Bemegyek a konyhába, összedobni valami ebédet. Lasagne /fogalmam sincs hogy írják😂😂😂 szerk./ mellett döntöttem, mert azt viszonylag könnyebb és gyorsabb megcsinálni. Épp a hűtő felé vettem az irányt, amikor hívásról árulkodóan rezgett a telefonom. Clar az.
-Szia csajszi. Miért kerestél? Baj van?-Szinte mindig ez az első mondata hozzám, ha telefonon keresem.
-Ugyan Clar. Még-ezt a szócskát kimeltem-nem evett meg senki.-kuncogtam.
-Még? Ezt hogy értsem?-Hangjában tisztán cseng a kiváncsiság.
-Ez nagyon hosszú sztory. Tudnánk találkozni mondjuk ma vagy holnap? Rengeteg mesélni valóm van.-Kis csend telepedik közénk, amit izgatottan szakít félbe.
-Hát... Nekem is lenne mit mesélnem, de az a helyzet, hogy találkozni fogok a barátommal.-Talán Grayson az?!
-Úúú! Ki az a szerencsés? És mióta tart?
-Hát kb. 1 hete, és a neve Grayson.- Úgy tudtam....
-Grayson Dolan?!-Remélem hogy az ,,én" Graysonomról van szó.
-Igen ő. Talán ismered?-Fogjuk rá.
-Ő a szomszédom Clar. És ma indult el a barátnőjéhez. Azaz hozzád!
-Úr isten! Ez komoly?!-Ujjongva kezdett el sikítozni, majd mikor mindketten lenyugodtunk és kitárgyaltuk hogy mennyire aranyos, meg bla, bla, bla, megbeszéltük hogy a találkájuk után hozzám költözik.
-Most mennem kell mert kaját csinálok. Szia Clar!
-Szia csajszi! Majd még dumcsizunk.-Azzal letette. És én újra belemerültem a főzésbe. Eddig nem voltam valami nagy konyhatündér, de amikor otthon elment a wifi, kénytelen voltam bámulni ahogy anyám főzött, és valami ragadt rám.
×××××××××××××
Végre készen vagyok! Már 2:15 és már éhen halok. Kiteszek az asztalra 2 tányért, hátha nemsokára Ethan is hazaér. Az enyémre egyet, E.-ére kettő kocka lasagnet /így kell írni 😂 szerk./ teszek ki, hogy addig is hűljön. Bemegyek a szobámba feltenni töltőre az eddigre már lemerült telefonomat, amikor ajtónyitódást hallok.
-Kristen! Itthon vagy?-E. jött vissza.
-Szia Ethan!-Támaszkodok a pultra, miközben csípőre tetszem a kezem.-Van kedved velem kajálni? Lasagnet csináltam, és reméltem hogy szereted.-Léptem oda az asztalhoz.
-Persze hogy van. Köszi-Foglalt helyet.
-Kérsz valamit inni?-Kérdeztem miközben elé rajtam tányérját.
-Nem köszi.-Leültem vele szemben és én is nekiálltam ,,főzésem" eredményét fogyasztani.
××××××××××××××××××
-Ez isteni volt Pöttön. Köszi a meghívást!-Mosolygott rám elismerően. Az a szexi mosoly összekombinálva a csokoládé barna szemeivel...... Ellenálhatatlan. /😍😍/
-Egészségedre.-Vettem el előle a mosogatásra váró tányérját, amit elég feltűnően követett nyomon tekintetével. Ameddig én mosogattam addig ő némán nyomkodta hatalmas Iphone-ját. Amint észrevette hogy bámulom idekapta tekintetét amit egy önelégült vigyor kísért. Éreztem ahogy egyre vörösebb leszek, tehát inkább a habzó tányérokra fókuszáltam. Ahogy egyre fogytak a tányérok el is felejtkeztem Ethanről. Már nem ült az asztalnál. Lehet hogy időközben hazament. Hirtelen 2 kezet éreztem a csípőmön.
-Miért vagy ilyen.....-Morogta E. a nyakhajlatomba, amitől libabőrös lettem.
-Milyen?-Döntöttem kényszeresen oldalra a fejemet, hogy jobban hozzáférhessen.
-Jó....-Csókolt bele a nyakamba.
-Honnan tudod hogy jó vagyok?-Fordultam vele szembe kihívóan. Arcomat két keze közé vette, és hüvelykujjával kezdte simogatni.
-Ha rossz lennél, nem hagytad volna hogy hozzád érjek.-Levette kezeit az arcomról, vissza a csípőmre, és odahajolt a fülemhez.-De ahogy nézem nem ellenkezel.-Suttogta, miközben száját kaján mosolyra húzta, és libabőrös karomat kezdte simogatni. Újra nyakamat kezdte el csókolgatni, ami jóleső nyögéseket váltott ki belőlem.
-Khm..-köszörültem meg torkomat.-Nem gyors ez egy picit?-Tettem kezeimet a mellhasára megállító jelleggel. 18 évesen még nem voltam úgy senkivel. Furcsa mi?
-De, lehet.-Arconpuszilt, és újra helyetfoglalt az asztalnál.-És desszert nem lesz?-Fürkészett csokoládé barna szemeivel, miközben beletúrt barna tincseibe.
-Szeretnél?-Kérdeztem tettetett értetlenséggel.
*Ethan*
-Nagyon.-Nyaltam meg száraz alsóajkam. Graynek hogy jön össze mindig, hogy megfektessen valakit? De ez a lány más. Nekem nem csak arra kellene. Valahogy Ő nem tűnik olyan "egy éjszakás" lánynak. Figyeltem ahogy elővesz 2 bögrét, hozzá kiskanalakat, és a hűtőből egy nagy doboz jégkrémet amit tegnap közösen vettünk.
*Visszaemlékezés*
-Mit csináltok?-Kérdezte Kris mostmár kicsit jobb kedvvel. Hihetetlen hogy ilyen erős tudott maradni ezek után.
-Vinet. Akarsz benne szerepelni?-Fordítottam felé telefonom kameráját.
-Nem, dehogy. De pontosan mi is az a Vine?-Na jó. Ilyet még ember szájából nem hallottam. Hol élsz Csajszi?
-Hasonló mint a Musical.ly, csak itt vicces videókat kell feltölteni, és nem kell tátogni zenére, csak valami röhejeset csinálni. Várj, majd Gray megmutatja.-Grayson felé fordítottam a kamerát, aki a kezében tartott babkonzervet 3 sorral odébb dobta.
-Gyertek gyorsan!-Ragadta meg Kris kezét Grayson és húzta maga után. Láthatóan alig bírt futni a nevetéstől. Amikor már valamivel odébb mentünk, és mindannyian kirögögtük magunkat, feltöltöttük a videót a Vinera. Még megnéztünk párszor, aztán haladtunk tovább a sorok között. Míg meg nem álltunk a tejtermékeknél.
-Tudod mi állna jól ehhez a jókedvhez?-Fordultam Kris felé, akinek szavaim hallatára egyből felderült az arca.-Vaníllia fagyi!-Nyomtam a kezébe egy 2 literes dobozos fagyit.
-Jó ötlet!
*Visszaemlékezés vége*
Az emlékére mosolyognom kell, annyira jól éreztünk magunkat. Ahogy látom ő is visszagondolt a tegnapra. Látom a kis gödröcskéjét ahogy olyan édesen adja az emberek tudtára hogyha jól érzi magát.
*Kristen*
-Parancsolj!-Tettem elé a fagylaltot.
-Köszi.-Bekapcsoltam a falon lévő tvt és ovodásokat megszégyenítő módon kezdtünk el Spongyabobot nézni, míg degeszre nem ettük magunkat fagyival.
××××××××××××××××
-Akkor áll a mai vacsi?-Csatolta be magát Ethan miközben én is szenvedtem az övemmel.
-Ahha.....Per...sze...-Akárhogy próbálom becsatolni, nem megy.
-Várj.-Csípőmnél matat az övvel, míg nem kattan.-Parancsolj.-Mosolygott rám elégedetten. Kb 10 perc kocsikázással meg is érkeztünk egy hatalmas fehér raktár épülethez. Amint beléptem nagy lila égősorral volt kiírva a falra hogy Dolan Twins Warehouse. És Wow! Nagyon menő idebent minden. Még egy ideig csak bámészkodok, amikor arra eszmélek hogy E nagyon feltűnően fürkész. Rákapom a tekintetem, de nem fél tartani a szemkontaktust. Csak szemezünk némán, míg a telefonja csörgése meg nem zavar.
-Bocsi, csak egy pillanat.-Füléhez emeli a készüléket miközben egyre távolodik. Míg ő intézi a telefont, én felfedezőútra indulok. Felmásztam a vaslétrára, ami egyenesen a szivacsokkal teli ,,medencéhez" vezet.
*Ethan*
-Szia Gray, mond.-Gyorsan le akarom zavarni, hogy vissza tudjak menni Krisshez.
-Szia. Bocs a zavarásért. Kris ott van valahol?-Zaklatottnak tűnik.
-Ahha miért?
-Odaadnád neki egy percre?-Huh. Hangos puffanásra lettem figyelmes.
-Umm..... Persze egy pillanat, csak meg kell keresnem. Itt vagyunk a Warehouseban.-Elindulok a konditerem felől a trambulinhoz, amikor földbe gyökerezik a lábam.
-Kristen!-Olyan gyorsan rohanok a földön fekvő lányhoz, ahogy csak tudok. Amint odaértem az orrából folyó vért próbálom letörölni.
-Mi történt E?-Szólt bele aggodalmasan a telefonba Gray.
-Grayson most le kell tennem. Szia.-Azzal bontottam a vonalat, és tárcsáztam a mentőket.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Új szemszögből
RastgeleFolytatás minden Dolan Twins tuesdayen 😉 (vagy amikor időm tartja 😙) Sziasztok. Az én nevem Kristen Forest, (szingli). Miután rádöbbentem hogy az élet nagyrésze még előttem áll, hova máshova költözhettem volna, mint Los Angelesbe? A környéken nem...