Rebel Love: Lázadó szerelem

DANIEL

A nadrágomba törlöm olajos kezeim, ahogy felegyenesedem a régi Suzuki motorház teteje fölött. A műhely egész jól megy, naponta jön pár kocsi, amit javítani kell. Nem messze tőlem Adam ügyködik egy vadi új Porsche betört ablakán. Karambolóztak vele, azért pókhálósra repedt.

- Új kuncsaft! - kiabál ki Carl az irodájából, én pedig a begördülő autóra meredek. A szélvédőn keresztül tökéletesen látom, ki ül az anyósülésen.
Csak nekem lehet ekkora szerencsém, hogy a történtek után újra találkozok Lisa-val. Ja, és még az apja, a helyi pap is ott ül mellette. Csak állok ott bambán, mint egy idióta, és nézem ahogy a férfi és a lánya kiszállnak.

- Jónapot. Segíthetek? - csak reménykedem, hogy az apja nem ismer föl. Sok év telt el és sokat is változtam, szóval talán...
- Daniel Forbes? - hökken meg az öreg. A kurva életbe.
Lisa-ra pillantok, aki meredten bámúlja a cipőjét, nem meri felemelni a fejét.
- Igen, uram. - bólintok végül. - Most jöttem vissza a városba.
A férfi tekintetéből csak úgy sugárzik a megvetés. Sohasem kedvelt, de ahogy végignéz a tetkóimon, piercingemen, hosszú hajamon és ruháimon, nagyon úgy tűnik, hogy átkot fog szórni rám. De isten mindenkit elfogad, mi? Pftt...
Mr. Walker csak hümmög, majd a kocsira mutat.
- Javítást szeretnék kérni. - amíg tagolt, hűvös mondatokkal elmagyarázza a problémát, a tekintetem újra és újra Lisa-ra kalandozik. Még mindig gyönyörű, de már másképp.
Már igazi nő ként.
- Értette, fiatalember? - vonja föl a szemöldökét seggfej Walker. Bólintotok.
- Nekem el kell mennem, halaszthatatlan dolgom akadt. - fordult a lánya felé. Kezébe nyomja a kocsikulcsot. - Hozd haza ha végzett. - biccent felém.
- Van nevem. - morgom az orrom alatt, majd meg sem várva a választ, felnyitom a motorháztetőt. Mire legközelebb felnézek, csak Lisa álldogál egyedül, nem messze tőlem.
- Ülj le nyugodtan. - pillantok rá. Bólint, majd keres egy széket. Néma csendben vagyunk úgy 8 percig. Utána már nem bírom tovább.
- Ha már így alakult, mesélhetnél.
Akkora szemekkel néz rám, minthogyha azt mondtam volna, én vagyok maga Lucifer, a halál angyala. Kínosan köhintek.
- Mármint, érted.. Mi van veled.. Hogy vagy azóta?
Tovább bügykölöm a kocsit, és eléggé zavar, hogy nem szól egy szót se. Végül halk hangja megtöri a csöndet.
- Minden olyan, mint anno. Csak nélküled. Vagyis.. mostmár nem.
Nagyot sóhajok, és szemem sarkából rá nézek. Ugyanúgy a cipőjét bámulja, de halványan mosolyog. Hatalmas kő esik le a szívemről.
- Nem győzök elégszer bocsánatot kérni, Lisa.
Megrázza a fejét.
- Átgondoltam. Borzalmasan fájt amit tettél.. de ahogy te éltél.. megértem hogy el kellett menned.
- Szólhattam volna!
- Gyorsan kellett cselekedned.
Égnek emelem a tekintetem.
- Már akkoris ezt csináltad.
- Mit? - néz rám kérdőn.
- Mentegettél. Mindig, mindenkit. Csak a pozitív oldalát nézted a dolgoknak, és elsiklottál az emberek hibái felett.
Ahogy láttam, elpirul. - Ez nem igaz.
- Ó, dehogynem, nagyonis. - nevetem el magam majd újra az autóhoz fordulok. Egész idő alatt, amíg bütykölöm a járgányt, beszélgetünk. Mondjuk, mikor egy bizonyos Matt nevű "lovagot" említ, a kezem akaratlanul ökölbe szorul a csavarhúzó körül. Nem értem, miért.
Nem túlzok, ha azt mondom, délután 2-kor végzek a javítással. Nemcsak az én gyomrom korog, hanem Lisa-é is. Megtörlöm olajos kezem.
- Nem eszünk valamit?
Még mielőtt haza menne, és újra nem beszélnénk, sokszor akarom hallani a nevetését, látni, ahogy vörös tincseivel játszik. Rám mosolyog .
- De, éhen halok.

🤘🏻Heló emberek! Elég sok időre abba maradt a sztori, és ez most rövid is lett, de innentől igyekszünk gyakrabban hozni, minél hosszabb fejezeteket. Ha folytassuk, kérlek, jelezzétek!🤘🏻