Sodorjon az ár! /BEFEJEZETT/

2.fejezet: - A napló és a vihar.

Amikor felébredtem a szobámban voltam egyedül és az ágyamban feküdtem. A nap már lemenőben volt,rózsaszín volt az égbolt és az utolsó sugarak épp az arcomra világítottak,amitől felkeltem. Iszonyúan sajogott a fejem alig tudtam felállni de muszály volt,mert át akartam öltözni. Átvettem a pólómat,majd anya lépett be az ajtón egy tálcával a kezében amin étel volt.

- Jajj kincsem felkeltél? – Letette az asztalra a tálcát és odajött hozzám. – Miért keltél fel? Jól vagy? Mi történt? Hogy érzed magad? – Lebombázotta kérdéseivel és átölelt.

- Anya! Sok a kérdés,jól vagyok nyugodj meg! – Bújtam ki karjai közül.

- Elmondanád mégis mi történt? Letti egyszercsak hazaér a hátán veled és te eszméletlen voltál meg falfehér. Azt hittem nem kelsz fel többet és még egy kórház sincs a közelben.

- Csak a....vihar miatt kicsit rosszul lettem,utána....semmi csak megijedtem és elájultam.

- Várj egy pillanatot.... – Állított meg anya,és furcsán nézett rám.

- Milyen viharról beszélsz?

- Hát hirtelen felhős lett az ég aztán dörgött meg villámlott. – Válaszoltam.

- Leona! .... Nem volt semmilyen vihar! – Megfogta a vállam.

- Tessék? – Lepődtem meg. – De...Letti! – Néztem anyára. – Letti is ott volt ő biztosan látta! – Kiabáltam Lettinek.

Letti bejött és az ajtónak támaszkodott,én pedig kérdőre vontam.

- Letti te is láttad a vihart igaz? – Vontam kérdőre.

- Milyen vihart? Nem volt semmilyen vihar! – Válaszolt egyhangúan.

- Amikor megjelent egy lány. – Emeltem fel a hangomat.

- Leona!! – Anya szólt közbe

- Nem anya,Álj! Nem bolondultam meg! Elegem van abból,hogy folyamatosan titkolózunk és úgy csinálunk mintha minden ugyanolyan lenne,mint régen!! Nem halucinálok és nem vagyok őrült,igenis volt egy vihar láttam!!! – Ordibáltam.

- Letti menj a szobádba!! – Anya idegesen nézett rám.

- Ne Letti ne menj a szobádba,maradj itt!! – Néztem Lettire a szemem úgyéreztem,tikkelt az idegességtől,Letti pedig rémülten elszaladt.

Fogalmam sincs mi történt velem,nem akartam Lettit se anyát megijeszteni. Csupán elegem van abból,ahogy kezelik a helyzetet! Valahogy érzem,hogy Dolli nem halt meg! Biztosan él,csak elbújt valahol!

- Szerintem jobb lesz ha most pihensz egy kicsit! – Mondta anya,majd becsukta az ajtót maga mögött.

Halk suggdalózásokat hallottam kintről,úgyhogy a fülem az ajtóhoz tapasztottam és hallgatózni kezdtem.

- Anya,Leona megőrült? – Kérdezte Letti,de választ nem kapott.

- Menj aludni kicsim! – Azzal egy ajtócsukódást hallottam.

Ezt nem hiszem el,a húgom azt hiszi őrült vagyok az anyám meg nem áll ki értem! Mégis mi történik velem? Ekkor egy hangot hallottam mögülem.

- Játszunk? – Dolli alakja volt mögöttem.

- Jajj menj innen, JÁTSZ EGYEDÜL,TAKARODJ!! Miattad tartanak bolondnak,MINDEN A TE HIBÁD!!! – Mérgemben ordítani kezdtem és körbe-körbe járkáltam a szobában.

- Te számolsz! – Azzal elszaladt.

- Számol a halál. – Leültem az ágyra és előkaptam a laptopom. Találtam pár olyan blogot,aki leírta a mindennapjait és úgy döntöttem én is írok egy blogot,mert valakinek el kell mondanom mi történik velem. Leírtam minden részleteset azóta mióta idejöttünk,utána elmentem lefeküdni mert hosszú volt a nap. Másnap reggel felkeltem,felöltöztem és lementem a konyhába reggelizni. Anyáék és Letti már lent voltak mindenki felöltözve és az asztalnál beszélgettek amíg anya főzött. Mikor leértem a tekintetek rám szegeződtek, főleg apáé biztos hallotta mi történt tegnap.