Rebel Love: Lázadó szerelem

LISA

Nem tudom, mennyi ideig állhatok az udvaron, kezemben a postával, amit idegességemben tisztára összegyűrtem. Nézem, ahogy bemegy a házba, de csak percek múltán engedem ki az öklöm. Egyenesen bemenekülök a házba.

Nem sok választ el a bőgéstől. Egyedül talán a büszkeségem az, ami megakadályoz a gyerekes kifakadásban. Arra gondolok, hogy nem éri meg. Egy könnycseppet sem pazarolhatok rá, mert az azt jelentené, hogy még mindig jelent nekem valamit.

De hát hogyne jelentene?!

Abban a pillanatban, ahogy megláttam, tudtam hogy ő az. Rengeteget változott, először nem is akartam elhinni. De az arca, a kócos, szőke haja.. ugyanaz volt.

Próbálom elfelejteni, ahogy az a ribanc kisétált a kapuján. Ahogy megpuszilta, és hogy Daniel nem lökte el, akkor sem, mikor meglátott az udvaron.

A szobámba rohanok, és hirtelen felindulásból minden róla őrzött emlékemet, fényképeket, a tőle kapott ajándékokat egy dobozba pakolom, majd dühösen lecsörtetek vele a lépcsőn, ki az udvarra. A kukához lépek, és az egészet belevágom úgy, ahogy van.

Nehogy azt képzelje, hogy csak így, miden szó nélkül vissza sétálhat az életembe. Volt képe vissza költözni, ráadásul a szomszédba. Engem nem érdekel!

Ő számomra meghalt, mikor minden elköszönés vagy magyarázat nélkül lelépett, egyedül hagyva engem.

Vissza sétálok a házba, és estig ki se jövök. Popcorn és csoki társaságában csupa olyan romantikus filmeket bámulok, amikben a pasi meghal. És még csak be sem könnyezek.

10 óra lehet, mikor apám már nincs is itthon. Állítólag valami közbe jött a templomban. Csak a késői időt furcsállom, de nem szólok semmit. Ha apa lelép, az azt jelenti, hogy végre a saját zenémet hallgathatom. Ami persze rock. Apa nem nézné jó szemmel.

Kikapcsolom a filmet, és a szobámba vonulok, jobban mondva a szobámról nyíló nagy erkélyre. Ha gondolkodnom kell, mindig ide ülök ki. Berakom a fülembe a fülhallgatót, és elindítom a zenét.

Régóta ülhetek fent, mikor meglátom, hogy Daniel házának ajtaja kinyílik, és kilép rajta. Szakadt farmert, bakancsot és kapucnis fekete pulcsit visel. Akkor ott, be kellett volna mennem az erkélyről, csakhogy ne lássam. De az öltözéke, a hóna alá csapott gördeszka, és a vállán pihenő teletömött táska gyanúsnak tűnik. 11 óra volt. Mit akarhat kint ilyenkor?

Ösztönösen cselekedek. Nem gondolkozom.  A kabátom, a cipőm és a deszkám magamhoz kapva kilépek a házból a sötétbe, és bezárkózom magam után. Még szerencse, hogy akkor, régen megtanított gördeszkázni.

Lisa, elég legyen! Szard le az emlékeket, csak azt akarod kideríteni, miféle bajba akar kerülni. Régen is mindig törte valami szabályszegésen a fejét. Ez most se lehet másképp.

Tisztes távolságra tőle gurulok a kihalt utcán, csak egyszer-kétszer hajt el mellettem egy kocsi, megvilágítva előttem az utat. Messze Daniel távolodó alakját látom.

Én is feldobom a kapucnit a fejemre, és egy bokorba húzódom, ahogy látom, hol áll meg. Hirtelen röhöghetnékem támad. Egy bokorban, az éjszaka közepén leskelődök a gyerekkori szerelmem után, aki rejtélyes módon most újra felbukkant. Mi lesz így belőlem?

Meredten nézem Daniel hátát, ahogy a deszkáját átdobja a bezárt gördeszkapálya kerítésén. Mi a fenét művel?? Nem tudja, hogy ide többen megpróbálnak naponta beszökni, és rendőrök járnak erre éjszakánként?

- Ne! - szaladok ki a bokorból, és hirtelen lefékezek. Már készül átmászni, mikor döbbenten megfordul és rám néz.

- Lisa?

Hello Olvasók! Kérlek, aki olvassa, fejtse ki, hogy tetszik neki a történet eddig. Építő kritikát is elfogadunk! ;) Ha tetszett csillagozz, köszönjük szépen!

Emily & Penny