Két barátság és két szerelem

9.fejezet-A tanszervásárlás

♡Polla szemszöge♡

Reggel fáradtan és dühösen ébredtem, mert Bella már megint egy Dancsó Péter videót nézett. Amióta ismerem csak azt az egy youtubert nézi! Mást nem hajlandó.
Felkeltem, lezuhanyoztam, majd fogat mostam és kiválasztottam az aznapi ruhámat.

Egy világos színű rövidnadrágból, egy fehér haspólóból, és egy púder rózsaszín kardigánból állt a szettem. Kényelmes és egyben csinos! Nem is kell mondanom hogy ezek a kedvenc ruhafajtáim.
Egy halovány smink,(korrektor, szempillaspirál, szemöldökceruza, szájfény) és már mentem is ki a fürdőszobából.

-Polla? Készen vagy?????- kérdezte Bella már sokadjára, mert már majd szétrobbant az izgalomtól, hogy megyünk tancuccokat venni.
-Sajnos igen... mehetünk...- mondtam nem túl boldogan.
Egy az egyben utálom amúgy az iskolát és a tanulást, így a tanszervásárlást is gyűlölöm.
-Ne már... Hogy nem lehet szeretni azt, mikor bemész a boltba és mindenféle menő tancuccokat veszel? Az annyira izgi!!!- sikoltott a fülembe.
Egyszerűen nem értem, hogy ezt hogy lehet szeretni.
-Utálom a tancuccokat!- jelentettem ki mérgesen. -És kérlek haggyál már ezzel a témával. Csak azért jövök veled, hogy nehogy valami bohókás dolgokat vásárolj nekem!- nevettem végül el magam.
-Jól ismersz te már engem...- nevetett ő is.
-Na induljunk!- szóltam most már kicsit jobb kedvvel.
Miközben mentünk ki az ajtón, hirtelen elmosolyodott valamin.
-Na megyünk akkor, nagy tanszer vásárló?- kérdeztem tőle, ahogy láttam, hogy már megint elbambult.
-Megyünk!- lépett ki nagy lendülettel az ajtón, majd elindult le a folyosón, nekem úgy kellett utána futni. Soha nem tudom meg tőle mitől szokott csak úgy elbambulni.
Beültünk egy taxiba és elvitettük magunkat egy plázába.
-Jujjjj! Mennyi színes tanszer!!!- csillant fel rögtön a szeme.
-Figyelj, te menjél, vásárolj be, én meg bemegyek ide ebbe a boltba valami füzetet meg ceruzát összeszedni- próbáltam kihúzni magam a nagy vásárlásból.
-Nem nem! Te is jössz!- húzott el maga után nevetgélve.
Fhuuuu! Ha ti megtudnátok! Vagy 3 óra hosszát mentünk boltról boltra, minden "bohókás, cuki, vagy menő" dolgokat összeszedve. Szerintem ő egész évben csak a hetedhét híres bevásárlására gyűjt...
-Még ott az a cuki bolt! Azt megnézzük!!!- húzott be oda is.
Ott én is összeszedtem magamnak egy pár füzetet meg ceruzát, még ő itt összevásálolta a 7. szatyor cuccát. Hogy fér majd neki bele ez mind a táskájába? Na mindegy.
Végül bementünk a "Sztárbaksz" vagyis Starbucks kávézóba. Bella valami kék hűsitőt kért, én pedig egy karamellás kávét. Nos, beteszek nektek egy képet, hogy lássátok, nem hazudok a vásárlásunkról:

😂😂😁

Tehát. Ültünk és beszélgettünk a kávézóba mikor egyszer csak pittyogott a telóm. Gyorsan megnéztem és.... hát... mutatom...

Itt olyan ideges lettem, hogy lecsaptam az asztalra a telóm. Közben elfelejtettem, hogy a kis kiváncsi barátnőm ott ül előttem és kuncogva bámul.
-Naaaaa?- ki volt???- kuncogott idegesítően.
-Senki- próbáltam közömbösnek tűnni, de sajna Bellát nem lehet olyan könnyen lerázni.
-Tegnap megígérted!- kuncogott most már mint egy idegbeteg.
-JÓL VAN!!!!- tört ki belőlem a felgyülemlett idegesség, csak az a baj, elfelejtettem, hogy kávézóban vagyunk, úgy hogy a kávézó összes szeme rám szegeződött.
Kicsit csöndesebben folytattam:
Na jó, tényleg tartozok neked, csak légyszi, ne kuncogj!
Elmeséltem neki tövéről-hegyére mindent, úgy, ahogy történt.
-Jujjjj, de izgi!- mosolygott rám biztatóan.-Tetszel nekii!
Itt félrenyeltem. Köhögtem egy sort, majd válaszoltam, kicsit se nyugodtan:
-Ha mégegyszer ilyet feltételezel, visszamegyek Magyarországra. Na de most menjünk, mert már nagyon fáradt vagyok.
Kifizettük az italainkat, és kiléptünk az ajtón, majd ki a plázából.

☆Bella szemszöge☆

Ahogy kiléptünk a plázából, éppen hívni akartunk egy taxit, mikor egy kocsi lefékezett előttünk. Fogalmam sem volt kik voltak, de Polla rettenetesen megijedt, és dühöt láttam a szemeiben.
-A francba!- mondta Polla, tenyerébe temetve az arcát. Ekkor lehúzódott az ablak, majd megláttam két fiút.
-Helló gyönyörűség, ki ez a lány melletted?- és ekkor leesett hogy ez az a srác akiről Polla mesélt.
-Szia nagymenőkém! Képzeld, ő a legjobb barátnőm, Bella, Jávor Izabella- mondta nyugodtabban.-És aki veled van?
-Ő itt a haverom, Áron, Szilágyi Áron. Ne vigyünk el titeket?- kérdezte tudomásom szerint Balázs, majd Áronra tapadt a tekintetem... azok a gyönyörű, csillogó, mandulabarna szemek...a szemem találkozott az övével, éreztem, hogy ő is mélyen a szemembe néz. Hogy Polla és Balázs mit műveltek, fogalmam sincs, talán mintha valamin vitatkoztak volna, de engem túlságosan is elbűvölt az a srác. A szemei, akkor a sötétbarna haja a szemébe lógva, nem az az izompacsirta típus, mint a Balázs, inkább olyan szerényebbnek tűnt. Nem nagyon a természeti adottságaimat nézte, mint ahogy Polla említette, hisz én mindig lapos voltam... Na mindegy, szóval nem tűnt elsőre olyan nyomulós, kigyúrt srácnak, mint a Balázs. Hogy lehetnek egyáltalán haverok? Nagyon különböztek egymástól... pont mint Polla és én.... Egyszer csak azt vettük észre Áronnal, hogy Polla is, és Balázs is mosolyogva néznek minket. Hirtelen mindketten elpirultunk, és végül a vita úgy lett lezárva, hogy velük megyünk haza.

____________________

Köszönjük a majdnem 150 megtekintést! A következő fejezetben lesz egy meglepi!! Ha tetszett, voteoljatok, és haggyatok kommentet!

remeny101 és Aliz404😘😘