Forever |befejezett|

22. rész

Szeptember 6. (Hétfő)

Hirtelen csattanásra keltem fel. Rémülten néztem körbe a fehér unalmas szobába.
- Nyugi -hallottam egy hangot. Majd lenéztem a földön ülő Nickre.
Kérdőn felhúztam a szemöldököm, majd a kezemet nyújtottam felé. Mire csak megrázta a fejét és feltápászkodott.
- Csak megcsúsztam amikor csendben melléd akartam jönni. De nem sikerült - vakargatta a tarkóját kínosan. Én csak mosolyogva néztem rá.

- Nem mész suliba? - néztem rá csodálkozva, nem, nem azért mert nem ment iskolába, hanem mert meg tudtam szólalni. De még mindig szörnyen fájt a fejem.
- Nem, te fontosabb vagy! Olyan jó hallani a hangod- mosolyodott el.
- Köszönöm- néztem rá hálásan.
- Mégis mit?
- Hogy itt vagy mellettem- néztem rá szerelmesen.
- Ugyan- legyintett- Mindig itt leszek melletted és segítek, bármi történjék!- nézett rám halál komolyan, én meg csak  mosolyogni tudtam.

Már délután haza mehettem. Amit tényleg nem bántam. A szobámban szétterülve a sok zsebkendő mellett az ágyban gondolkoztam.
Majd kopogtak.
-Gyere- mondtam miközben az ágyamon hason feküdve a párnákba temettem az arcom.
Nem tudom ki volt az aki bejött a szobámba, nem néztem fel.
- Szia- feküdt le mellém a nővérem.
Továbbra se néztem fel. Felismertem a hangját.
- Mit akarsz?- motyogtam, még mindig haragszom rá.
- Bocsánatot kérni.
- Igen? És tudod is, hogy miért kérsz bocsánatot vagy rájöttél abból, hogy nem szólók hozzád, hogy haragszom és csak bocsánatot kérsz?- tettem fel a furcsa kérdést.
- Figyelj!- fordított maga felé, így a szemembe tudott nézni- Én tényleg nagyon sajnálom, hogy leszartalak de már nem vagyok együtt a barátommal és.....
- Bocsánatot akarsz kérni vagy csak sajnáltatni akarod magad? - forgattam a szemeimet.
- Szóval nagyon sajnálok mindent remélem meg tudsz egyszer majd bocsájtani- nézett rám halál komolyan.
- Ahj. Tudod, hogy nem lehet rád haragudni - bújtam hozzá, ő pedig átkarolt.
- Tudom- nyomott egy puszit az arcomra majd felállt és kiment a szobámból.
Egy darabig csendben feküdtem és orrot fújtam néha- néha

-Halihó- hallottam meg az ismerős hangot az ajtóból. Ismét hason feküdtem és a párnába temettem az arcom.
Nem válaszoltam semmit.
- Most durcis vagy?- huppant le mellém Nick.
-Nem- morogtam alig érthetően.
- Hé- bökött oldalba amitől összerezzentem. Majd felültem.
Vele szembe.
- Szia- mosolyogtam rá.
Magához húzott a derekamnál fogva én meg szorosan hozzá bújtam.
- 1 hónapja ilyenkor, nem hittem volna, hogy ez fog történni - sóhajtott.
- Ezt, hogy érted?- eltoltam magamtol,hogy lássam az arcát.
- Emlékszel, a vidámparkban? Ott láttalak meg először. Reggel még nem is akartam menni oda. De este nem bántam meg,hogy elmentem oda. Ha nem ülök fel arra a hullámvasútra, akkor a suliban csak kerültük volna egymást. Nem bántam meg semmit veled kapcsolatban. Örülök, hogy már nem csak a legjobb barátomnak hívhatlak- nézett rám mosolyogva.

Nem szóltam semmit, nem csókóltam meg. Nem bújtam hozzá. Csak szótlanul elfeküdtem az ágyon.
Most mit kellett volna mondanom?
Azt, hogy én se bántam meg? Vagy azt, hogy szeretem?
Nekem ez új. Soha nem volt még barátom.

- Mi a baj?- feküdt le mellém. Így egymással szembe kerültünk.
Nem szóltam semmit. Csak bámultam magam elé.
- Tudod... Nekem ez nem megy- néztem rá szomorúan.
- Mi?!- nézett rám elképedve.
- Még soha nem volt barátom....
- Most szakítani akarasz velem?!- ült fel hirtelen.
- Nem! Hallgasd meg amit mondani akarok!- fogtam meg a karját, majd visszahúztam mellém.
- Hallgatlak.
- Szóval most izé, még soha nem volt barátom. És eléggé félek,hogy elszúrom meg minden...
- Figyelj! Nem lesz semmi baj- simította meg az arcom.
- Oké- suttogtam. Ő a derekamnál fogva magához húzva átölelt. Én a mellkasába fùrtam az arcom.

Már 16 éves én meg majd csak pár hét múlva töltöm be a 15-öt. Nem vagyok én túl fiatal ehez? Mi lesz velünk ha Nick kimarad? Nick most jár felettem 10-es, ezen még lesz időm gondolkozni, de akkoris. Lehet csak túlspilázom a dolgokat. Ahj olyan hülye vagyok.
Nick zökkentett ki a gondolkozásomból.

- Hahó, itt vagy még?- tolt el magátol, hogy rám tudjon nézni.
- Nem, éppen Hannah Montanaval táncoltam- néztem rá.
Szinte egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.
- Olyan bolond vagy!- borzolta össze a hajamat.
- Várj!- pattantam fel hirtelen, amitől kicsit el is szédültem. Aztán egy óriásit tüsszentettem. Kicsit undorító látvány lehetett.

- Adj egy zsepit! - mondtam alig érthetően. A kezem a szám elött volt. Mert szerintem az agyamat is a kezembe fogtam.
- Hogy mondod?- kérdezte pimasz mosollyal az arcán.
- Niiiiick! Kérleeek!- mondtam orrhangon, kicsit idegesen.
Nicknek megesett a szive rajtam, majd hozzám vágott egy adag zsebkendőt.
Mivel nem tudtam elkapni, mind a földre hullott. Motyogtam egy "kössz" féleséget. Felvettem egy zsepit a több 100 közül, amit nekem dobott. Aztán kifújtam nagynehezen az orrom.

A fiú eléggé szórakozott rajtam, ami nekem nem tetszett úgyhogy fogtam magam és ráugrottam. De mivel én hozzá képest sokkal gyengébb vagyok, ezt a csatát is ő nyerte. Megint.
Most ő volt felettem. Majd elkezdett csikizni. Igen, még mindig nem értette meg, hogy nem vagyok csikis. Csak komoly arcal összefontam a melkasom előtt a karom és csak vártam,hogy észre vegye, hogy nem nevetek.

- Milyen lány vagy te!- nézett rám nevetve.
- Nem olyan akit meg lehet csak úgy  csikizni- böktem rá a mellkasára szórakozottan.
Még mindig ő volt felettem. Csak néztem a két szempárt. Majd megfogtam a tarkoját és magamra zúdítottam a fiút.

- Hány kiló vagy?- kapkodtam levegőért. Majd legurult rólam.

- Sarah?- nézett a szemembe, majd lenézett és az ujjaimmal kezdett játszadozni.
- Tessék?- kulcsoltam össze az ujjainkat.
- Ha nagy leszek tudod mi lesz a célom? - nézett rám csillogó szemekkel.
Alig láthatóan megráztam a fejem.
- Az lesz a célom,hogy mindentől megóvjalak!- majd közelebb húzott magához és ölelésébe zárt.
- És most mi a célod?- suttogtam a mellkasába.
- Hogy megtartsalak és, hogy boldog legyél!- suttogta a fülembe,amitől kirázott a hideg.

Ő a hátán feküdt én pedig a mellkasán pihentettem a fejem és a hasát simogattam a pólója alatt. Biztonságban éreztem magam mellette. A fiú az egyik kezét a derekamon pihentette. A másik kezével a hajamat simogatta. És puff egyszercsak mindketten bealudtunk.

Sziasztok. Itt az új rész. Egy kérdésem lenne. Szerintetek legyenek hosszabbak a részek vagy ne?
Remélem tetszik az új rész!

Xoxo