Az utolsó óra után a bátyámat vártam a kocsinál és olvastam. A külvilágot szinte teljesen kizártam, így nyugodtan bele tudtam merülni a történetbe. Mikor Justin idétlen röhögését meghallottam, felnéztem a sorok közül és egy csapat fiúval találtam szembe magam, a közepén a bátyámmal.
- Húgi!- nézett rám meglepődve Justin- Bocs, de már nem férsz be.
- Mi? De haza kell vinned. Justin, nem lehetsz ilyen szemét- akadtam ki.
- Nyugodj már le! Az egyik haverom hazakísér- körbenézett és rábökött az egyikre- Te?
- Szívesen- vigyorodott el a srác. Én mérgesen néztem Justinra.
- Komolyan egy idegen srácra sózol rá? Hát köszönöm! Apa büszke lesz rád, ha ezt megtudja- azzal fogtam a táskámat és elindultam gyalog. Justin intett a srácnak, hogy jöjjön utánam, ami meg is történt.
- Hé! Ne rohanj annyira- elkapta a kezemet és megállított.
- Nem kell jönnöd. Nem is ismerlek.
- Akkor itt az ideje, hogy megismerkedjünk. Disney hercegnő- a szemembe nézett- Hogy hívhatlak? Belle? Ariel? Aurora?
- Amanda- mondtam, majd a könyvet kinyitva olvastam tovább és ismét elindultam haza.
- Ilyen nevű hercegnő nincs is- gondolkodott el- De nem baj. A te meséd csak most kezdődött. Én vagyok a herceged.
- Te egy tuskó vagy- mondtam nyugodt hangnemben. Mivel nem figyeltem az utat, majdnem elütött egy kocsi, de a srác visszahúzott a járdára, ezzel megmentve engem.
- Azt hiszem, szükséged van egy hősre, aki vigyáz rád- egy mosollyal megvillantotta tökéletes fogait, de nem tudott meghatni. Az út további részében én csak olvastam, ő pedig azt ecsetelgette, hogy mekkora szerencsém van, hogy összehozott minket a sors. Elég idegesítő volt, de legalább nem kellett egyedül hazamennem. Otthon már javában tombolt Justin a haverjaival. Mondjuk ez kimerült annyiban, hogy X-boxoztak és hangosan kiabáltak. A srác idők közben bemutatkozott. Chace. A vezetéknevét nem értettem, de nem is érdekelt. Na szóval. Chace csatlakozott a bátyámékhoz. Ahogy néztem, Justin és az egyik srác jobban összemelegedett, de nem szóltam bele, mert örültem, hogy felvállalja végre, hogy meleg. A srác pedig aranyosnak tűnt. Mivel nem akartam zavarni, inkább felmentem a szobámba. Még bőven volt mit tenni. Gyorsan elpakoltam az összes holmimat és feltettem az ágykeretre a baldachint és a fényfüzéreket. Éppen a foszforeszkáló csillagokat raktam fel a plafonra egy létra segítségével, amikor William hangját meghallottam. Kinéztem az ablakon és megpillantottam őt, ahogy a szobája ablakából integet.
- Amanda!- kiáltotta, én pedig az ablakhoz sétáltam.
- Szia!- néztem rá csodálkozva.
- Ráérsz most?- kérdezte és felmutatta a füzeteit- Segítek felzárkózni.
- Kedves vagy, de nem hiszem, hogy jó ötlet lenne.
- A barátnőm miatt ne aggódj.
- Már mondtam, hogy nem akarom, hogy veszekedjen veled miattam.
- Valami okot mindig talál. Kérlek!- kedvesen elmosolyodott, majd felsóhajtottam.
- Na jó!- a fejemet rázva becsuktam az ablakot. Alig telt el pár perc, mikor kopogott az ajtómon.
- Megjöttem- nyitott be, de megtorpant, mikor körbenézett a szobán- Hű! Olyan, mintha egy mesében élnél.
- Ezek szerint nem hazudtolom meg magam- eltettem a létrát- Pakolj le nyugodtan. Hozok fel valamit inni, meg egy kis rágcsálnivalót.
YOU ARE READING
Disney unokája (szünetel)
Adventure"Minden álmunk valóra válhat, ha van bátorságunk a nyomukba eredni."~ Walter Disney
