Nem hiszem el. Tényleg itt hagyott... Annyit sem mondott, hogy viszlát, csak visszanézett rám, arcáról semmi érzelmet nem tudtam leolvasni. Egyetlen pillantás... ennyivel búcsúzott majd beült a matt fekete autóba s maga után bevágta az ajtót.
A kocsi elhajtott már percekkel ezelőtt én viszont még mindig lefagyva állok a szakadó esőben. Egyszer csak cuppogó lépteket hallok magam mögül.
-Utána menjünk? -az ismerős hang hallatán hátrapillantok s azzal a nyolc, karmazsin szín szemmel találkozik tekintetem. Elmosolyodom.
-Ne fáradjatok. -megrázom a fejem s megkomolyodom- Viszont döntöttem. Veletek megyek.
Teljes testemmel feléjük fordulok, majd oda is létek. Most már nincs miért hezitáljak, elfogadom az ajánlatuk. Csak tudnám, miért is akar maga mellett tartani négy vámpír egy magamfajta halandót, ha nem a vérem kell nekik...
**********************************************
Itt is van egy rövidke előszó. Mielőtt bárki is azt hinné, ez nem egy ilyen melankolikus valami lesz, csupán egy múlt béli cselekményt írtam itt le, mely az egésznek megad egy alapot. Ha tetszett lapozz tovább az első fejezetre, jó olvasást kívánok~
