Kaneki x Olvasó [SZÜNETEL]

5. fejezet

Miután megbizonyosodtam arról hogy nincs senki a közelemben támadásba lendültem.

Bevallom most van az 1. alkalom hogy a szárnyaimat használom. Olyan könnyűnek és gyorsnak érzem magamat. Rengeteg jó támadásom volt, de a legtöbbet kivédték.

-Repkedj csak! Repkedj! -kiáltotta Amon.

Egy idő után elfáradtam. Le akarok szállni. De ha ezt megteszem megölnek. Mit tegyek? Mi van a bosszúmmal? Ennyire gyenge lennék?

Nem tudtam már tovább repülni, s mint egy szúnyog lehullottam a földre. Esetlenül próbáltam felkelni, de nem ment. Túl súlyosak voltak a sérüléseim.

Tudod tetszik a kagune-od, nekem adod?- mosolygott-  Utolsó kívánság? -kérdezte tőlem a fehér hajú ügynök, név szerint Mado.

Nem válaszoltam semmit, homályosan láttam a sok esőtől. Behunytam a szemem és Kanekire gondoltam, volt valaki akiért élhettem, akár csak 1 óráig is. Így van! Most nem csak a bosszúm hajtott, hanem hogy megvédjem a számomra fontos embereket.

Hallottam egy hisztérikus nevetést, majd elsötétült minden. Nem éreztem fájdalmat, ami furcsa.

Meghaltam? Nem tudom. Érzem hogy valami vagy valaki simogatja az arcom. Elkaptak talán, és éppen egy pedofil orvos simogat? ( XD ) Nem, ezt azt érintést már éreztem egyszer.

-(É/N)! (É/N)! Kérlek kelj fel!... kérlek!

Ismerős ez a hang! Ez biztosan Ő!

Lassan kinyitottam a szememet és megláttam Kanekit. Szürke szemei  csillogtak a könnyektől, majd egy halvány mosolyt húzott szájára.

-Buta! Ne csinálj többet ilyet!

-Kane... - alíg tudtam kimondani a nevét, amikor szorosan magához ölelt, amit pár másodperc múlva viszonoztam.

Körbe néztem, és itt voltak az alkalmazottak és a főnök is.

-Hinami? - nagy nehezen kinyögtem a nevét, mikor Kaneki kiengedett karjaiból.

-Alszik.

Pár perc kínos csend után mindenki kivonult a szobából hogy hagyjanak pihenni.

-Főnök!

-Igen?

-Szeretnék jelentkezni az állásra!

-Fel vagy véve!  Mától itt dolgozol, fizetést és szállást is kapsz.

-De főnök.. én egy ghoul vagyok.. akkor is?

-(É/N)-Chan, itt senki sem az akinek látszik. -mosolygott majd kisétált.

-Senki sem az akinek látszik? -suttogtam magam elé. - Ezek szerint ők is? - halványan elmosolyodtam, majd mély álomba merültem.

Köszi hogy végig olvastad!
Folytatás hamarosan! 😁