Disney unokája (szünetel)

2. fejezet

Reggel elég korán fent voltam. A madarak csicsergése helyett a telefonom keltett. Felöltöztem és kinyitottam az ablakot, hogy jöjjön be egy kis friss levegő. A szomszéd fiú éppen ugyanígy tett. Mikor meglátott, éreztem, hogy köszönni akar, de megelőztem és elhúztam a függönyt. Nem tudtam megfigyelni, így a fejembe nem vésődött be az arca. Leszaladtam a nappaliba, ahol Justin unottan ült és látványosan szenvedett.

- Amanda ments meg! Te lány vagy. Szereted az ilyesmit- mondta Justin, de egy szavát sem értettem.

- Nos?- kérdezte Clara.

- Leülsz és szenvedsz velem- húzott a kanapéra Justin. Felnéztem a mostohánkra és megláttam a szerelését. Egy fekete fehét kabátot viselt és egy fekete koktélruhát tűsarkúval.

- Szörnyella de Frász.. Szörnyella de Frász.. Megfagy a véred, ha mosolyog rád- énekeltem halkan, ami Justinból egy hangos nevetést váltott ki.

- Ne mondjátok, hogy nem tetszik- szörnyedt el Clara.

- Hát ez rettenetes- mondtam hidegvérrel- Valami színes kabátod nincs? Az feldobná ezt a gyászos ruhát.

- Igazad van kedves. Tévedtem. Még is csak szorult beléd egy kis jó ízlés- mondta, majd visszasietett a szobába.

- Na megszólalt a gonosz mostoha- forgattam a szemeimet.

- Nyugi! A következőre bólints rá és megszabadulunk- könyörgött a szemeivel a bátyám.

- Na jó! De ha kijön egy még borzasztóbb ruhában, én sikítok.

- Jaj, csak azt ne..

- Meg is van- lépett ki Clara újra egy világoskék kétrészes ruhában.

- De ez az enyém- háborodtam fel.

- És milyen kedves tőled, hogy odaadtad- ezen kiakadtam, de higgadt maradtam.

- Nagyon szívesen, de kövérít- azzal felálltam és a konyhába vettem az irányt.

- Amanda!- nyögött fel hisztisen Justin. Ez azt jelentette, hogy Clara egy újabb ruhát választott, amiben az ügynökségbe mehet. Én ittam egy kávét és a szobámból levittem a táskámat.

- Ez hogy tetszik?- kérdezte Clara tőlem. Egy iszonyatos piros ruha volt rajta, de nem akartam tovább kínozni a bátyámat.

- Egész jó. Biztos felvesznek- mondtam.

- Na végre!- pattant fel Justin és sietve kiment velem a kocsihoz, hogy elvigyen suliba- Pocsék ízlése van.

- Azt hiszi, hogy ha az én ruháimat hordja, akkor fiatalabbnak tűnik- sóhajtottam és a kocsiba ülve elővettem egy könyvet, hogy az úton olvassak. Szerencsére Justin nem akart beszélgetni, így nyugodtan tehettem a kedvenc elfoglaltságomat egészen az iskoláig. A parkolóban megálltunk és mikor kiszálltam, elfogott egy különös érzés.

- Gyere! Még meg kell keresnünk a termedet- mondta Justin és már mentünk is az épület felé. Hófehér falak, középen egy nagy kupola, körülötte pedig négy kis torony, mint egy kastély. Ahogy beléptünk, azonnal az összes lehetséges szempár ránk szegeződött. A bátyámat nem kellett félteni. Az első emberhez odament és megkérdezte, hogy az én osztályom hol van. A lány rendes volt és elvitt minket.

- Innen már boldogulok- köszöntem el tőlük, majd besétáltam a terembe. Alig voltak még, így elfoglalhattam a helyemet középen. Nem nézelődtem, csak elővettem a könyvet, amit a kocsiban is olvastam és folytattam. Teljesen elmerültem a sorok közt lapuló kalandokba. Szinte éreztem, hogy ott vagyok és küzdök a főhőssel.