Két barátság és két szerelem

7. fejezet- A konzi

☆Bella szemszöge☆

A taxi befordult egy útra, majd egy épület előtt megállt.
-Itt is lennénk..- szólt a taxisofőr.
-Azta!- szólaltunk meg szinte egyszerre Pollával- Ez gyönyörű!- táttottuk nagyra a szemünket.
-Valóban az!- szólt hozzánk a sofőr, de mi nem figyeltünk rá. Hihetetlen volt, hogy itt fogunk tanulni! Ez az egész egy nagy álom volt számomra, még nem tudtam hova tenni ezt a hirtelen változást az életemben.
-Hahó... -ábrándított ki gondolataimból a taxisofőr.
-Akkor fognak a hölgyek fizetni???
-Tessék!- nyomott bele Polla valamennyi pénzt a kezébe.
-Kérem, de ez kicsit sok...
-Tartsa meg, kérem- vágott bele Polla a taxis szavaiba.- Borravaló.
-Köszönöm!- kiáltotta utánunk a sofőr.
-Semmiség- vette már túlzásba Polla.
-Gyere már!- rándítottam meg a kezét.-Itt van előttünk az álom sulink, te meg itt flörtölsz egy taxisofőrrel!
-Jó, megyek már!- vette ki a kocsi csomagtartójából a bőröndjét.

Miközben a kocsi elgázolt mögöttünk, mi az iskola felé vettük az irányt.
A bejárat felé vezető út széle végig volt ültetve tujákkal. Az intézmény bejárata aranyozott szegővel volt megépítve. Mikor beléptünk, leesett az állunk. Az aula plafonjáról csillár tündökölt lefelé, alatta diákok sürögtek-forogtak, mindenki a maga dolgára sietett. A nagy ámulásban megszólított valaki:
-Amy vagyok! Ti biztosan Polla és Bella lehettek! Én osztalak be titeket a saját szobátokba!
-Szia!- köszönt vissza rögtön Polla, de Amy már hátat is fordítva nekünk, a szobánk felé vezetett.
-Ugye egy szobában leszünk?- kérdeztem félénken.
-Persze, hiszen azért is jött veled Polla, mert szétválaszthatatlanok vagytok- mosolygott ránk.
-Ah, hála az égnek!- örvendett Polla, miközben követtük Amyt egy lifthez. Vártunk biztosan vagy öt percet, mire végre megérkezett és kinyílt előttünk a lift ajtaja. Besétáltunk a liftbe, ahol egy nagy tükör borította az egyik falat.
Itt mindketten automatikusan megigazítottuk a hajunkat, Polla tett fel egy kis szájfényt is, mire megérkeztünk a... az 5. emeletre???
-Hány emeletes ez a konzi?- kérdeztem meglepetten Amytől.
-A földszinttel együtt 6 emeletes. Az alsó kettő az az iskola, a felső három a lakosztály- igazított el minket.
Addigra odaértünk egy ajtó elé.
-296. Ez lesz a tiétek- nyomott a kezünkbe egy-egy kulcsot.
-Ez itt az órarendetek, amin rajta van minden amit tudnotok kell, de ha mégis van valami, nyugodtan kérdezzetek ezen a számon- mutatott az órarend aljára.
-Rendben köszönjük szépen!- követtük a szemünkkel, ahogy kimegy az ajtón.
-Mit csináljunk? Pakoljunk ki, olvassuk el az órarendet, vagy nézzünk szét?- állította fel nekem Polla a lehetőségeket.
-Hát...-hezitáltam- legyen az, hogy te elmész szétnézni, én pedig kitanulmányozom ezt az órarendet.
-Rendben...-szomorkodott Polla, hogy nem megyek vele. Addig követtem a szememmel, még be nem csukta maga után az ajtót.

♡Polla szemszöge♡

Összejártam a sulit, közben láttam tanárokat, fiúkat... :D, mikor egyszer csak belebotlottam valakibe.
- Jaj, bocsi, nem néztem a szemem elé, az én hibám!- kértem sűrűn a bocsánatokat, de mikor felnéztem rá, összerándult a gyomrom, és a szívem felugrott a torkomba.
-B....b...bocsi.... ö....... -dadogtam összevissza, és lesütöttem a szemem.
Akivel összefutottam, egy fiú volt, de nem egy akármilyen fiú, hanem egy írtó, nem is, über helyes fiú!
-Szia!- villantott felém egy gyors, de elbűvölő mosolyt.- Balázs vagyok. Még nem láttalak itt a suliba. Új vagy?- kérdezte.
Meglepett a kedvessége, de én mindig is a vagány, nehezen elérhető lány voltam ezért erre most is figyelnem kellett. Nyeltem egy nagyot és válaszoltam:
Ömm..szia Polla vagyok. Igen most kerültem be a suliba a barátnőmmel.-mondtam olyan piros fejjel hogy a paradicsom irigykedett volna a vörösségemre.

_____________________
Sziasztok! Reméljük tetszett ez a rész! Sajnáljuk, hogy későn lett kitéve, de nem jött az ihlet, de aztán meglett! Ha tetszett, vote-oljatok, és szánjatok meg minket, és írjatok egy kommentet, mert senkitől nem kaptunk idáig visszajelzést a könyvvel kapcsolatban.😔😁😁😁

remeny101 és Aliz 404😍😍😘