Új szemszögből

Hetedik rész

*Kristen*
Nagyon fáj a fejem, de nem emlékszem miért. Kinyitom a szemem, és meglepődve tapasztalom, hogy egy korházi kórteremben vagyok. Jobbra fordulok, ahol Ethant látom telefonozni. Felnéz, és közelebb lép.
-Jó reggelt Pöttön. Hogy érzed magad?-Tűrt el egy rakoncátlan tincset a szememtől.
-Szia E. Fáj a fejem, de ettől függetlenül egész jól.- Főleg mert te is itt vagy- Öhmm..... De miért vagyok itt?-Mosolyogtam kínosan.
-Hát az úgy történt hogy elvittelek a Warehoseba, és nagyobb volt a kiváncsiságod a kelleténél.-Puszilt a hajamba.- ,,Nagyobb volt a kíváncsiságod a kelleténél" Ezzel meg mire céloz?
-Miért mit csináltam?-Néztem rá értetlenül.
-Felmásztál a szivacs medence /Nem tudom hogy hívják ⬇😂 szerk./ létrájára.**********

Felülök az ágy szélére, Ethannal szemben. Huh. Van egy érzésem hogy nem a szivacsokra estem... Baszki de béna vagy. Gratulálok Kristen! Hoztad a formád! Elmélyült gondolkozásomból Ethan meleg tenyere zökkent ki, ami a combomon foglalt helyet.
-Annyira sajnálom Pöttön. Csak egy percre hagytalak ott. És ha nem veszem fel azt a hülye telefont, akkor elkaphattalak volna...-Ohh de édes. Most úgy megölelném....
-Jézusom! Dehogy is Ethan! Ilyen eszedbe se jusson. Ez mind az én bénaságom hibája. Én sajnálom. Ha jobban odafigyelnék, most nem kellene rabolnom az idődet. Én sajnálom.-Lehajtom a fejemet és a földet kezdem el pásztázni. Az állam alá nyúl, és tekintetét az enyémbe fúrja.
-Rád sosem sajnálnám az időmet. Minden veled töltött perc ajándék.- Lehetne még ennél is cukibb? Ezt a csodálatosan ,,romantikus" percet az orvos zavarja meg.
-Jónapot Kristen. Az állapota stabil. Felléphet enyhe amnézia, esetleg szédülés. Saját felelősségre hazamehet.-Figyelmét Ethanre szegezi.-Ön a hozzátartozója?-Maga szerint mi a francot keresne itt, ha nem az lenne?
-Igen.-Ethan fordul felém , és magabiztos vigyor terül szét az arcán.
-Kifáradna egy pillanatra aláírni a papírokat?-Azzal szó nélkül kisétált. Míg kint volt, addig megmostam az arcomat, és összefogtam a hajamat.
-Na mehetünk?-Támaszkodott az ajtófélfának, miközben szemével minden egyes mozdulatomat követte.
-Igen persze.-Mondtam kissé vörösen.
Éppenhogy kiértünk a kórteremből, megfogta a kezemet, és úgy mentünk tovább. Érzem ahogy megint elpirulok, amit észre is vesz. Ennél feltünőbben zavarba már nem is tudnék jönni.
-Zavar?-kérdezte kisfiús mosollyal.
-Nem dehogy is.-Sőt.... Elsétáltunk a kocsijáig, ahol csodával határos módon most nem kellett szenvednem az övvel. Ránézek a telefonomra, /ami itt maradt a kocsiban/ és már 6 óra.
×××××××××××××××
-Akkor ma velem vacsorázol? De, ha nagyon fáradt vagy a történtek után, nem gond ha lemondod.-Tette kezét a combomra, miután leparkolt a házuk előtt.
-Persze, hiszen megígértem.-Kiszállunk és elkísèrt az ajtómig.
-Akkor majd szólok ha készen van.-Arcon puszilt, és bement a házba. Én sem tettem másképp. Egyenesen a kanapèra vetettem magam, és a kedvenc sorozatomat, Lucifert kezdtem el nézni. / a főszereplő a Férjem 😍⬇/

Mikor már fél óra eltelt, úgy gondoltam elkezdek átöltözni a vacsira. Bevonultam a szobámba, és egy farmer rövid nadrág, és egy fehèr kawaiis póló mellett döntöttem. Gyorsan felkapkodom a kiválasztott ruhákat, aztán egy szolidabb sminket viszek fel. (Szempillaspirál, és szájfény) Kiülök a nappaliba, es a telefonommal a kezembe várom hogy Ethan írjon. Amit 5 perc múlva meg is tett.
Ethan: Jöhetsz szépségem. ❤
Me: Megyek. ❤
Felvettem egy tornacipőt, és át ballagtam a szomszédba, ahol hosszasan nyomtam a csengőt.
-Szia Pöttön. Rég láttalak. Puszilt arcon ismét, majd bevezetett a konyhába, ahol helyetfoglaltunk egymással szemben. Az asztalon bolonyai van, de egy tányéron. Ez de romcsii...

*********Hali emberek! Azért van ez a sok csillag mert halvány lila gőzöm sincs, de nem hiszem hogy ahhoz a szivacs medencéhez/ nem tudom hogy hívják xd😂😂/ létrával kellene felmenni. Ha nem azzal, akkor amúgyis kitalált a sztory, kicsit szépítjük a valóságot 😘😘😘