Csend! [ls au]

h a t

Kedves Naplóm!

Ma este egyáltalán nem mentem haza. Találkoztam Louissal, és hihetetlenül csodálatos volt. Elmentünk egy játszótérre, és nagyon sokat nevettünk egymáson. Elnevezett Hazza-nak, én pedig őt BooMaci-nak. Idősebb nálam, ugyanakkor alacsonyabb is. És a szemei... mindig a szemeiről áradozom, mert gyönyörűek.

Aztán a játszótér után visszamentünk a padhoz, és mindketten leültünk rá. Louis éppen alszik, én pedig kihasználom az időt, és leírom gondolataim, amik jelenleg csak őkörülötte forognak. Nagyon aranyios, tudod? De most, hogy alszik, és nyugodtak a vonásai, látok rajta valamit. Olyan, mintha megsebesült, volna, de nem fizikailag... az arckifejezése valahol mélyen, rettentő fájdalmat sugároz, és ha erre gondolok, képtelen vagyok elviselni, hogy akár rosszat álmodjon.

"Mit csinálsz, Hazza?" kérdezi halkan Louis, miközben nyitogatni kezdi a szemeit. Harry becsapja a füzetecskét, és felpillant a csodára.

"Csak olvasok." feleli, aztán a telefonján is lekapcsolja a világítást, és visszaül a padra, Louis mellé.

"Fázom." borzong meg, mire a fiatalabb előkapja a pokrócot a táskájából. "Köszi." mosolyodik el.

"Nincs mit." viszonozza Harry. "Nézd, lehet egy kérdésem?" fordul Louis felé.

"Persze." bólogat.

"Miért vagy most itt... velem?"

"Jó kerdés." felel néhány másodperc néma csend után, aztán előre néz a semmibe, és sóhajt. "Lehet, hogy olyan dolog miatt, ami miatt te is."

"Menekülsz valami elől?" érdeklődik kedvesen a göndör, és közelebb húzódik Louishoz, mert már ő is kezd fázni.

"Nagyon sok minden elől." nevet fel keserűen.

Csend telepszik rájuk. Néma, vakító csend, ami addig tart, amíg meg nem nyugszanak.

"Játszunk?" szólal meg aztán hirtelen Louis halkan. Mikor érdeklődő tekintetet kap válaszul, folytatja. "Mi lenne ha...-t. A 'lenne' helyére több mindent be lehet helyettesíteni.

A zöld szemű bólint, majd szólásra nyitja a száját. "Mondd, mit tennél, ha egy napra egy hírességgel lennél összezárva?"

"Attól függ. Nem szeretem a pop-zenéket, leginkább a tinipop-ot nem, de a rock-al jól el vagyok. De ha a Green Day bármely énekese lenne, azt mondom, elvinném valahova, leitatnám, és kifaggatnám, hogy miért lett híres." érkezik a válasz. "És te... mit csinálnál, ha arra kérnélek, nézd velem a csillagokat?" fordul a csillogó zöld íriszek felé.

"Ez komolyan kérdés?" háborodik fel azonnal Harry, Louis homlokára téve kezét. "Mivel nem nagyon van más társaságom, nézném veled a csillagokat, igen." kuncog. "Na jó, akkor... mit válaszolnál egy olyan kérdésre, ami az önértékelésedről kérdez?"

"Most komolyan?"

"Te akartál játszani." von vállat a fiatalabb.

"Oké, oké. Szerintem megkérdezném tőle, miért érdekli, aztán kifejteném, hogy reggelente mindig nézem magam a tükörben amolyan: 'Ki is vagyok én?' elmélkedő stílusban." válaszol mosolyogva. Harry csak nézi őt, beharapott ajkakkal, és képtelen bármit is reagálni.

"Én azt sem tudom, van-e egyáltalán tükrünk." neveti végül el magát, és Louis is csatlakozik hozzá.

Bámulatos, ahogy Louis-nak csillognak a szemei- elmélkedik Harry. Csendesen bámulnak egymás szemeibe, és Harry-t most az sem érdekli, hogy elpirult.

"Hazza..." ejti ki édesen a göndör nevét az idősebbik.

"Igen?" pislog párat.

"Befonhatom a hajad?" a kérdés váratlanul és helytelenül hasított a levegőbe, ami aztán Harry torkán akadt. De aztán kuncogni kezdett.

"Azt hiszem. De most nem olyan hosszú, amúgy is meg akarom majd növeszteni." magyarázza. Louis hevesen bólogat, majd megrántja a vállát.

"Ahhoz elég hosszú, hogy próbálkozzak." vigyorog, miközben feláll a pad ülőlapjára, aztán Harry jobb vállára támaszkodva átlendíti a lábát a göndör fele mögött, és a háttámlára ül.

A zöld szemű meglepetésében azt sem tudja, mihez kezdjen, de végülis kicsit előrébb csúszik, és vigyorog. Louis beletúrja ujjait Harry göndör fürtjei közé, és megszállóttan csavargatni kezdi őket.