Két barátság és két szerelem

11. fejezet- Az első nap

☆Bella szemszöge☆

Ma nagyon korán keltem, hisz ez az első nap a suliba!!
Polla még mélyen horkolt az ágyában, mikor én már kiválasztottam a nagy nap outfittjét:

Kicsit hűvös időnek tűnt, úgy hogy magamra dobtam egy bézs színű pulcsit, egy fekete szoknyát fekete nejlon harisnyával, és a kedvenc, halványkék sálam. Egy kis smink (alapozó, korrektor, bronz szemhéjpúder, halvány rúzs és szempillaspirál), majd bedobtam a táskámba a legcukibb füzeteimből egy párat, nagyon ari cerkákat, tollakat, minden ami bohókás, és készen is voltam.
-Polla! Pollaaa! Ébresztő!!- próbáltam felébreszteni barátnőmet.
-Még pár percet....- mondta félálmában.
-Polla!!!! Első nap van!!!!!!- kiálltottam a fülébe.
-JÓL VAN, CSAK NE ORDÍTS A FÜLEMBE!!!!!- ugrott ki az ágyából.

♡Polla szemszöge♡

A napom már alapból rosszul indult, mivel reggel Bella beleordított a fülembe.... 😒😒De ami azok után történt.... Na mindegy. Szóval, mivel ez az első nap, csinosan akartam kinézni, ezért felvettem egy fekete nadrágot egy barnás pulcsival, mivel kicsit hidegnek tűnt az idő.

A szokásos smink rutinom, majd felkaptam a táskámat, beledobtam csak úgy 3 füzetet meg egy ceruzát, tollat és mehettünk. Becsuktuk az ajtót, a folyosón lementünk a lifthez, amivel levitettük magunkat az iskola szintjére, majd az órarendünkkel sikeresen megtaláltuk a fizikatermet. (Ofő óra nincs, mivel tényleg rajta van az órarenden minden ami az évben fog történni.) Tehát, ahogy beléptünk a termünkbe... najóó... ilyet nem játszunk.... ott voltak a terembe Balázsék, aminek nagyon nem örültem. Mit keresnek ezek itt?? Nem úgy volt, hogy 10.-esek?
Észrevettek. Bella majdnem elájult, de elkaptam szerencsére. Kerestünk helyet magunknak, de Balázsék elfoglalták a helyünket, úgyhogy odamentünk, és szokás szerint nekem kellett beszélnem, mivel ez az idióta mellettem már megint sokkot kapott.
-Sziasztok! Ha jól tudom ez nem a ti helyetek, mivel ti 10.-esek vagytok... szóval...HÚZÁS KIFELÉ, MERT KÜLÖNBEN ÉN RÁNGATLAK KI TITEKET!- mondtam szinte már üvölte, mire Balázs felhúzott szemöldökkel nézett rám.
-Nyugi van, gyönyörűség! Nem kell így felkapni a vizet. De....az a baj-nézett végig rajtam- hogy amíg nem ülsz bele az ölembe, és nem adsz egy jóreggelt puszit, addig mi itt maradunk!-...csak néztem rá.
-Hát akkor ti jó sokáig nem mentek el innen...-néztem végig az izmos karján... najó... abba kell hagynom... de nem tudtam... majd valaki meglökött hátulról, mire azt hittem elesek, de Balázs olyan gyorsan kapott el hogy az nem igaz. Csak egy baj van. AZ ÖLÉBE ESTEM!!!!!!
-Naaa??? Hol van a reggeli puszim??-mondta ezt olyan mosollyal, hogy abba már beleszédültem. Majd Bellát is meglökte ugyanaz a srác, (gondolom összebeszéltek) de mivel Áron már fölállt a helyéről, ezért őt állva kapták el... mázlista!
-És ha adok neked egyet, akkor az neked elég egy hónapig, vagy legalább boldogabb leszel?? -kérdeztem kiváncsian.
-Életem legszebb pillanata lenne...-mondta már vigyorogva.
-Egye fene- és adtam neki egy puszit, de mikor álltam volna fel az öléből, gyorsan visszarántott és... megcsókólt!!!!!! Ez a csók több mint fantasztikus volt, de észbe kellett kapnom, úgyhogy elkaptam a számat, és adtam neki egy pofont, majd felálltam róla.
-Ugye hogy jó volt, szépség??- kérdezte akkora vigyorral a fején, majd fölállt a székemről. Én ki akartam futni a teremből, de ő megfogta a kezem és visszarántott, ezáltal olyan közel kerültünk egymáshoz, hogy nekem a pulzusom az egekbe szállt. Odahajolt a fülemhez, majd csak ennyit mondott:
-Tőlem nem menekülsz!- suttogta, majd adott egy puszit, és elment Áronnal együtt, akivel útközben lepacsizott.
Én meg sokkolva álltam ott és Bella is....nem bírtunk megszólalni, csak néztünk egymásra mint két krumpli.

****

A nap többi része aránylag normálisan telt, vagyis ez nálam azt jelenti, hogy DÖG UNALOM volt.
Egyszer sem futottunk össze Balázsékkal. Mikor a sulinak vége lett, Bellával felvitettük magunkat a lakás emeletre, majd mikor nyílt ki a liftajtó, földbe gyökerezett a lábam.
-Tehát akkor biztos nem csókolod meg többet azt a férget?- kérdezte Balázstól Katalin, majd mikor meglátta, hogy ott állunk a liftajtóban, elkapta Balázs fejét és ott helyben lesmárolta. Balázs meg persze rosszfiú módján élvezte a pillanatot, mindaddig, még meg nem látott minket mérgesen elmenni mellettük, be a lakásunkba. Ilyenkor meg már rögtön tudott utánam futni.
-Polla, ez nem az, aminek látszik! Kérlek!- könyörgött, de én dühösen becsaptam magam után az ajtót, és befeküdtem az ágyamba.

____________________

Reméljük tetszett ez a rész is!!!
Aliz404 és remeny101 😉😉