1.rész

631 42 1
                                    

~Levi szemszöge~

-Idióta kölyök - rivalltam rá Erenre. -Nem megmondtam,  hogy jobban figyelj oda?
-Jolvan bocs má' majd máskor jobban figyelek - vonta meg a vállát unottan.
-Tch - morogtam az orrom alatt.

Na igen,  ez szinte mindennapos nálunk. De,  hogy ti is megértsétek egy kis mesedélutánt tartok.


Levi Ackerman vagyok, 25 éves, egyedülálló és hátőő... szóval meleg. Akivel pedig állandóan veszekszem Eren Yeager, 18 éves egyetemista. Ez az első éve és albérletet keresett,  nekem pedig pont volt (sajnos) hirdetés az újságba,  hogy lakótársat keresek. Így kerültünk mi egy fedél alá.

Na de vissza a jelenbe,  hogy megértsétek mit értek én veszekedés alatt.

-Most megint mit morogsz?  -kérdi nekem háttal Eren.
-Pont azt morgom mint minden héten,  hogy amilyen szerencsétlen vagy,  már megint eltörtél egy tányért. -bosszúsan vágtam oda neki.
-Mondtam már,  majd máskor jobban figyelek. Egyébként meg kész van már a kaja?
-Tch... Tisztelet az nincs,  de elvárod,  hogy én etesselek mi?  Szép vagy mondhatom. -mormogtam.
-Fizetem a bérleti díjat és a kaját is veszek nemde? 
-Igen és?
-Akkor miről beszélünk?  Te vagy az idősebb,  te csinálod a kaját.  -vont vállat mostmár szembefordulva velem.
-Tch... Tessék itt van.  - raktam le elé a rántottát.

Leültem vele szembe, és én is nekiláttam a reggelimnek. Rápillantottam az órámra és megállt bennem az ütő.

-Picsába. Eren ha kell még kaja,  akkor keress a hűtőbe,  én rohanok dolgozni mert a főnök leharapja a fejem,  hogy megint elkések.
-Jó. Mikor jössz haza? 
-Asszem 4-ig vagyok ma. -mondtam majd kérdőn felé pillantottam. -Miért kérded?
-Ja semmi,  csak majd átmegyek haverokhoz és későn jövök.

Bólintottam majd eszeveszetten rohantam a kocsimhoz és indultam melóba.  Na igen,  ilyenek a hétköznapjaim. Beértem a suliba (középiskolában tanítok matematikát és rajzot)  majd a tanáriba viharoztam.
-'Reggelt.
-Neked is Levi.  -köszönt rám Hanji.

Hanji Zoé gyerekkorom óta legjobb barátom,  tud rólam mindent. Még együtt terveztük el,  hogy tanítani fogunk középiskolában. Ő kémia és biológiát tanít. Vág az esze,  bár egy kicsit furcsa egy nőszemély,  de én így szeretem.

-Csak nem megint Erennel veszekedtek és emiatt késtél? - tette fel a költői kérdést,  mivel már tudta a választ.
-Tch mi veszekedni?  Soha.  - mondtam gúnyosan.
-Áhh ti azt se tudhatok,  hogy azt hogy kell. -nevetett fel.
Közbe összeszedtem a matek órához szükséges cuccokat és elindultam.
-Hanji.
-Igen?
-Nincs kedved ma átjönni?  A kölyök azt mondta későn jön,  meg amúgy is megbeszéltük,  higy megnézünk valami filmet. -mosolyogtam rá.

Ő az egyike azon keves embereknek (szám szerint kettőnek)  akik tudják milyen vagyok igazából.

-Jó, de akkor én választok filmet. -nyújtja ki rám a nyelvét.
Biccentettem majd mentem az osztályterembe.

-Jó reggelt tanárúr.  -mondták kórusban.
-Jó reggelt osztály. Tudom,  hogy péntek van,  de az ígéret,  az ígéret,  szóval lapot elő,  nevet ráírni,  puskát és minden mást elrakni az asztalról.
-A tollat is? -kiabálta be Adam,  mire az osztály halk kuncogásba tört ki.
-Ha egyest szeretnél kapni,  akkor azt is. -válaszolom,  majd felírom a táblára a feladatokat. A csendet a mobilom csörgése szakította félbe.
Ismeretlen szám.  Ugyan ki lehet?
-Bocsánat,  ezt fel kell vennem.
Megnyomom a fogadás gombot majd egy női hangot hallok meg.
-Jónapot!  Ön Eren Yeager hozzátartozója? -kérdezte a nő.
-Lakótársa.  -pontosítok. -Miért,  mi történt vele?  -kérdeztem feszülten.
-Eren elájult,  most vitte el a mentő, jelenleg a kórházban van.
-Melyikben? -kérdem egyre ingerültebben.
-Szent Mária. -mondta a nő.
-Köszönöm, máris indulok.
Kinyomtam a telefont,  majd az osztályra néztem.
-El kell mennem,  addig is hívok be egy tanárt, a dogát hagyjátok abba, majd következő órán írjuk meg. Mondtam majd rohantam a tanáriba,  szerencsémre Hanjinak nincs most órája.
-Hanji kérlek menj be az osztályhoz,  nekem rohannom kell.
-Mi történt?  - kérdezi megrémülve.
-Most hívtak,  a kölyök elájult és kórházba vitték.
-Siess akkor, majd szólok a dirinek, hogy hol vagy.

Hálásan bólintottam majd ujra futásnak eredtem.
Idegesen csaptam be a kocsi ajtaját és őrült módjára siettem a kórházba. A portáshoz futottam és minden türelmemet összeszedtem,  hogy ne ordítsak.
-Eren Yeagert hol van?
Unottan felnéz a portás,  majd válaszol.
-2.emelet 7.szoba.
Kettesével szedem a lépcsőt,  hogy minél hamarabb odaérjek. Az orvos akkor jött ki a szobából.
-Doktor úr!  Eren,  hogy van?  Bemehetek hozzá?
-Levi?
-Igen. -honnan tudja ez a nevemet? -gondoltam magamban.
-Mostmár jól van,  mióta magához tért az ön nevét mondogatja. Mennyen be hozzá nyugodtan. -mosolygott rám a doktor,  majd elment. 

Lassan kinyitottam az ajtót majd a szívem majd meg szakadt. Ott feküdt sápadt arcal,  üveges tekintettel nézett ki az ablakon.
-Levi Levi Levi hol vagy? -suttogta maga elé.
-Itt vagyok Eren,  siettem ahogy tudtam.
Eren megfordult és könny szökött a szemébe.

Köszönöm, hogy elolvastad a történetet, a következő részig kitartást, hamarosan hozom!  😊❤

Álom vagy valóság?Where stories live. Discover now