Ismét indul egy éjszaka. Teljesen átlagos, minden olyan simán halad, mint eddig bármikor. Mégis valami más. Mintha a négy vámpír feszültebb lenne mint máskor. Set úgy gondolja, biztosan csak rosszul látja rajtuk így egy vállvonással le is tudja. Azaz, így tervezte.
Az óra pontosan éjfélt ül s a pult elé leül egy férfi. Nem mondható túl magasnak, de nem is alacsony. Egy fehér inget s fekete zakót visel ugyanilyen színű nadrággal s cipővel. A haja fehér színű, tincsei teljesen egyenesek bár kissé rendetlenül simulnak a fiú fejéhez. Íriszei ezüst színűek, szinte már világítanak. Tekintete vad, veszélyt sejtető. Arcvonásai mogorvák, bár talán a legszembetűnőbb az ajkainál függőleges vonallal húzódó sebhely, mely hasonlít egy hatalmas karomnyomra.
Alkarjait a pultra fekteti, jobb öklén egy tetoválás díszeleg. A tetkó egy gömbökből álló, a farkába harapó kígyót ábrázol - a mindenség, a halhatatlanság és az örök élet jelképe.-Mit adhatok? -fordul a vöröske az ismeretlenhez a pult túloldalán. Pillantását végig vezeti rajt s megállapítja, hogy még nem járt itt ez a személy.
-Mondjuk... -az alak elvigyorodik- magadat. És elvitelre kérnélek.
Set értetlenül pislog csak az alakra válasz gyanánt, mire az a pult felett átnyúlva megragadná a felsőjét, de Caleb közbe lép a vörös hajút arrébb rántva.
-Démonokat nem szolgálunk ki. -a zöld szemű eddig még nem hallott ilyen száraz hangnemmel való beszédet a lilás hajútól. A teremben körbe pillant. A másik három vámpír tekintete is ide szegeződik. Mintha csak arra várnának, mikor támadjanak falkában arra a... démonra?! Várjunk, mi van?!
-Ha nem adjátok, hát erővel is átvehetem. -feláll a székről, melyen eddig helyet foglalt.
-Távozz míg szépen mondom. -szólal meg az ezüst szemű háta mögül Kane. Eddig is gyorsan és szinte észrevehetetlenül mozgott a tömegben, ha úgy adódott, de mintha most még gyorsabb lenne a szőkeség.
-Mert mi lesz? -a nála alacsonyabb vámpír felé fordul, a kérdést kissé odamorranja- Megharapsz? Nem félek tőled kapafog. -eközben a maradék két vámpír is odamegy.
-Elég nagy a szád démon uraság. -egy túl édes mosoly ül ki Matt arcára. Ilyenkor mérges... Ideje lenne futnia annak, akit a kék hajú srác haragja utol akar érni- Esetleg ezt az ügyet megtárgyalhatnánk.
Míg az égi meszelő vámpír beszél szöszke társa egy jól irányzott mozdulattal hátra csavarja a fehéres hajú kezeit.
-Most szépen velünk jössz. -azzal elkezdi maga előtt tolni. A férfi, kinek nevét nem tudni próbál ellenkezni - sikertelenül.
A hátsó ajtón kivezeti a démonnak nevezett személyt, utánuk halad a másik három vámpír. Vlad út közben valahonnan elővett egy piros fejű baltát majd a többieket beérve Matt átveszi tőle.
***
Nagyjából fél óra múlva térnek vissza a vámpírok úgy, mintha mi sem történt volna. A pultnál hagyott Set-et sikeresen ellepték a rendelések s mivel még csak tanulgatja a koktélok kikeverését eléggé elhavazódott s összevissza kapkod, ezzel elég vicces hatást keltve. A vörös szeműek összenéznek, majd halkan kuncogva sietnek a segítségére - mintha mi sem történt volna...
********************************************************************
Megérkeztem egy új résszel, ami elég fontos a továbbiakat tekintve, még ha alig is volt cselekménye. Lehet hogy van ami még nem tiszta, arról később esik szó. Matt-hez pedig csak annyit... minden történetembe kell egy szadista, elnézést xD
Viszont komolyra fordítva a szót, most tervezek egy-egy talán rövidebb fejezetet mind a négy vámpírnak személyenként külön szentelni, hogy jobban megismerhessétek őket. Ehhez annyit kérnék, hogy aki a legjobban érdekel titeket, annak a nevét írjátok meg commentben ^^ Köszi előre is
Addig is sziasztok~
(A képen pedig a tetoválás látható)