Sodorjon az ár! /BEFEJEZETT/

10.fejezet : - Happy end.....vagy mégsem?

Bent voltunk az erdőben kb 5 perce sétálhattunk,senki nem szólt egy szót sem,csak figyeltük az apró neszeket. Már nem úgy nevettünk mint pár percel ezelőtt,sokkal inkább próbáltunk nem elrohanni ijedtünkben....végülis én próbáltam!

- Na jó...én kezdek félni! - Jelentette ki Eli és hátra jött hozzám,átkarolta a kezem.

- Nyugi nem engedem,hogy bajotok essen! - Szólalt meg a lovagunk Cortez.

- Mi vagy te valami hős? - Gúnyosan húzta a száját Eli.

- A legjobb hős! - Kacsintot ránk.

- A francba nézzétek! - Szólalt meg Inout a távolba mutatva. A vörös fény volt az,borzasztó gyorsan trappolt felénk sőtt kettő is volt. "Erről nem volt szó nagyi!!"

- Mindenki csinálja amit mondtam! - Azzal mindenki rohant a fák mögé és számoltak. Én a szemem sarkából lestem,de a fény nem akart elünni inkább még gyorsabban jött felénk. A szívem majd kiugrott a helyéről,mert borzasztóan féltem. Láttam,hogy Cortez lába kilóg a fa mögül,ezért nézelődtem és megláttam egy kis kavicsot. Megfogtam és megdobtam mire ő kinézett a fa mögül és mutogattam neki. Szerncsére vette a lapot,de a fény akkor sem szűnt meg. A levegő vétel nehezebb lett,a látásom üveges a fülem pedig sípolt. Úgy éreztem mintha szív rohamom lett volna és láttam,hogy mellettem Eli összeesett majd mögöttünk Ionut is. Éreztem ahogy én is gyengülök,majd Cortezre néztem aki ijedten nézett vissza rám....majd én is elájultam. Fogalmam sem volt mi történik,mi ez az egész?? Nemtudom meddig lehettem kiütve,de egy ágyban keltem fel,egy faháznak a hálószobájában. Mellettem a többiek feküdtek kiütve,4 ágy volt a szobában meg egy kisasztal semmi más. Az ajtó nyitódott majd egy idős néni nyitott be és ujjával csendre intett. A kezembe adott egy kis teát a többit pedig egy asztalkára rakta. 

- Hogy vagy kedvesem? - Jött oda hozzám a néni és megnézte a homlokom.

- Köszönöm jól,de hol vagyok? - Kortyoltam a teába.

- A faluban,ne félj már biztonságban vagy. - Jelentette ki a néni.

- Mármint a rejtett faluban? - Fagytam le.

- Tehát ti rejtett falunak hívjátok? - Kacagott egyet a néni. - Nekünk Warime faluja. - Tette hozzá. A többiek is ébredezni kezdtek,majd mikor mindenki eszméleténél volt mindenkinek adott teát.

- Ez a tea jót tesz nektek,igyátok csak. - Adta kedves mosolyal a néni.

- Elnézést,de hogy kerültünk ide? - Tette fel a kérdést Eli.

- Egy autó talált rátok az erdő mélyén eszméletlenül és elhozott titeket ide a városba.

- Ennek az autónak.....a lámpái vörösek? - Tettem fel a kérdést zaklatottan.

- Hmm...nemtudom,talán igen meglehet! - Tanakodott a nénike.

A többiekkel egymásra néztünk és egy jót röhögtünk mert azt hittük egy szellem,közben csak egy kocsi volt. A néni már kifelé készült menni az ajtón,de vissza szólt.

- Pihenhettek,de ha úgy gondoljátok tovább is állhattok,ahogy szeretnétek!

-Köszönjük! - Azzal a néni kifáradt.

- Hol vagyunk? - Nézett rám Eli.

- A faluban! - Kiugrottam az ágyból és örömömben ugrálni kezdtem! 

- De miért ájultunk el? - Tette fel a kérdést IO.

 - Azért mert gázt bocsájtott ki a kocsi ami megtalált minket,olyan gázt ami megöli az állatokat az emberek meg elájulnak tőle. Én azért nem ájultam el mert nem lélegeztem be,csak aztán ráuntam várni,hogy felkeljetek és elaludtam. - Nevetett Cortez.