Disney unokája (szünetel)

5. fejezet

Reggel, mintha egy álomból ébredtem volna, visszacsöppentem a saját életembe. Az éjszaka történtek miatt kicsit aléltan néztem körbe a szobámon. El se hittem, hogy William és én ilyen közel voltunk. Micsoda kegyetlen játékot űz velem az élet?! Kiszálltam az ágyból és felvettem egy sima kék pulcsit és egy fekete farmert. A fürdőszobába zárkóztam, ahol a tükör felé fordultam.

- Tükör! Itt vagy?- kérdeztem- Persze, hogy itt vagy. De hülye vagyok.

- Mit kívánsz?- jelent meg az alak a tükörképem helyén.

- Az éjjel furcsa álmom volt.

- Az nem álom volt. Átélted a valódi érzéseidet egy hercegnő segítségével. Látom, élvezted.

- Igen. De mit érzek? Miket beszélsz?

- Beleszerettél a fiúba. Vigyázz, mert veszélyes a valóságban szeretni- mondta, majd eltűnt.

- Mi? Tükör! Gyere vissza!- rácsaptam a tükörre, de csak megrepedt.

- Áu!- nyögött fel fájdalmában.

- Elnézést!- egy kínos mosollyal néztem rá.

- Magadtól kell rájönnöd mindenre Amanda. Ha segítek, azzal elveszem a lehetőséget, hogy te fedezd fel a benned rejlő varázslatot. Hoppá!- azzal ismét eltűnt.

- Varázslat? Mi? Ezt nem értem- hiába beszéltem hozzá, nem válaszolt. Kénytelen voltam beletörődni és folytatni az életemet, mintha mi se történt volna. De csak hogy ne nézzenek hülyének. Bár nálam elvarázsoltabb ember aligha él a földön. Szóval lementem a konyhába és a Justin által készített reggelimet kezdtem enni. Szegényt gyötörte a bűntudat, amiért nem vitt haza suli után.

- Amanda!- támadott le Clara- Most hívtak és délutánra sürgősen kell valaki, aki kameraképes. Neked olyan szép arcod van, hogy a főnökömnek beajánlottalak.

- És én ebbe beleegyeztem?- kérdeztem, de nem vette a célzást.

- Persze!- bólintott és elvette előlem a kaját- Egyél egészségesen. Délután fotózás. A kenyértől felpuffad az arcod.

- Na!- duzzogtam. Clara ellentmondást nem tűrően nézett rám, így inkább csak a kávét fogyasztottam el. Ijesztő tudott lenni, ha nagyon akarta. Mint egy mostoha.

- Amanda ugye sietsz? A srácokat fel kell vennünk- kocogott be a konyhába Justin. Mosolyogva végigmértem.

- Te mit művelsz?

- Kipattintom magam. Jó formában kell lennem Logan mellett. Láttad már, hogy milyen helyes?- elvett egy almát és beleharapott.

- Látod? Ő tudja, hogy mit szabad fogyasztani a jó külsőért- mondta Clara, majd kiment a konyhából. Én a bátyámhoz léptem és vállba boxoltam.

- Te buta! Helyes vagy és jól nézel ki. De Logan nem ezért kedvel téged. Okos vagy és kedves. Egy igazi főnyeremény- mondtam biztatóan.

- Ez jól esett- sóhajtott fel vidáman Justin- Köszi húgi!

- Szívesen. De menjünk, mert el fogunk késni már a második napon- felkaptam a táskámat, majd Clara felé fordultam- Hogy lesz a délután?

- A cég küld érted limuzint- válaszolta, de a telefon már megint a füléhez volt ragadva- Jaj, nem neked mondtam. Bocsáss meg! Hol is tartottunk?- beszélt a telefonba, de integetett nekünk. Mi viszonoztuk az elköszönést és kimentünk az ajtón.

- Érdekes, hogy Clara rád gondolt modellnek- gondolkodott hangosan Justin.

- Miért ne? Talán kiránt a könyvek közül- vontam meg a vállam.