Kaneki x Olvasó [SZÜNETEL]

4. fejezet

Rohantam a kávézóba, mivel tudtommal 1 óra múlva zár.

Mikor beléptem rögtön köszöntött egy alacsony termetű rövid hajú lány.

Körülnéztem és megláttam egy fiút a pult mögött. Valamiért nagyon ismerős volt, szemén egy szemkötő volt.

Addig addig bámultam míg összenéztünk. Picit elpirultam majd leültem egy szabad asztalhoz. A fiú jött és felvette a rendelésemet. Olyan 1 fejjel magasabb lehetett mint én. Olyan cuki... VÁRJ??! (É/N)!!! mi jár a fejedben??! Még a nevét sem tudod!

Látványosan arcon csaptam magamat, mire mindenki rám nézett.

Ekkor megpillantottam egy ismerős kislányt.

-Hinami?-kérdettem meg a kislányt mire ő rám nézett.

-Onee-chan!! Rég találkoztunk! -ölelt meg Hinami.

-Örülök hogy látlak! Anyukád?     

- Elment valahova, majd jön!

-És ki vigyáz rád?

-Onii-chan és Onee-chan! - Mutatott először a lila hajú lányra majd a helyes.. mármint a fekete hajú fiúra.

-Onii-chan... mi? - Mosolyogtam elpirulva.

Hinami gyors léptekkel elment, megfogta a fiú kezét és iderángatta hozzám.

-Onii-chan és Onee-chan egymásra talált!- nevett majd elszaladt.

-Pff.. gyerekek- szólaltam meg.- Egyébként (É/N) Vagyok! Örvendek a találkozásnak!

-Kaneki Ken! Örvendek! - picit lehajtotta a fejét, majd felnézett. -Öm... megkérhetlek hogy tegezzük egymást? - elpirulva kérdezte.

-Persze! -mosolyogtam.

Teljesen elvesztünk egymás szemében amikor Hinami egy könyvet rakott Kaneki elé.

-Onii-chan, tanulunk?

-Hinami még dolgom van, szerintem (É/N)-chan segíteni fog.

Hinami boci szemekkel rám nézett, majd megadva magamat bólintottam.

Felkapta a könyvet, megfogta a kezemet, majd egy ajtón felé vettük az irányt.

-Hinami nem lesz ebből baj?

-Dehogy baj. - szólt egy rekettes hang, nem más mint a kávézó tulaja.- amúgy meg felszolgálót keresünk, ha érdekel az ajánlat.

-Még meggondolom.-mosolyogtam majd Hinamival bementünk egy szobába, majd leültünk egy zöld fotelre és elkezdtük átnézni a Kanjikat.

Nem sokkal később Kaneki is csatlakozott hozzánk... kicsit zavarban éreztem magamat.

Hinami leejtette a ceruzáját, majd automatikusan Kaneki és én is lehajoltunk érte, majd az íróeszközön találkozott a kezünk... olyan puha és selymes volt az érintése, de sajnos csak pár másodpercig érezhettem.

Kicsivel később megérkezett Hinami anyukája is, szerencsére megismert.

-(É/N),  szerintem hadjuk őket kettesben, Ryouko-san biztosan elfáradt.

Kaneki szóhoz sem hagyott jutni, megfogta a kezemet és elvezetett az asztalomhoz.

-Kész a kávéd- mosolygott.

Én belekortyoltan a pont jó hőmérsékletű folyadékba, ami meglepően finom volt. Tényleg ez a legjobb kávézó a körzetben.

-Viszlát! -Köszönt el hirtelen Ryouko, majd Hinamival kisétáltak az esős utcára... MI? Esős? Basszus nem hoztam esernyőt szarrá fogok ázni!

Idegesen elkezdtem magam elé nézni, amit Kaneki észre is vett.

-Van valami baj? Talán rossz a kávé? - kérdezte nyugtalanul.

-Nem, nem a kávéd nagyon finom csak... nem hoztam esernyőt... - a mondat végére levékonyodott a hangom, majd elpirultam.

-Majd én hazakísérlek! - mosolygott, mire én hálásan rápillantottam.

-Tényleg?

-Persze! Úgyis már zárunk, csak még át kéne öltöznöm, nem lenne baj ha várnál egy kicsit?

-Dehogy baj! Csak nyugodtan!

Kaneki rámnézett, majd elment átöltözni. Kb 5 perc múlva már rendes utcai ruhában csodálhattam... mármint láthattam.

-Mehetünk? -kérdezte

-Ühüm! -adtam egyszerű választ, majd kimentünk a szakadő esőbe.
1 esernyőn osztoztunk... és meglehetősen közel álltunk egymáshoz.

Lassan elindultunk, majd meghallottam egy hangot, amire hirtelen megtorpantam.

-Mi az (É/N)-chan?

-Te is hallod?

Kaneki pár másodperc múlva bólintott és megláttuk az út tulsó végén Hinamit, aki sírva kiálltja a nevünket.

-Onii-chan!! Onee-chan!!! -amilyen hangosan csak tudta kiabálta, szemeiből csak úgy áradtak a könnyek.-Onii-chaan!! Onee-chan!!

Mi nem törődve a forgalommal átszaladtunk az úttesten, majd megöleltem a síró kislányt.

-Hinami, mi történt? -kérdezte aggódva Kaneki.

-A..nya... anya... - dadogta, majd fejét a vállamba temette.

Mi Kanekivel egyből összenéztünk, majd Hinami elvezetett minket Ryoukohoz. Sírva de mégis mosolyogva térdelt, kagune-ja lehajtva. Hinami próbálta kimondano anyja nevét, de Kaneki eltakarta a szemét és befogta a száját.
Az egyik ügynök fogta a quinque-t, majd Ryouko felé sújtotta.
Itt elpattant bennem egy ideg, felvettem a csuklyámat, fél szemem befeketült, majd szárnyaimat kibontva odaordítottam a bőröndös ügynököknek.

-NEM HAGYOM HOGY MÉG EGY CSALÁDTAGOMAT ELVEGYÉK!!!!!! -amint ezt kiordítottam.... lefejezték..

Ott álltam könnyekkel teli szemmekkel, hallottam Hinami sírását.

-Meneküljetek!!! - kiáltottam

Köszi hogy végig olvastad.
Folytatás hamarosan.