Like a Wonderstone

Ki az Alfa?

Nem tartott már sokáig amire végre kiértünk, a földalatti barlangokból.
Amikor elértük a végét, egy szűk lépcső jelent meg elöttünk, felfelé vezettve.
Nagynehezen kijutottunk a szoros helyből.
Vettem egy nagy levegőt, majd körbenéztem. Egy erdő közepén álltunk.
- És most merre? - kérdeztem.
Összehúztam magamon a Köntösöm, mert a szél elég erősen fújt.
- Már majdnem ott vagyunk. - válaszólta, majd levette a pullóverét és nekem adta.
Kérdőn néztem rá.
- Vedd  csak fel. - mondta. - melegebb és kényelmesebb is, mint az a csúnya köntös.
- Mi az, hogy csúnya? - ingerülten szorongattam a Ruhadarabot a Kezemben.
- Semmi, mindegy. Na vedd már fel, nincs időnk itt fél órán keresztűl áldogálni.
Megforgattam a szemem, majd magamra rántottam a fekete Pullóvert.
A köntösömet magamhoz szorítottam, majd Ricot követve tovább lépkedtem a célunk felé.
A sok fa között megláttam egy kisebb patakot. 
- Át kell mennünk a másik oldalra. - mondta - Ott balra van pár nagy kő, azokon könnyen át tudunk kelni. - mutatott előre.
Bólintottam és mentem tovább a viz felé.
Rico előre ment félig hátrafelénézve, hogy lássa én merre vagyok. Lassan haladtam  a csúszós köveken. 
Rico már a másik oldalon volt és engem biztatott.
- Még csak egy kicsi, és meglesz. - mondta lelkesen.
Unottan néztem rá. - Nem kell biztatni, köszönöm.
Rico vállat vont. - Te tudod.
Lassan de biztosan, végre átjutottam én is a patak másik partjára. Amikor körülnéztem, elakadt a lélegzetem. - Hűűű. - mondtam.
- Igen, nagyon büszkék vagyunk rá. -  bólintott Rico.
Egy nagy mező helyezkedett el elöttem, fákkal körülvéve. Egy  tűz  lángja lobogott a tisztás közepén, mellette mindenhol sátrak álltak.
-Rico! - hallottam valakit kiabálni.
Meredten néztem rá a lányra, aki éppen a mi irányunkba futva, integetett.
Rico kínosan megvakarta a homlókát, majd tett egy lépést balra, engem magával húzva.
A fekete hajú csajszi, már majdnem oda ért hozzánk amikor hirtelen lefékezett, de a nagy lendülete miatt elesett és pont az orrunk elött landolt. így már értettem Rico miért húzott arébb.
- Niki! - üdvözölte a lányt aki feltápászkodott, majd leporolta magát, közben nagy mosolyra húzva a száját.
- Rég láttalak. - mondta boldogan Niki. Aztán a tekintette rám esett. - Ez meg kicsoda? - kérdezte nem túl barátságosan.
A szemöldököm az egekbe emelkedett, de inkább nem mondtam semmit. Rico egyszer rám, majd Nikire nézett.
- Emma. - mondta kúrtán.
- Niki. - felemelte a kezét, én meg erösen bele csaptam. - Szóval Rico, - mondta, megint szélesen vigyorogva - mit keresel itt?
- Mi az, hogy mit keresek itt? - kérdezte hitetlenkedve. - Ez az én Falkám. Én vagyok az Alfa.
Niki lesütötte a Szemét. - Tudod, mivel annyi ideig nem voltál itt, velünk. A Falka választott magának egy új vezért.
Rico megrázta a fejét, majd elindult a törzshely felé. Niki sarkonfordúlt, megragadta Rico kezét és visszahúzta maga elé.
Elkerekedett szemekkel figyeltem a jelenetet.
- Mit képzelsz? - Rico próbálta kirántani a kezét Niki szórításából, siker nélkül.
- Úgy nėz ki, elfelejtetted, hogy nem csak ídősebb, de erősebb is vagyok nálad.- Niki felröhögött.- Te mit képzelsz? Azt hiszed, hogy majd a többiek nyugodtan végig nézik, ahogy te csak tombolsz, és hagyák, hogy kihívd Cam-et? Ha így mész be oda, 1 év után, nem éled túl.

- Szóval Camaron az. Tudhattam volna. - mondta mérgesen. - Sosem szeretett második lenni.
Niki bólintott. - Ha megnyugodtál, akkor jöhetsz. - elindult a sátrak felé.
Én követtem. Lassú léptekkel közeledttem, arra várva, hogy Rico mellém érjen. Amikor már hárman mentünk, egy pillanatra megfogtam Rico kezét, és bátoritóan megszoritottam.
Erre ő hálásan elmosolyodott.

Ahogy megérkeztünk a tisztásra, beléptünk a legnagyobb sátorba. Ahogy körülnéztem, a furcsa dolgoktól amik a sátor oldalán sorakoztak leesett az állam. Legszívesebben oda mentem volna, hogy közelebről megnézhessem őket, de amikor egy lépést előre tettem, Niki erősen elkapta a karom  és vissza húzott a helyre ahol eddig áltam. Halkan felszíszenttem és csak ebben a pillanatban vettem észre, mi áll elöttünk, vagyis ki áll elöttünk.
A fiú mosolyogva nézett Ricora meg Nikire. Amikor viszont rám pilantott, valami megcsillant a szemében.

- Emma? Te lennél az? - kérdezte boldogan, felém lépkedve.
Rico rögtön elém ugrott, karjával egy kicsit hátra tolva.
- Csak nyugalom. - mondta a srác, két kezét maga elé tartva. - A nevem Camaron. - mondta még mindig mosolygva.
- Az én nevemet úgy tünik már tudod. - kiváncsian néztem rá.
Cam hangosan elnevette magát. - Persze, hogy tudom. Már vártalak. - megfordúlt és ráült egy régi székre, ami a súlyától egy nagyot reccsent.
- Értem. - bóllintva előreléptem, Rico kezét eltolva. - De, most nem is ez a fontos. - mérgesen pilantottam rá, majd egy nagy levegőt véve oda léptem a másik székhez, és leültem.
Camaron fúrcsálva nézett maga elé, miközben Rico büszkén nézett rám.
Riconak, az hogy Cam lett az Alfa, nem volt nagy meglepetés, mint az sem, hogy ő mit tervez velem. Ezért jött jól az a kis idő, amit akkor kaptunk, amikor Niki elöttünk ment be a sátorba, hogy jelezze, mi megérkeztünk. Ebben az ídőben, Rico elmagyarázta, mit fogunk csinálni, és az hogy én ilyen "szemtelenül" viselkedek, a tervhez tartózik. 
- Hát rendben. - mondta Cam, mostmár visszatérve a "normális" viselkedéséhez - Akkor beszéljünk, Ricoról.
- Beszéljünk. - mondták Nikiék egyszerre.  Furcsán egymásra néztek, én meg lélegzett visszafojtva vártam mi történik.
- Nem fogok az Alfa helyéért versenyezni. - mondta röviden, egyenesen Rico szemébe nézve.
Ebben a pillanatban több dolog is történt, Nikinek leesett az álla, én értetlenkedve néztem Ricora, aki megindult Camaron felé, nem ez volt a terv. Eközben a sátor ajtaja kicsapodott és egy idősebb férfi lépett be a helyiségbe. Amikor felismertem, nem tudtam, hogy mit csináljak. 
Márk volt az és ő pontosan rám nézett.