SZÜNETEL, HAMAROSAN FOLYTATÁS!
☠️
Daniel Forbes, 193 cm, széttetovált, 18 éves rocker, akitől mindenki fél.
De nem volt mindig ilyen. Valaha alacsony volt, vézna, mindig a gúnyolódás középpontja.
Mikor elege lett a folytonos megaláztatásból, se szó...
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
A takaró körém csavarodik, így először nem is tudatosul bennem, hogy nincs rajtam ruha. Csak miután meglátom a mellettem békésen alvó szöszi bombázót, azután esik le, mi is történt.
Felkászálódok az ágyból, és felkapom az ágy mellé igénytelenül lehányt ruháim. Mondjuk az egész szobám igénytelen. 2 napja költöztem be, de (mivel a pakolás nem az erősségem) úgy néz ki a hely, mintha bomba robbant volna. A földön ruhák, vállfák és CD-k, a sarokban bontatlan dobozok és a gitárom lehányva, a gördeszkám a tv előtt... A bakancsaim szanaszét.
Még nem tettem ki a lábam a házból, amióta megérkeztem. Először is, nem volt miért. Az egyetlen itteni haverom Adam, a helyi füves szerzett magának munkát egy szervizben, ahol egész nap gürizik. Esténként tud csak átjönni még pár sráccal, így nekem semmi dolgom odakint.
A másik ok... Lisa.
Nem tudom, itt lakik e még. Abba a házba költöztem be, ami az ő házával szemben áll. Ahol valaha mi laktunk, csak anya halála után apám cseszte eladni. Inkább elköltöztünk, a bazinagy kertes ház pedig itt maradt lakatlanul. De elmúltam 18, így végre a magam útjára léphetek, ami számomra itt kezdődik.
Sokszor állok az ablakban, hátha meglátom őt. Kíváncsi vagyok, mennyit változott az évek alatt. Még most is megvannak-e a hosszú, vöröses göndör fürtjei, még mindig szeplős e. Abban viszont biztos vagyok, hogy lenőttem. A 193 centimmel nem lehet magasabb nálam, hiába volt egykor az.
A szöszi ébredezni kezd az ágyamban. Oda lépek, és rádobom a ruháit.
- 'Reggelt. Tessék, a cuccod.
Nagy, zöld szemeivel rám mosolyog, fehérített fogsora szinte megvakít. A tegnapi sminkje elkenődött az arcán, de a műszempillái még tartják magukat.
- Máris kidobsz? - pislog csábítóan. Ehhez semmi kedvem most. Normál esetben simán jöhetne még egy menet akár reggel is, de ma ki kell mozduljak. Főleg, mert Adam szerzett nekem munkát ugyanott, ahol ő melózik. Lehet nemtörődöm vagyok, de kell a pénz, és nem akarok már az első nap elkésni, hogy kirúgassam magam.
- Látod, egy parasztot fogtál ki játszótársnak. Öltözz! - mondom már kissé erélyesebben, azzal otthagyom, és a konyhába megyek. Nincs is jobb, mint egy szál cigivel indítani a napot. Ahogy távozik a füst a számból, meglátom a lépcsőn leigyekvő csajt. Tegnap még vonzónak találtam a miniszoknyát, ami feszül rajta, de ma... Egyszer már megvolt, többször nem kérek belőle.
- Azért jó volt. Remélem összefutunk még. - rebegteti pilláit rám. Úgy látszik, ő kérne még belőlem. Pech. Az ajtó felé terelem, még ki is nyitom neki, csak menjen már.
- Persze persze. - tolom ki az utcára. Vissza fordul, és egy puszit nyom az arcomra.
- Viszlát Daniel! - vigyorog rám, és magassarkújában letipeg a lépcsőn. Nézem, ahogy elindul... Mikor is megérzem, hogy valaki figyel. Egyenesen éget annak a bizonyos valakinek a tekintete. Felemelem a fejem, a szemben lévő ház irányába. Kissé elakad a lélegzetem, ahogy meglátom a döbbent, szeplős arcot.
Csak bámulok rá vissza. Még mindig itt lakik. És meglátta, ahogy az egy éjszakás játékom távozik tőlem. Hirtelen még pocsékabbul érzem magam.
Lisa nem mozdul, kezében az aznapi posta, amiért kijött az udvarra. Helyette engem kapott. Nem épp szerencsés reggel a részéről.
Nem tudok ennyi ideig a szemébe nézni, még így, messzebbről is látom benne a fájdalmat, amit a feltörő emlékek okoznak. Én is érzem.
De próbálok nem törődni velük.
Megfordulok, és vissza megyek a házba, becsapva magam után az ajtót.
Hello Olvasók! Új rész, méghozzá Daniel szemszögéből. Reméljük tetszik, ha igen csillagozzatok vagy komizzatok, legalábbis mindenképp hagyjatok valami jelet magatok után hogy tudjuk, érdemes-e folytatnunk. ;)
