Forever |befejezett|

21. rész

Szept. 5. ( vasárnap)

Nick gyorsan kikapta a kezemből a nyakláncot és segített felrakni. Miután fel tudta rakni, megfogtam a nyakláncot és suttogva ezt mondtam.
- Forever- még mindig alig tudtam beszélni. Most is rekedtesen.
- Forever- ismételte meg Nick a hajába túrva.

Nick vigyorogva letérdelt az ágyam mellé, és megfogta a kezem.
- Tudod. Ha most azt mondtad volna, hogy nem akkor kiugrok az ablakon- nevetve mélyen a szemébe néztem. Majd megráztam a fejem.
Bolond.
- Na pihenj egy picit. Hívom a szüleidet- nyomott egy puszit a honlokomra. Amitől elmosolyodtam.
Vigyorogva integettem neki.

Fél óra múlva a szüleim léptek be és Chris.
- Christa?- köhögtem. De nem láttam sehol. Hol van?!
- Nem jött. A barátjával ment moziba- húzta el apu a száját.
- Saraaaah- futott oda hozzám az öcsém.
Megsimogattam a fejét. Majd apu feltette az ágyamra.
- Hogy vagy? - jött anyu hozzám.
Válaszképp csak bólintottam.
Probáltam elmutogatni, hogy nem tudok beszélni. Szerintem értették mert apu szakadt a röhögéstől.
Én csak vigyorogva néztem, ahogy apu anyu vállát fogja a jobb kezével a másik kezével pedig a hasát fogta. Annyira röhögött.

- Na elég lesz- nézett anyu apura.
- Befejeztem- tette fel a két kezét apu.
-Na aludj egy kicsit pihenned kell- fordult felém anyu. Majd lehajolt és egy puszit nyomott a homlokomra.
Nem szóltam semmit csak bólintottam.

Anyuék kimentek és mire lecsukhattam volna a szemem kicsapódott hirtelen az ajtó.
-Sarah!- futott oda hozzám Nikol.
Integettem neki (mert ugye nem beszélhetek).
- Annyira sajnálom hogy ez történt veled - nézett rám szomorúan.
Majd megint kinyitódott az ajtó, de most az orvos jött be. Nikol vette az adást ugyhogy kiment.

-Tehát Sarah- nézett le a lapjaira -Ma még bent tartunk, holnap viszont haza mehetsz- nézett rám komolyan. Mire bólintottam.

És mégis mit csináljak? Mit tudnék csinálni? Gondolkoztam el.

Egy kicsit elaludhattam mert arra ébredtem, hogy Nick jön be. De nem egyedül volt.

Legszivesebben elkezdtem volna üvölteni de nem tudtam. Az is eszembe jutott hogy elfutok, de nem tehettem. Mért van itt?

- Szóval, tudom, hogy most legszivesebben üvöltenél vagy elfutnál- olvasott a gondolataimban.
Csak bólintottam egyet és a másik fiúra néztem. Aki csak mosolyogva nézett ránk.

- Tehát ő azért van itt, mert szeretne megismerni. És mivel nem tudsz se üvölteni, se elfutni ezért gondoltam arra,hogy ez a tökéletes pillanat arra,hogy megismerd- mutatott a mellette álló Erikre, aki várta a reakcióm.
Én csak sóhajtva bólintottam.
Nick összecsapta a tenyerét és leült a mellettem lévő székre. Megfogta a kezem én meg mosolyogva néztem rá.
Olyan jó érzés tudni, hogy számithatok rá.
Erik csak esetlenül állt ott és a földet vizsgálta. Amikor felnézett bátorítóan rámosolyogtam, hogy nyugodtan leülhet.
Miután leült Nick neki is kezdett a beszélgetésnek.
Nagyon sokáig beszélgettünk. Vagyis csak ők beszéltek hozzám én csak bólogattam össze- vissza.

Kiderült hogy Erik tényleg jófej és vicces is. Nem is tudom miért utáltam.

Már későre járt Erik elment és jobbulást kívánt. Nick pedig elment hozni nekem egy kis vizet.
Éppen a falat bámultam amikor kinyitodott az ajtó. Mosolyogva néztem oda, de amikor megláttam, hogy nem Nick jött, egyszerre lehervadt a mosoly az arcomról.

Odajött hozzám és leült a székre.
- Menj el- próbáltam megszólalni, de nehezen ment.
- Nem- vigyorodott el.
- Márk- próbálkozdtam.
Válaszra nyitotta a száját, de nem tudott megszólalni. Nick rontott be.
- Most eltakarodsz innen, vagy megbánod, hogy megszülettél - emelte fel az ujját fenyegetően Nick. Márk csak röhögve megrázta a fejét.
- Most komolyan? Ti ketten? - röhögött kínosan.

Nick megfogta a poloja nyakát és kirángatta a szobából a röhögcsélő Márkot.
Ijedtembe nem tudtam mit csináljak. Nick visszajött hozzám és idegesen járkált a szobában.
- Argh- mérgelődött.

Majd amikor lenyugodott végre, leült az ágy szélére. A szája szélét rágcsálva felém fordult.
Bíztatóan megfogtam a kezét.
Majd megpaskoltam az ágyat,hogy feküdjön le mellém.
Idegesen megrázta a fejét majd kiment. Most mi a baja?
Mit tettem veled?

10 perc múlva visszajött hozzám egy bögre meleg teával.
- Ezt elfelejtettem- adta oda a bögrét, majd egy puszit nyomott az arcomra.
Mosolyogva felültem és beleittam a teámba.
- Köszönöm- suttogtam de még mindig elég rekedtes volt a hangom.
Nem, nem csak a teát köszöntem meg, hanem mindent, hogy itt van mellettem, hogy segít nekem.

Visszafeküdtem ,Nick meg leült a székre és a fejét az ágyra hajtotta, közben pedig a kezemet simogatta.
Szeretem. Nagyon szeretem...

Sziasztok új rész! Igen, tudom már 1 éve nem volt. De nem volt rá időm. De mostmár vissza tértem. Ha lesz visszajelzés, hogy van aki még olvassa akkor folytatom mindenképp.
Xoxo