Új szemszögből

Kilencedik rész.

-Nagyon szép vagy!-Mér végig csokoládé barna szemeivel.
-Köszönöm.-Pirulok el szokásomhoz híven.
A vacsora csendben telt, míg Ethan meg nem törte.
-Van kedved filmezni?-Ki tudná visszautasítani?
-Persze. Mit néznénk?-Kérdeztem vissza. Remélem nem valami nyálas szart. Nincs kedvem Ethan előtt bőgni.
-Horror? Hozzám bújhatsz ha félsz.-Huzogatta szemöldökét. A látványára nevetni kezdtem.
-Jólvan, de csak ha ezt abba hagyod.-Kuncogtam, miközben tartottam vele a szemkontaktust.
-Annabelle, American horror story, vagy Paranormal Activity?-Sorolta fel az opciókat. Egyik ijesztőbb mint a másik.
-Melyiket ajánlod?-Kérdeztem vissza tanácstalanul.
-Hát az American horror storyt semmimépp, mert akkor itt fogsz aludni.-Villantott egy kaján vigyort, majd folytatta.-A Paranormal activity meg annyira gyenge hogy a négy éves unokahugom se ijedne meg tőle. Akkor marad az Annabelle.-Tanácsolta egy pimasz vigyor kiséretében.
-Rendben. Hazamegyek és átöltözök valami kényelmesebbe. Meg fogsz várni ugye?-Fordulok vissza az ajtóból.
-Még szép, persze.-Túrt bele sötétbarna tincseibe. Kihalászom a zsebemből a kulcsomat, és sietősen nyitom ki az ajtót. Berontok a szobámba, és magamra kapok egy fekete bő pólót, és egy vörös rövidnadrágot. /ami kevesebbet takar mint kéne/ felkapom a cipőmet es visszamegyek Ethanhez.
-Itt vagyok.-Léptem be az ajtón. Épp indultam volna a konyha felé, de földbe gyökerezett a lábam a látványtól. Egy száll melegítőben áll előttem. Ezzel nem takarva kidolgozott felsőtestét.
-Miaz Pöttön?-Mosolygott rám, úgy mintha nem látná a reakciómat.
-Semmi különös.-Hazudom.-Mikor kezdjük el?-Erre halkan kuncogni kezdett.
-Majd ha az arcod színe nem a paradicsoméval vetekszik.-Cirógatta meg az arcom. Kínooos...
-Ha-ha.-Ezzel faképnél hagytam, és levágódtam a kanapéra. Amint kész volt a popcorn, ő sem tett másképp.
-Biztos hogy horror filmet akarsz nézni?-Össze húzott szemekkel kezdett vizslatni.
-Igen. Ne aggódj. Nem lesz baj.-Baszki mintha anyámat látnám.
Elkezdi a filmet, és közelebb húzódik hozzám. Kezét a vállamon pihentetve hajol oda a fülemhez.
-Még mindíg áll, amit a vacsora után mondam.-Szavai hallatán libabőrös lettem.
-Rendben.-Mondtam végül.
×××××××××××××××
Érzem ahogy nehezednek a pilláim, és a sötétség húz maga után.....