Véreskert

🌿3🌿

Az éjszaka beköszönte után letértünk egy eldugodtabb motelbe, hogy Hárs is kipihenhesse magát. Bárki átvehette volna tőle a volánt, de éreztük, hogy a mai lehet az utolsó nyugodt éjszakánk egy ideig. Így inkább emellett döntöttünk.
A portán egy negyvenkörüli, tipikus "kövér vagyok, de nem tudok róla" nő ül, feltupírozott lángvörös hajjal és hosszú, rózsaszín műkörmökkel. A sok spanyol szappanopera-sorozatok egyikét nézi, mikor megérkezünk. Hárs és én állunk előre, a nő nehézkesen megfordul a széken és végigméri magának Hársot. Szőke haja és sötétbarna szeme minden nőt magába bolondít. Fáradtan, előreesett vállakkal támaszkodik a porta pultján, pólójának nyaka hanyagul lóg le a mellkasáról.

- Három darab kétágyas szobát szeretnénk - mondja szárazon. Miközben pötyög valamit az öreg számítógépén felpillant rám a szemfestéktől csimbókos szempillái alól, majd lenézően horkant egyet. Talán rájött, hogy ki osztozik Hárssal a kétágyas szobán. Odaadja a kulcsokat, majd ugyanolyan undorral, visszafordul a műsorához. Legalább csendben volt.
A szobáink az emeleten vannak, bár jobban örültünk volna földszintieknek, ha netán menekülnünk kellene. De ne kelljen. Ma még ne.
A folyosón megállunk és Hárs odaadja Leandernek a kulcsot. Mikor átveszi ásít egyet.

- Srácok, fáradt vagyok, nem akarok hajnalok hajnalán Nadragulya nyögésére felkelni.

Viccnek szánta, mégis elönt a szégyen. A folyosón uralkodó félhomály talán eltakarja az arcom vörhenyes színét. Leander esetleg ebből, esetleg a reakcióm hiányából rájön, hogy egy hajszálnyival messzire ment. Ledobja a táskáját a válláról és megölel. Néhány másodperc múlva elszakad tőlem és szó nélkül bemegy a szobájába Mimózával. Az ölelgetős jelenet közben Hárs odaadta Babérnak és Rostinak a kulcsukat. Babér megfogja a vállam, majd el is engedi. Sokkal többet jelent ez nekem. Rosti a kezében lévő macskát simogatja, amit az állat meglehetősen élvez. Mély dorombolása megnyugtatja az embert. Mikor Babér és Borostyán is eltűnik az ajtójuk mögött, mi is a szobánk felé vesszük az irányt. Hárs lép be elsőnek a kávébarna falak közé. Ledobjuk a cuccainkat a fal tövébe, lerúgjuk a cipőinket és levetem magam az ágyra. Érzem, hogy Hárs súlya alatt megsüllyed a matrac. Vékony ujjai a derekamnál kezdenek el matatni.

- Hárs.... - motyogom alig hallhatóan.

- Nyugodj meg, Nadi - simogatja meg a combom külső felét. Hangjából valódi nyugalom és színtiszta szeretet árad. Nincs semmilyen hátsó szándéka. - Emeld meg a derekad! - szól és nyom felfelé kétoldalról. Alámnyúl és kihúzza alólam a fegyverövem.

- Mostmár alhatsz, én megnézem a fürdőt, hogy milyen állapotban van. Jó lenne egyet zuhanyozni. - mondja, majd felkel mellőlem az ágyról. Pár perc múlva kiszól a fürdőajtóból, hogy használható állapotban van a fürdő és igénybe is venné.

- Várj, én is megyek.

Szinte látom, ahogy meglepődik a kijelentésemen. Bemegyek hozzá a fürdőbe. Hárs már póló nélkül, kigombolt gatyában próbálgatja a melegvizet a kádban. Elkezdte felengedni a bézs színű fémkádat, zuhanyzás helyett. Mellkasán apró szőke fürtökben nő a szőr és a köldökétől lefelé az ágyékáig egy egyre szélesedő sávban is fedi a bőrét.

- Kettőnknek így kényelmesebb - magyarázza, majd elkezdi levenni a maradék ruháját. Láttam már meztelenül. A munkánkból kifolyólag és kettőnkből kifolyólag is, de most is megbabonáz. Látja, hogy megálltam, idelép hozzám.

- Nem muszáj velem fürdened - simogatja meg az arcom. Válaszként leveszem magamról a pulóverem és a pólóm. Hárs elmosolyodik és egy pillanatra lejjebb csúszik a szeme, de szinte rögtön fel is kapja.

- Egy női mellnek nem szabadna meghatnia - idézem saját magam.

- Egy női mell nem is hat meg, viszont veled más a helyzet - vigyorog. A vigyora eltűnik az arcáról, mikor tekintete a hasamra téved. Átfonja a derekam és magához húz. - Láttam - suttogja és egy könnycsepp gördül le az arcán. Önkéntelenül is elmosolyodom a kijelentésén, hisz a könnycsepp az arcán a boldogságtól van.
Ezután mindketten levetkőzünk és beleülünk a gőzölgő kádba. Hátamat Hárs mellkasának döntöm és élvezem, ahogy a víz körbeölel. Percekig, talán negyed óráig ülünk szótlanul, majd a víz alatt Hárs keze az alhasamra csúszik. Egy pillanatra megakad bennem a levegő a furcsa érzéstől, hisz eddig és ezután is tiltott lesz az efajta érintkezés kettőnk között.