Két barátság és két szerelem

17. fejezet- Keresés

♡Polla szemszöge♡

-Gondolkodjunk, Bella hova megy, mikor ideges?- kérdezte tőlünk Balázs, mindannyian az agyunkat törve.
-Hát, Bella igazából ész nélkül szokott rohangálni...-mondtam neki kétségbeesetten.
-Hát ezt nem hiszem el...-túrt bele a hajába idegesen Áron.
-Várjatok, én lehet tudom hol van!- indult meg Balázs idegesen, mi pedig kérdőn utána.
A kocsijához vezetett, beszálltunk, és már indult is ki a kocsi a garázsból.
-Miért, hova sietünk így?- kérdeztük Áronnal.
-Ha Bella valóban "rohangálni" szokott idegességében, akkor nagy veszélyben forog...
-HOGY HOGY??- ijedtünk meg hirtelen.
-Itt sok a hátsó utca, és nagyon sok emberrabló ólálkodik ott. Ha igazam van, Bella valószínűleg befutott egy hátsóutcára, ahol elrabolták...- mondta és beindította a kocsit.
-Akkor most mi a terv?? Hogyan tudhatjuk meg, hol lehet Bella?- kérdezte Áron.
-Hát.... ez nehéz lesz... Nem válhatunk szét, mert nagyon veszélyes ezeken a helyeken egyedül lenni, autóban vagyunk biztonságban, úgyhogy így keresünk nyomokat.
-Balázs, NEM KRIMI MŰSORBAN VAGYUNK, AHOL EGYSZERŰ "MÉG A VAK IS MEGLÁTJA" NYOMOK VANNAK!!- ordibáltam. Hát mit képzel hol vagyunk??
-Polla, nyugodj le, még elájulsz, aztán meg tudom, hogy nem műsorban vagyunk, de attól még vannak nyomok, nem olyan egyértelműek, de nyomok- magyarázta meg megint magának...

☆Bella szemszöge☆

A falon megjelent egy árnyék...
-Tőled nem akarok semmit....TÉGED akarlak!

Az alak egyre közelebb ért hozzám, én reszketve próbáltam az alaktól minnél távolabb kerülni, így folyamatosan csúsztam hátrébb.
-Add a kezed!- parancsolt rám az alak, és leguggolva bedugta hozzám a kezét.
-Öhm...-folyamatosan reszketve a félelemtől, jókislányhoz méltóan odanyújtottam a kezem. Végem van... a híradóban mindig hallani, hogy megerőszakoltak valakit és soha nem találták meg.... Sőt... Talán fel sem tűnök Pollának hogy eltűntem... pedig én próbáltam rá vigyázni... és így hálálja meg... majd megéreztem a számban a könnyeim sós ízét. Hangosan bőgni nem mertem, így csak szipogva néztem, ahogy a kezemet csókolgatja valami ismeretlen alak, aki mindjárt leáll velem... inkább nem is mondom mit csinálni... Potyogtak a könnyeim, ő meg ette meg a kezem örömében.. Hát, elvoltunk... Majd egyszer egy másik alakot tudtam kivenni a könnyeim mögül, akit a kezemet birizgáló alak is észrevett.
-Ki az?- hagyta abba egy pillanatra a kezem motozását.
-Nyugi apa én vagyok az...- szólt egy sokkal fiatalabb hang.
-Jajj már megint a szerencsétlen fiam... hogy miért nem tudott anyád lányt szülni nekem?? Hogy majd legyen kivel játszadoznom?
Na eredj el, most éppen randim van- és megint megfogta a kezem, majd óvatosan elkezdte rágcsálni az ujjaimat.... Szóval ez neki randi.... Értem... mostmár úgyis mindegy, majd a könnyeimmel küzdve ott néztem ahogy az alak nagy élvezettel szopogatja az ujjaimat.
-Apa! Jöttek valakik!- szólt hirtelen a fiatalabb, mostanra már kiderűlt, a fia az ujjszopogatós alaknak.
-A francba már komolyan. Mindenki csak zavarni akarja a randimat!- majd erőből neki vágta a kezem a rácshoz. Hmm... köszi. Az alak elviharzott, majd hallottam ahogy valaki mégis osonva közelít hozzám.
-Haggyanak békén!- szipogtam reszketve.
-Shhhh, halkabban! Ne félj tőlem és bízz bennem!- suttogta az öregnek a fia, majd lassan leguggolt hozzám.
-Kijuttatlak, megígérem! Együtt megszökünk, mert én is el akarok szabadulni apámtól, tulajdonképpen engem is zárva tart csak gyengébb körülmények között.
-Komolyan?- szipogtam hálásan, majd odanyújtottam neki a kezem, felhúzott és halkan kinyitotta a rácsot.
-Gyere!- suttogta, majd egy babát bedobott a helyemre, és egy szipogás szimulátort is tett melléje.
-Induljunk- majd hirtelen a kezét rákulcsolta az enyémre.

♡Polla szemszöge♡

Kétségbeesetten száguldoztunk az utakon, mindenhol Bellát keresve, reménykedve, hol valahol feltűnik. Már nem bírtam tovább.
-Balázs, állj le, én innen sétálva megyek!- néztem ki az ablakon.
-Pontosan miért is?- nézett rám kérdőn.
-Hogy miért drága szívem??Azért, mert a barátnőmet lehet valaki jelenleg megerőszakolja, és ő nem olyan mint én, hogy levágna a pasasnak egy-két pofont, hanem jó kislány módjára engedelmeskedik neki. És egy fél órája itt keringünk mint libafos a levegőben, és csak nézünk kifelé.... KAPCSOLD KI EZT AZ IDIÓTA BOLDOG SZÁMOT VAGY NYAKON VÁGOK VALAKIT!!- mondtam ki a szavakat egyre hangosabban és hangosabban.
A fiúk csak néztek rám, majd Balázs leparkolt, leállította a kocsit, de továbbra se szólaltak meg. Na ez a beszéd. Én parancsolok, báránykák hallgatnak. :D
Kiszálltunk a kocsiból, majd elindultam egy bolt felé.
-Na szóval, báránykáim, akkor a terv: Választhattok, vagy Balázs jön velem, vagy te, Áron- néztem a fiúkra. -Én elmegyek a boltokba kérdezősködni valakivel. Vagy egyedül, vagy ketten, vagy valamelyikőtök elmegy megint, és kocsival körüljárja az utcákat- néztem rájuk de még mindig nem tudtak megszólalni.
-Na, srácok mi legyen??-néztem rájuk, közben a táskámban turkáltam egy tollért, meg papírért, ami szerencse hogy mindig van nálam.
-Menj egyedül!- néztek rám megijedve, mire én nagyot röhögtem.
-Jól van, de akkor telefon kéznél, és érett felnőtt módjára viselkedjetek kérlek!-hadonáztam a kezemmel.
-Rendben főnök!- röhögték már el ők is magukat.
-Na de komolyság, és majd hívlak titeket, ha jutottam valamire. De ti is tegyetek ugyanígy.
Elindultam és az első helyem egy kávézó volt.

Köszönjük szépen a rengeteg megtekintést! 900+!!!! El sem tudjuk hinni! Valóban sokáig nem jött új rész, de vagy a tanulás, vagy csak lusták voltunk nem tudom, de egy szó mint száz, megvan! Ja, és mindenkinek jó őszi szünetet!! ❤❤❤