Véreskert

🌿5🌿

- Ezt nem gondolhatod komolyan! - kiabál Babér Leával. - El akarsz menni a Kúriához? El Svájcba?

- Valahogy meg kell találnunk a Falka megmaradt tagjait. És fogalmunk sincs, hogy mégis kiket kellene keresnünk - érvel Leander, de szemét egy pillanatra sem veszi le az útról. - Információkat kell szereznünk.

- És hogyan tervezted? - szól közbe Hárs.

- Még nem tudom.

Leanderen kívül a kocsiban lévő emberek egyként sóhajtanak.

- Sok értelme volt akkor a változtatásainknak, ha fogjuk magunk és csak úgy besétálunk a Nagykapun - motyogom - Egyből összeszednek minket, de mielőtt kinyírnának ízekre szednek, hogy hasznuk is legyen belőlünk.

- Akkor mentsük a saját bőrünk? - néz rám a visszapillantó tükörből gúnyosan Lea. Szeme egy pillanatra Hársra siklik, de mintha mi sem történt volna folytatja. - Ha már annyira okosnak érzed magad, mond meg, hogy mit csináljunk.

Az ötlet ebben a pillanatban ugrik be.

- Vissza tudjuk keresni a Kertész üzenetét? Mimóza ehhez te értesz - dőlök előre az ülésbe kapaszkodva.

- Vissza, de kockázatos. A legjobb lenne, ha egy nyílt wifi-hálózatról tudnék rácsatlakozni a rendszerre. De se gépünk, se internetünk. És gyorsan le kell lépnünk, amint megvannak az adatok - látom, hogy Leának nem tetszik, hogy használható ötlettel álltam elő. - Csúcsidőben kell csinálnunk, de a tömeget sem várhatjuk meg. Így a legbiztonságosabb.

- Rendben. Ez megvalósíthatónak tűnik.

- Miért van szükség a Kertész üzenetére? - kérdezi Lea. Hangjában csak megvetést érezni, alig várja, hogy hibát találjon a tervben.

- Valahonnan jönnie kellett az üzenetnek. Ha azt a szervert megtaláljuk, a Gondozó szervere is meglesz és meglesz a Falka is.

- Ez nem ilyen egyszerű, de lényegében igaza van Nadinak. Húsz perc, maximum fél óra alatt minden adatot le tudok tölteni egy jobb géppel.

- Akkor ki is hagyhatjuk a körutat a Kúriánál - dörgölöm Lea orra alá. Ha ő így játszik, én is így fogok.
Nem válaszol. Tudja, hogy most én nyertem. A fontos mégis az, hogy biztonságosabb utat találtunk.
Az autózás további részében hol Hárson, hol Leanderen tartottam a szemem vagy éppen behunytam őket és aludtam valamennyit. Nem érzékeltem az idő múlását. Több nap telt el úgy, hogy szinte csak mosdóba szálltam ki a kocsiból. Sem tankoláskor, sem Rosti laptop lopó akciója közben nem voltam hajlandó kiszállni az autóból. Hárs pedig nem mozdult mellőlem. Most viszont szükség volt rá. Babér szerint Németországban vagyunk és ez némileg igazolja, hogy Leandernek miért volt szüksége Hárs nyelvtudására.

- Mi a baj? - fordul hátra az anyósülésről Babér.

- Semmi, mi lenne? - kérdezek vissza, anélkül, hogy ránéznék.

- Nem vagy önmagad. Szó nélkül hagyod, hogy Lea irányítson. Hol van az az éned, aki lendületből betörte az orrát? - fakad ki.

- Életemben először félek, Babér. Eddig nem feleltem senkiért, még magamért sem, de most...

Babér kiszáll az autóból és kinyitja a a hátsó üléshez vezető ajtót. Behuppan mellém és egyenesen felém fordul.

- Egész életedben azzal voltál elfoglalva, hogy értünk felelj. Mióta elkerültünk terepre Te vagy az, akire mindenki felnéz. Nem vetted észre, hogy minden problémánkkal hozzád fordultunk, hogy benned kerestünk vigaszt? - szóra nyitom a számat, de a mellettem ülő lány ellentmondást nem tűrve leint. - Most te jössz. Megérdemled, hogy magadért is felelj és a saját életedet éld. Hárs a saját életénél is jobban vigyáz a tiétekre, mégha ennek az ellenkezőjét is állítja. Bíznotok kell magatokban és el kell hinnetek, hogy megérdemlitek egymást és Őt. Nem érdekel az önsajnálatod, az nem te vagy. Szedd össze magad. A kicsi kapjon olyan anyát, amilyen valójában is vagy.