Rebel Love: Lázadó szerelem

DANIEL

Úgy beszéltük meg a srácokkal, hogy majd a deszkapályán találkozunk. Tudnak olyan helyeket amiket nem látnak be a zsaruk, így biztonságosan szórakozhatunk és graffitizhetünk a falakra.

Bár azok után, hogy ma láttam Lisa-t, semmi kedvem nincs az egészhez, de már nem akartam lemondani.

Ahogy átdobom a deszkát a kerítésen hallom, ahogy a bokor megreccsen nem messze tőle és lépteket hallok.

- Ne! - kiáltotta. Én viszont ismerem ezt a hangot.

Ledobom a fejemről a kapucnit és döbbenten állok a lány előtt.

- Lisa?

Lehajtja a fejét, és totál elpirul. Egy földön heverő kavicsot rugdos, de semmiképpen nem néz rám. És ez zavar. Egyáltalán mit keres itt kint ilyenkor? Pont ahol én vagyok?

- Te követtél? - ráncolom a szemöldököm ahogy közelebb lépek hozzá, mire ő automatikusan hátrál. Megértem. Nem akarja hogy hozzáérjek. A mellkasomba fájdalom hasít. Most, hogy közelebbről látom, rájövök, hogy mennyire szép lett. Mindig is az volt, de ez most más. A lányok akikkel játszadozom jól néznek ki, de közel sem így. Lisa természetes szépség. Minden smink vagy frizura igazítás nélkül.

- Csak...láttam hogy elindulsz valahova. Bajba akarsz kerülni. Mint régen. - még mindig a földet nézte, egyik kezével másik vállát átfogva.

Arcom megfeszül, ahogy megfordulok, és átmászom a nem túl magas kerítésen. Végre méltóztat felpillantani rám, szemei elkerekednek.

- Miattam ne aggódj! - érkezek talpra a másik oldalon.

- Meglátnak a zsaruk! Mit gondolsz, nem próbálkozik ezzel minden városi fenegyerek? - lép közvetlen elém, mindössze a a drótkerítés választ el minket.

Épp válaszolnék, mikor meglátom a távolban a rendőrautó felénk közeledő alakját. A picsába! Nem néztem az időt. Adam mondta hogy 11 után szoktak erre járni évek óta. Jócskán elmúlt 11. Lisa a kocsi felé kapta a fejét, látszott rajta, milyen ideges.

Még el tudnék futni. Csak megfordulok, és elrohanok a pálya másik végébe, amíg a rendőrök lelépnek. Nem kell törődnöm vele. Eddig sem törődtem Lisa-val.

Mégsem mozdul a lábam. Csak nézem, ahogy az autó lefékez, és két zsaru száll ki, lassan felénk sétálva. A vállam megrogyik, és lehajtom a fejem, mert a fényszóró élesen a retinámba vág.

- Megtudhatnánk, mit keresnek a deszkapályánál zárási időben? Maga ott, - mutat rám - a kerítés másik oldalán?

Lisa lesápadva áll, és újra a földet bámulja. Mindig ezt csinálta régen is,  ha ideges volt. Nem válaszolok.

- Akkor most másszon szépen vissza, és szálljon be a kocsiba. - mondja a férfi immár erélyesebben. Ahogy felkapaszkodok a drótra meglátom Adam-et és a többieket, ahogy szorosan az épületnek simulva az árnyékban néznek.

Adam mutogat nekem. Kezét a füléhez illeszti, majd a pénzt utánozza. Azonnal levágom. A fogdából őt hívjuk, és lerakja az óvadékot. Persze később vissza kell adnom neki.

Beülök a kocsiba Lisa mellé, aki szorosan az ajtóhoz simul és kibámul az ablakon. Egy szót sem szól senki beleértve a rendőröket amíg a rendőrőrsre érünk. Bevezetnek minket egy cellába.

- Nevük? - tart a kezében a pasi egy noteszt.

- Lisa Walker és Daniel Forbes.

- Koruk? - erre nem akarok válaszolni. Ugyanis Lisa még kiskorú, ami azt jelenti...

- 18 és 17...

- Akkor értesítenünk kell a szülőket. - máris a telefonért nyúl. - Mi a szám?

Jelentőségteljes, néma pillantást vetek Lisa-ra. Ő is látta Adam-et.

- Kérem..beszélhetnék én apámmal? - kérdezi remegő hangon. Az alacsony, kövér, szakállas hapsi az övébe fúrja tekintetét.

- 3 perc. - nyomta a kezébe a telefont és kisétál a cellából. Kikapom a kezéből a telót és villám gyorsan beütöm haverom számát. 10 perc és itt lesz mint "Lisa fogadott féltesója."

Vissza adom a telefont, majd leülök a cella hideg padlójára. Hogy is történt ez? Fél órája még abban a hitben indultam útnak hogy kiverem a fejemből Lisa-t, és hülyülök egy jót haverokkal. Ahhoz képest előttem ül Ő, akit anno végtelenül megbántottam.

- Köszönöm. - csavargatja egyik hajtincsét.

- Mit? - túrok a hajamba, ami az arcomba lóg. A szemembe néz, ami miatt nyelek egy nagyot.

- Elfuthatnál volna... Köszönöm, hogy maradtál...

Pár pillanatig némán meredek rá, majd felsóhajtok.

- Valahogy törlesztenem kell.

Tudja, mire gondolok.

Hello Olvasók! Itt az újabb rész, kezd beindulni a sztori. Ha tetszett csillagozz és/vagy kommentelj! ;)

Emily&Penny