A Viziók

190 20 2
                                    

Ahogy lementünk a rövid Lépcsőn, megint rosszul lettem. Tántorogva kapaszkodtam meg Rico Karjában. Ő kedvesen rám nézett, aztán meglátta, hogy nincs minden rendben és felkapott, mielött legurultam volna a Mélybe.

- Elias! - hallottam Ricot kiabálni, aztán megint elsőtétült minden.
Most nem láttam mindent olyan kristály tisztán mint Tegnap, kis képek villantak fel a Szemem elött, de gyorsan el is tüntek. Hallottam, ahogy egy nő síkít, egy kislány sír, meg egy Férfi nevet. Minden túl gyorsan pörgött le a Szemem elött.
Levegőért kapkodva, megint a Pincei Kanapén találtam magam. Nagybátyám gondterhelten görnyedt felém.
- Minden rendben? - kérdezte Rico, és elengedte a Kezem. A Szemöldököm a magsba ugrott. "Hogy nem vettem észre, hogy a Kezemet fogja?" Gondolataimból kizökentett Elias hangos köhögése.
- Igen, azt hiszem. - megprobáltam felülni de a Fejem annyira lüktetett, hogy inkább nem próbálkoztam tovább.
- Rico, megkösszöném ha kicsit arébb mennél, tudod én is szeretnék beszélni Emmával.

A Fiú unottan bólintott, majd hátra ment az egyik Könyvespolchoz és eltünt mögötte.
- Kicsim, minden rendben? Mi történt?
- Nem tudom. Hirtelen olyan volt mintha minden erőm elhagyott volna, aztán elsőtétült minden. - hadartam.

- Semmi más? - gyanakvóan rámmosolygott.
Nemet intettem. "Szerintem jobb hogyha ezeket a Képeket amiket látok, most még nem mondom el senkinek."
Nagybátyám bólintott.
- Én megyek hozzok még egy Bögre Kávét. - mondta aztán kilépett a Szobából.
Rico felbukkant a Polc mögül és megint azzal a gúnyós Vigyorral közeledett felém.
Egy vastag Könyvet forgatott hosszú Újai között.
- Tudod mit nem értek? - kerdön pilantottam rá, a folytatásra várva.
- Ha még nem váltóztál át, akkor miért vannak ilyen "rohamaid"?
Nagyot nyeltem. Rico oda húzott egy Széket hozzám és rá ült.
Éppen válaszra nyitottam a Szám, amikor ő elkezdett tovább beszélni.
- Ne is fáradj, pontosan tudom mit titkolsz Elias elől.
- Na és szerinted micsodát, okostojás? - meglepödve rám nézett aztán kinyitotta a vastag Könyvet amit eddig a Kezében tartott .
- Azokat a Nőket, akik 16 éves korukban az Átváltozás elött, rosszul lesznek és sokszor elájulnak Moonwolfnak nevezük. Ilyenkor nem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy ez a Személy mikor változik át. A tünetek már korán ésszrevehetőek, de a teljes átváltozás időpontját nem lehet meghatározni. - olvasta a kicsi Sorokat.
Furcsán magam elé bámúltam és csak gondolkodtam.

- És ez most mit jelent? - kérdeztem, felemelve a Tekintettem egyenesen Rico Szemébe nézve.
Kínósan felsóhajtott, majd beletúrt a Hajába. Nem tudom, de ahogy ezt a mozudlatott megláttam, a Gyomrom a Feje tetejére állt, én meg elkaptam a Tekintettem.
- Ez azt jelenti, hogy mától bármikor és bárhol átváltozhatsz..- visszatarott lélegzettel figyeltem, arra várva, hogy folytassa. - És a rossz dolog az az, hogy nem tudjuk a Rohamaidat megkülönböztetni az Átváltozás tüneteivel. - nagyott sóhajtott.
- És akkor most mit csinálunk? - kérdeztem még mindig a Földet kémlelve.
- Van egy ötletem de nem vagyok benne biztos,hogy Eliasnak tetszeni fog.
Ebben a pillanatban az Ajtó kicsapodott és Nagybátyám berontott a Szóbába.
Levegőért kapkodva megállt az Asztal mellett és neki támaszkodott. Rico felugrott és odasietett hozzá.
- Mi történt? - kérdeztem és én is felálltam.
- A nagy Törzs, Emmát keresi. - félve Ricora nézett. - Az elöbb itt láttam elfutni a Törzsfőnőköt. Körbe kerítették az egész Házat.
Rico összeszorította a Fogát és ellépett Elias mellől.

- Most mit csináljunk? - kérdezte.
- Nem tudom, mivel Emma még nem változott át, nem érzik a Szagát, így nem tudhatják biztosan, hogy hol van. - töprengett. - de...
- De az én Szagomat érzik. - fejezte be Rico a mondatott.
Nagybátyám bólintott.
- Nem értem. - mondtam.
Rico idegesen felém nézett.
- A nagy Törzs, a Falkák legmagasabb Törzse, és ők téged keresnek. Én meg segítek nekik abban, hogy megtaláljanak. Mert az én Szagomat érzik, a tiédet meg még nem, így könnyen rád találnak.
Ekkor a Földszinten egy nagy csattanás hangzott, majd valami leesett a Földre.
- Már itt is vannak. - sutogtta Elias.
- Emma. - Nagybátyám felém fordúlt. - Minden rendben lesz, Rico vigyázzni fog rád. - Mondta, majd bele nyúlt a Zsebébe és elövett egy kis dobozt.
Majd a Kezembe nyomta. - Ezt majd akkor nyisd ki ha biztonságban vagy. - elindúlt az Ajtó felé.
- Te mit csinálsz? - kérdezte Rico.
- Elterelem a Figyelmüket, te vidd el Emmát.
Ilyedtten néztem körül, mert valami megint a Földön csattant.
- De miért én? Miattam találták meg.
- Igen, de te eltudod vinni innen, a Falkádhoz, ahol még a Nagy Törsz sem tudja megtalálni.
Rico bólintott majd megfogta a Kezem és elhúzott, Eliastól.
Könnyes Szemmel próbáltam kihúzni magam Rico szóritásából.
- Én nem megyek sehova. - kiabáltam. - Elias nélkül!
Nagybátyám oda lépett hozzám és szorossan megölelt.
- Emma, - hátratürte az egyik Hajtincsem - Rico többet tud segíteni mint én, és meg is tud védeni.
- De én nem akarlak téged is eltveszíteni! - mondtam halkan, a könnyeimmel már nem is törődve.

- Nem fogsz elveszíteni. - mondta, majd egy Puszit nyomott a Homlokomra és kilépett az Ajtón.
Rico elkezdett húzni, egy másik Ajtó irányába, én meg már ellenkezés nélkül követtem.
- Minden rendben lesz, - szorította meg a Kezem. - Ígerem. - mondta és mélyen a Szemembe nézett.

Szomorúan rámosolyogtam, és kiléptem Rico nyomába a hátsó Ajtón.

Like a WonderstoneDonde viven las historias. Descúbrelo ahora