Kaneki x Olvasó [SZÜNETEL]

6. fejezet

Konkrétan 1 egész napot végig aludtam... háát mindig is lusta voltam, de ennyit még tényleg nem pihentem.

Mikor már már ébredeztem megszokásból az ébresztő felé nyúltam. Amikor tudatosult bennem hogy a semmibe hadonászom a kezem és hogy itt nincs semmi féle ébresztő, nagy nehez felkeltem, majd felvettem az egyenruhámat. ( Valószínűleg Kaneki vagy valamelyik más dolgozó hagyta itt nekem. )

Ránéztem a legközelebbi órára, ami pontosan reggel 6 órát  mutatott. Na ez király... még mindenki nagyban alszik amikor én már munkára készen pattogok.

Gondoltam kimegyek letakarítom az asztalokat stb, amikor megláttam egy lány aki éppen a padlót sepri.

-Á szia! Örülök hogy felébredtél! A nevem Touka, örvendek! -nyújtotta felém a kezét egy mosoly kíséretében.

-Szia! (É/N) vagyok, én is örvendek! -miután bemutatkoztunk egymásnak, nyitásig elég jól elbeszélgettünk. Kiderült hogy egyforma a Kaguneunk,aminek ő különösen örült, mivel így felmerülhet az a tény is hogy rokonok vagyunk. Kedves lány, hamar összebarátkoztunk.

Nyitás előtt olyan 10 perccel megérkezdtek a többiek is, köztük Kaneki.

-Szia (É/N)-chan! -jött oda hozzám mire én csak elpirultam.

-Szia! - eléggé zavarban voltam, azok után amit tett értem. Vigyázott rám, megmentett és én nem tudom hogy meghálálni neki..

-(É/N)-chan, minden oké? -tenyerét rárakta homlokomra, eközben az arcom már a paradicsomhoz hasonló színt vett fel.

-Minden oké... öm Kaneki... azt akarom mondani hogy... köszönöm amit eddig tettél értem és hogy bármit megteszek amit kérsz tőlem!

-Á ugyan erre semmi szükség..- Vakargatta tarkóját, mire én közelebb mentem. Ajkunkat alíg 10 cm választotta el egymástól.

-Kérlek! Ragaszkodok hozzá!

Kaneki erre a mondatra már teljesen elpirult, mire ezt mondta .- Lenne valami, de majd csak záráskor tudod meg.

Én mosolyogva bólogattam, mire megjött az 1. vendég.

Egész nap azon járt az eszem hogy mit akarhat. Nehezen, de tudtam koncentrálni a vendégek kérésére. Kaneki a kávét főzte, Touka és én pedig kiszolgáltuk a látogatókat. Tetszik ez a munka! Persze elengedhetetlen volt hogy Kanekivel minden egyes kávé átvételekor ne érjen össze a kezünk.

Lassan vége lett a napnak, mindenki elment a lakosztályához átöltözni.

Amikor kiléptem a folyosóra egyenesen vele találtam szembe magamat.

Kicsit távolabb jöttünk az ajtótol majd nagy nehezen megkérdeztem.- Akkor mi lenne az?

-(É/N).. én... én meg szeretnélek csókolni..

Erre a szó hallatára elkezdett hevesebben verni a szívem, éreztem hogy erős pír jön fel az arcomra.

Alíg hagyott szóhoz jutni, átkarolta a derekamat, majd ajkaink összeértek. Gyengéden de mégis követelőzően faltuk egymás ajkait. Pár másodperc múlva kissé lihegve eltávolodtunk.

>.< Köszi hogy végig olvastad 😍
Folytatás hamarosan :3

(Csak úgy megjegyzem, ez az 1. alkalom hogy csók jelenetet írok. Picit nehéz volt leírni, mivel én még soha nem éltem át ilyet )