Like a Wonderstone

Az Átváltozás

Megszédültem.
- Kezdődik. - mondta komolyan a Nagybátyám és felállt a Kanapéról.
- Pár dolgot tudnod kell, az átváltózással kapcsolatban.
Összeráncoltam a Szemöldököm.
- Szóval.. én most át fogok változni..- nyeltem egyet. - egy Vérfarkassá.
Elias bólintott.
Kínosan felnevettem.
- Szóval, ha én most átváltozom..- elakadt a szavam. A Pince Ajtaja kinyílt és egy magas fekete Hajú Fiú lépett be a Helyiségbe.

Pislogtam egyet. Hirtelen minden sötét lett. Próbáltam mozdulni, de a Testem nem reagált.
Semmimet nem tudtam megmozdítani. Úgy éreztem mint, hogy ha valaki letépte volna a Karjaim és a Lábaim. Hirtelen Sikolyokat hallottam és egy Kép jelent meg előttem.
Egy csatát láttam. Egyik oldalon Vámpírok, másik oldalon Vérfarkasok. Mindenhol vér. A Farkasok élén, egy nagy Fekete Hím állt. Sárga Szemei csak úgy izzottak a dühtől. Vele szemben egy hatalmas Alak, karmait egyenesen az Alfa nyakába nyomta. Aztán minden eltűnt. Megint a Pincében találtam magam. Gyorsan végig néztem magamon. Minden normálisnak tűnt.
Nagybátyám fürkészve méregetett.
- Ezt nem értem. - mondta és a Fejét csóválva leült egy Székre. - Holnap töltöd be a 16-ot. Ma kellet volna átváltoznod.
- Lehet, hogy még nem jött el az ideje. - halottam a mély Hangot. Oda néztem. És megláttam őt, ahogy nekitámaszkodik az egyik Polcnak és engem néz.

Kínosan visszanéztem Nagybátyámra.
- Ő kicsoda? - kérdeztem halkan.
Elias válaszra nyitotta a Száját de az idegen megelőzte.
- A nevem Rico. - mondta hűvösen.
- Oh, rendben. - kellemetlenül éreztem magam. - Én Emma vagyok.
- Tudom.
Kérdőn Nagybátyámra néztem aki éppen az Orrnyergét masszírozta.
- Ő, a régi Barátom. Aki Izzyt haza vitte. Megkértem, hogy segítsen a Kiképzésedben, amint visszatér. Mivel én már öreg vagyok, féltem, hogy nem tudom neked megmutatni, hogy bánj az erőddel. - lassan kiegyenesedett a Székén és egyenesen rám nézett. - A szemeid még mindig Sárgák.
- Te is Vérfarkas vagy? - kérdeztem hitetlenkedve. A Szemeim már nem is érdekeltek, csak tudni akartam, hogy mi ez az egész és hogy Nagybátyám ezt a kis Részletet miért nem tudta korábban említeni.
- Én? - felnevetett. - Megtisztelsz, de nem. Én csak egy normális Ember vagyok. De Miközben Bátyám gyakorolt én is megtanultam ezt azt.
- És te? - kérdeztem Ricot. - Vérfarkas vagy?
Bólintott.
Lassan elmosolyadtam aztán Eliasra néztem.
- És velem mi lesz? - kérdeztem. - Addig ide leszek láncolva amíg át nem változom? Ki tudja hogy az mikor lesz!?
- Nem dehogy is kicsim.
- Pedig szerintem pontosan ezt terveztétek. - mérgesen felálltam és rántottam egyet a Láncokon. - De nagyon örülnék ha most ezeket levennétek. - közömbösen végignéztem Rico-n. Fekete rövid haja, és zöld szemei olyan gyönyörűen néztek ki, hogy leesett az Állam. Magas volt és izmos. Kicsit elidőzött a Tekintetem a nagy Hegeken amik beborították az egész Karját. Ő ezt észrevette és rögtön lehúzta a Pulcsija ujját.
- Emma, nyugalom egy pillanat és elengedlek. - Elias az Asztal egyik Fiókjában keresett valamit. Majd kivett belőle egy Kulcsot oda lépett hozzám és kinyitotta a Bilincst. - Most menj aludni. Holnap átbeszéljük a történteket.
Még éppen a Csuklómat dörzsöltem amikor Nagybátyám karon fogott és kihúzott a Szobából, majd becsapta mögöttem az Ajtót.
"Most ők komolyan azt hiszik,hogy én eltudok aludni egy ilyen Nap után? Nem normálisak."
Megtorpanttam a Lépcsön ami a Földszintre vezetett és halgatóztam.
Túl messze voltam az Ajtótól, így csak súgdólózást hallottam. Leléptem a Lépcső útólsó Fókára és az Ajtóra nyomtam a Fülem.

- Elias, tudom, hogy ideges vagy, de halgass meg. - hallottam Ricot, kétségbeesetten beszélni.
- Mi lesz így vele? Az iskolában nem lehettek mindig vele, Izzy-vel sem találkozhat hisz nem tudjuk mikor fog átváltozni. Nem akarom tönkre tenni az Életét. És nem mesélheti el senkinek, hogy mi történik vele. - Nagybátyám aggodalmasan beszélt.

Nagyot nyeltem. Ez várna rám? Egy Élet teljesen egyedül, úgy, hogy nem találkozhatok a Legjobb Barátnőmmel és senki nem tudhatja meg kivagyok valójában? Ez minden nagyon megijesztett.
- Nyugodj már meg! - kiabálta Nagybátyám "régi" Barátja. - Ha nem felejtetted volna el, én még csak 18. vagyok.
"Hogy mi? 18? Hogy lehet Rico Elias régi Barátja ha ő még csak 18, Elias meg 36??"
- Rico, - Elias halkabban beszélt. - ezt megtennéd?
- Neked öreg Barátom, természetesen.
Amikor Rico befejezte a mondatott hirtelen csönd lett. Remegve sarkonfordúltam és felrohantam a Lépcsön. Éppen amikor becsaptam magam mögött az Ajtót, hallottam a két Férfi lépteit ahogy felém közeldnek. Habozva körülnéztem, nem találtam semmilyen Helyet ahova elbúlyhatnék. Megindultam a Fürdőszoba felé. Nagy léptekkel épp, hogy beléptem a Szobába amikor Rico majdnem felszakította a Pince Ajtaját. Remegve másztam be a Kádba és húztam el a Függönyt. Ha most megtudják, hogy halgatóztam akkor biztos, hogy soha többé nem léphetek ki a Házból.

- Hogy ha szeretnél, ma itt aludhatsz. Tudod, van egy vendégszobánk. - Nagybátyám hangjában hallottam, hogy mosolyog. - Nekem mindegy, hogy döntesz én nagyon fáradt vagyok, szóval elmegyek aludni. Jó éjszakát.
- Jó éjt. - Elias léptei egyre távólodttak majd teljesen elhalkultak.
Még mindig remegve kuporogtam a Kádban. Rico semmi életjelet nem adott magából, így azt hittem elment aludni. Lassan kikászálodtam a mély Fűrdőkádból és kinéztem a Kilincslyukon. Sehol senki.
Halkan lenyomtam a Kilincset és kiléptem a Nappaliba.
Szapora léptekkel a Lépcső felé vettem az írányt. Amikor valaki megragadta a Karom.

Félve néztem hátra. Rico egy alattomos mosolyt vilantott felém.
- Lám lám, kis Piroska te meg mit keressel itt ilyen későn, nem kellene aludnod, hm?
Ahogy hozzám beszélt kirázott a hideg, valami volt a Hangjában ami a Frászt hozta rám.
- Csak a Fürdőszóbában voltam. - mondtam. - És most nagyon örülnék, hogy ha elengednéd a Karom, mert álmos vagyok és szeretnék felmenni a Szobámba aludni.
- Hát így, a Fürdőszóbában voltál? És én ezt most higgyem is el neked, mi? - a gyúnyos vigyorra egyre nagyobb lett.
- Igen.
- Hát rendben. Most elengedlek, Piroska. - mondta és levette a Kezét a Karomról. - De legközelebb nem leszek ilyen kedves.
Fúrcsán rápilantottam és elindultam felfelé. A Lépcső felénél viszont megfordultam és mosolyogva néztem rá.
- Tudod, ha minden igaz én is egy Farkas vagyok. Szóval nem kell Piroskának hívnod. - keresztbe tettem a Karom.
- Még nem. - nevetett fel halkan, majd megfordult és otthagyott a Lépcső közepén.

"Ez a Gyerek nem normális." - gondoltam. - "De valahogy tetszik ahogy viselkedik." - elmosolydtam majd felmentem a Lépcsőn be a Szóbámba és ráugrottam az Ágymra.