Like a Wonderstone

A Szülinap

Reggel fél kilenckor arra keltem fel, hogy valaki dörömböl a Bejárati Ajtón. Le kiabáltam Nagybátyámnak, hogy nyissa ki, de nem válaszolt. Idegesen felálltam, felvettem a Papucsom és ásítozva lementem a Lépcsőn. Amikor leértem a Földszintre, lassan kinyitottam az Ajtót.
Egy fekete Alak suhant el mellettem és megállt a Nappaliban.
- Te meg mit csinálsz itt? - mérgesen a Csípőmre tettem a Kezem. - Azt hittem itt aludtál.
Zöld szemeivel végignézett rajtam, majd gúnyosan felnevetett.
- Most mi van? - kicsit elbizonytalanodva összehúztam magamon a Köntösöm, amit gyorsan felkaptam, mielőtt elindultam volna lefelé. Rico szórakozottan nézett rám, én meg idegesen figyeltem minden mozdulatát.
- Nyugi , csak beszélgetni jöttem. - mindkét szemöldököm az Égnek állt. - Ja, meg reggel elmentem futni és mivel nincs Kulcsom nem tudtam bejönni. Az Ajtót meg nem akartam berúgni.
Hitetlenkedve néztem végig rajta. Aztán eszembe jutott.
- Ma van a Szülinapom. - suttogtam.
- Tudom. - mondta lazán.
- Ma van a Szülinapom! - kiáltottam és boldogan elkezdtem ugrálni nem is figylve arra, hogy a Fiú akit tegnap este ismertem meg tudja, hogy ma van a Szülinapom.
Rico furcsán nézett rám, majd halványan elmosolyodott. Én még mindig boldogan ugráltam, amikor észrevettem, hogy Rico egyre közelebb jön. Furcsán néztem rá.
- Mi az? - kérdeztem. Ő egyre közelebb jött, a kérdésemre pedig nem válaszolt. A Szívem egyre gyorsabban vert. Már csak egy lehelet távolság volt köztünk, amikor Nagybátyám álmosan tántorgott be a Nappaliba. Rico kínosan elnevette magát, majd kicsit arrébb ment, Elias nehogy észre vegye, hogy éppen csak úgy rámászott, egyetlen kis Unokahúgára. Na jó, nem rám mászott, de hát akkor is, még csak nem is ismerjük egymást, tegnap találkoztunk először, ő meg most ki tudja mit akart csinálni.
Mintha mi sem történt volna, boldogan oda mentem Nagybátyámhoz és szorosan megöleltem.
- Jó reggelt. - mondtam boldogan.
Elias kicsit furcsán nézett rám, de aztán ő is elmosolyodott.
- Nektek is. Rico miért vagy ilyen izzadt?
- Fútni voltam.
Boldogan fürkésztem Nagybátyámat, remélve, hogy hamarosan észre veszi, ma van a Szülinapom.
- Kértek Kávét? - kérdezte, mit sem törődve azzal, hogy minden mozdulatánál egy egyre nagyobb Vigyor jelenik meg az Arcomon.

- Én kérek. - hallottam Rico hangját. Oda néztem és láttam, hogy ő elégedetten minket figyel.
Mérgesen összehúztam a Szemeim majd visszafordultam, szeretett Nagybátyámhoz.
- Szóval..
- Nem felejtettem el. - kíváncsian néztem rá, majd megint boldogan felnevettem.
- A te helyedben én nem örülnék ennyire.
Hitetlenkedve bámultam Nagybátyámra és csak annyit tudtam mondani,hogy - Mi, miért?
- Tudod, - megfordult, hogy szemben legyen velem, majd folytatta. - Mint tegnap, már mondtam, bármikor átváltozhatsz, így mivel most betöltötted a 16-ot, már nagyobb is a rizikó.
Kérdőn bámultam magam elé. - Azt hittem mindent csak álmodtam.
- Bárcsak így lenne. - sóhajtott fel Elias. - Tudod, én senkinek nem kívánnám ezt, mármint, hogy Vérfarkas legyen. Az Átváltozás nagyon fájdalmas. - megvakarta a Homlokát. - Emlékszem, amikor Édesapád először változott át. Még nézni is rossz volt.
- Igen, az lehet, hogy fájdalmas, de nem is olyan rossz mint ahogy sokan beállítják.
Megfordultam, hogy lássam nem kívánt vendégünket. Ő rám kacsintott, majd felállt és elindult Nagybátyám után a Konyhába.
- Hát te tudod. - én is utánuk mentem. - Én nem tapasztaltam még.
- Hát nem. - mondta Rico határozottan. - Pedig, nagyon jó érzés.
Láttam ahogy felcsillan a szeme és elégedetten maga elé nézz.
- Oké, ez minden szép és jó, - széttártam a Karom - de mint tudjuk, én még nem változtam át.

Egy mérges pillantást éreztem magamon, kínosan elkezdtem csavargattni az egyik Hajtincsem.
- Igen, tudom. - Nagybátyám kiöntötte a Kávét két Bögrébe, majd kérdőn felém nézett - A Szülinapos mit szeretne?
Elmosolyodtam. Jó érzés volt, hogy hiába Tegnap óta az Életem a feje tetejére állt és nem is tudom mit gondoljak, Elias mégis úgy viselkedik velem mint mindig.
Rico meg furcsán viselkedik, de ez igy van amióta megismertem.

- Csak egy Pohár Narancslevet.
Ő bólintott, az egyik Bögre Kávét odaadta Riconak a másikba meg lassan beleivott, majd letette az Asztalra. Kinyitotta a Hűtőt és kivette belőle a Narancslevet, beleöntötte egy Pohárba majd nekem adta.
- Köszi. - mondtam.
- És mi a Terved mára?

- Hát - elgondolkodtam - igazából Izzyvel akartunk ma találkozni és elmenni valahova, de mivel ő most azt hiszi, hogy én beteg vagyok, nem igazán tudunk találkozni.

- Az igaz. De az se baj, ha itthon maradsz, beszélgethetnénk egy kicsit a Fantázia Világról, ha már jó Barátom úgy döntött, hogy nálunk alszik és korán reggel rámászik az Unokahúgomra.
Rico halkan felnevetett, nekem meg leesett az Állam. - Már vártam, hogy mikor hozzod szóba.
Hitetlenkedve megráztam a Fejem. - Mi? - tekintettem kettőjük között cikázott.
Nagybátyám is elnevette magát, majd hirtelen elkomorodott és mérgesen Ricora nézett. - Most még úgy teszek, mintha nemtörtént volna semmi, de ha ez még egyszer előfordul, - mutató ujjával figyelmeztette.- akkor én nem állok jót magamért.
- Nem ígérhettek semmit. - hallottam a szórakozott választ.
Elias elindult Rico felé, én meg lefagyva néztem mi történik. A következő Pillanatban közéjük ugrottam.
- Elias ne is figyelj rá, én majd megvédem magam, hogy ha valamit akarna csinálni. - szúrósan felé pillantottam. - Na, inkább menjünk le a Pincébe és beszélgessünk a Misztikus Lényekről, vagy mikről.
Nagybátyám még mérgesen összehúzta a Szemét, majd sarkon fordult és elindult.
- Ez lesz a legfurcsább Szülinap. - mondtam és nagyot sóhajtottam.
- Az biztos. - mondta és belemarkolt a Hajába. - Már csak a Torta hiányzik. - gúnyosan rám kacsintott.
Oda sem figyelve beleittam a Narancslevembe.

- Az is lesz. - bólintott Elias.
Így hát hármasban mentünk le a Pincébe.