A redőny le van húzva Set szobájában, így félhomályban úszik az egész. A vöröske szeme gyorsan hozzászokik a fényviszonyokhoz. Az ágya szélén ücsörögő személy nem más, mint Wlad. A zöldes hajú fiú karját szemmagasságban tartja s valami csüng alkarján. Egy nagyjából húsz centis kis koromszürke denevér. Valójában ezek a kis állatok semmilyen kapcsolatban sem állnak a vámpírokkal, csupán ez a karmazsin szín szemű rajong értük - és a többi állatért, melyek az éjszaka gyermekei.
A vöröske még egy ideig csak csendben figyelte az ágyán ülőt, ki láthatólag észre sem veszi, hogy felkelt. Eszébe jutnak a megválaszolatlan kérdések, melylek ezt a fiút lengik körül. A másik három vámpír sem tud róla látszólag többet, mint a zöld szemű fiú.
Egyszerűen csak egyik nap megjelent, hogy az előtt mit csinált, vagy honnan jött, azt egyikük sem tudja ahogy azt sem, mennyi idős. Csak az biztos, hogy Cane-nél idősebb, hisz mikor a szöszkét megtalálta Caleb, akkor már a lilás hajúval tengette napjait. Az viszont egy másik történet.
Ha valami személyesebbet kérdeznek tőle mindig csak kitérő válaszokat ad. Honnan jött? Mikor vált vámpírrá? Valóban néma? Vagy mi az oka, hogy sosem szólal meg? Rajta kívül senki nem ismeri ezen kérdésekre a valódi választ, s ha rajta múlik, akkor ez így is marad.
A völdes hajú egyszer csak a vöröske felé tekint s a nyitott, zöld szemekkel találja magát szembe. Ajkaira mosolyt húzva int párat, így kívánva jó reggelt.
Set komótosan tolja fel magát ülésbe. Csak most tűnik fel neki, a hátsója táján milyen furcsa utóérzet maradt a tegnap este után.
-Reggelt. -köszön visszamosolyogva a vámpírnak- Elég jól bealudtam, mi? -vakarássza meg kicsit kínosabb mosollyal a tarkóját észre véve, hogy már odakinn lassan teljes a sötétség.
Válaszul csak bólogatást kap. A vámpír még utoljára megcirógatja a denevér álla alatti részét, majd alkarját megmozgatva küldi el magától s nyúl a füzetéért.
A smaragd tekintetűnek hirtelen ötlete támad s egy gyors mozdulattal veszi magához a papírtömböt, mielőtt a vámpír akár csak lereagálhatná, mi is történt. Az utóbb említett kérdőn pillant a tulajdona után.
-Most csak ketten vagyunk. Beszéljünk rendesen. -ajánlja fel az enyves kezű, közben pedig a szerzeményét háta mögé rejti.
Wlad megrázza a fejét s kezét felfelé tartott tenyérrel nyújtja a vöri felé, jelezve, hogy kéri vissza, ami az övé.
-Nem. -most ő rázza a fejét- Ha tudsz beszélni, rajta. -ismét nemleges választ kap. Lenne még szívesen kitartóbb, de hallja a szobaajtó túlsó feléről beszűrődő zajokat. Lassan ideje összeszednie magát a kényelmes s meleg paplan alól, nincs most idő gyerekes akarom - nem akarom játszmázásra. Még vár egy-két percet, de végül sóhajtva visszanyújtja a tárgyat. A karmazsin tekintetű kap is az alkalmon s kezei közül kivéve teszi saját combjaira, majd írni kezd bele valamit. Set azt gondolja, most le lesz hordva, mert próbálkozott, de ehelyett valami olyasmit olvas ki a szépen kanyarított betűkből, amire a leginkább nem számított.
,,Már hallottad a hangom. Csak nem emlékszel rá."
Értetlenül, válaszra várva néz a vámpírra.
****************************************************************
Ihlet-samát lehet megtoszni, hogy nem volt eddig rész, nem engem, ezt így most elsőnek közlöm xD Nya de... itt is van az új rész. Banyek, Wladról nehéz úgy mondani akármit, hogy azzal ne lőjem le a későbbi események poénjait xD Viszont még össze szenvedek egy részt róla, mivel a drágához eszembe jutott még pár gondolat, így ha ráveszem magam, akkor elég hamar kaptok folytatást. Addig pedig nyugodtan lehet találgatni, a rész vége az hogy is lehetséges.
