Yaoi & Anime one shots

Kagehina story /Yaoi/ (HQ)

Nem értem.Miért kell ilyennek lennie? Ennyire nincs tekintettel másokra? Egy fikarcnyi együttérzés sem szorult belé? Nem érti mit érzek? Honnan is tudná....avval az idióta fejével ilyet felfogni sem képes. Túl beszűkült a látóköre. Még azt sem veszi észre ha valaki szerelmes belé. Szánalom magasról.Evvel mindig csak fájdalmat okoz.Nem is tudom,hogyan , vagy miért is szerettem belé.Hisz csak egy önelégült,bunkó alak.Tudom, tudom, hogy sosem fog rám így tekinteni.Az ő szemszögéből még a barátságtól is messze állhatunk. Nem is lep meg...néha tudom, hogy idegesítő tudok lenni, de azért nem kellene túlzasokba esni..ennek ellenére...mégis szeretem.

Ismét. Ismét megtette.Egy újabb valaki, vallott és került be az életébe.Mit sem sejt.Nem is érdekli nagyon.Mit érzek én? Hol is érdekelné.Ennyit azért én is tudok.Annyira nem vagyok eltelve magammal, hogy ilyeneket képzeljek. Mások nem tudják és nem is próbalják megérteni.Hidegen hagyja őket.De legalább ő.Legalább ő próbálna egy csöppet is megérteni.

Megtettem.Ismét.Bűntudatom? Nem volt amíg a fájdalmas arcára nem néztem. De mit is tehettem volna? Más megoldás nem volt.Így se vesz észre.Míg csöndesen maga alatt volt és sírt én vígasztaltam. Elszomorított, hogy így kell látnom, de valahol legbelül kicsit örültem is, hogy rám támaszkodik. Bár ez neki csupán egy jelentéktelen pillanat volt...

Újabb vallomás.Újabb lány.Újabb ellenség. Újabb rivális.Újabb legyőzendő valaki. Könnyű célpontok voltak.Nem gyanakodtak.Hisz ki tenné? Nem lehet észre venni. És senki sem akarja meglátni. Választás csak egy van. És én meg is ragadtam minden lehetőségem. Mégis. Mégis. Még hányszor kell megtennem mire észreveszed? Mire rájössz, hogy én ott vagyok neked és nincs szükséged rájuk? Mire ráeszmélsz, hogy én mindig is tiszta szivemből szerettelek és bármit megtennék érted? Bár lehet ez a pillanat sohasem fog eljönni.Az az egy szépen eltöltött éjszaka után. Még is...te...

Miért? Miért? Miért?
Újra csak ezek a kérdések fogalmazódnak meg bennem.Neked hát tényleg semmit se jelentett.Csak egy lényegtelen valaki vagyok akit kihasználsz és eldobsz? Miért is lepődnék már meg ilyen dolgokon? Ez már természetes.Te csak kihasználsz ha szükséged van rám majd...magamra hagysz. Vissza mész és újra kezded. Nem vetted még észre, hogy ez mind a te hibád? Ha nem tennéd ezt nem kéne annyi mindenkinek meghalni.Csak mi ketten boldogak lehetnénk...

Ez..újabb lány.Újabb barátnő.Miért kell mindenkinek őt szeretnie? Nem értik meg, hogy ő csak hozzám tartozik. Egy kihalt utcán,az éj csendjében csak mi ketten voltunk.Én mindig megpróbálom.Ő az enyém.Nem értik. Miért nem? Hisz ez nyilván való! Azért teszem mert szeretem ez egyértelmű. Mi más okom is lenne? Soha sem érdekeltetek. Mind ugyan arra a sorsra juttok eme bűnötök miatt. Pedig én figyelmeztettelek....

Felemeltem az ásót majd lesujtottam.Találat és vége. A bokorban egy lány fekszik. Riadt arca már nem mozdul.Szeme sem rebben többé. Véres ásóval a kezemben megfordulok.......

Ott áll.Csak néz rám.Miért? Miért történik ez? Ne nézz így rám én csak érted tettem.Ilyedten könnyek közt hátráltam. A félemét felválltotta a harag.Arcára sötét fátyol borult úgy közeledett...
Mindennek vége. Mindent elrontottam. Többé nem érinthetem meg, ölelhetem meg, csókolhatom meg, testünk többé nem válik egyé.Nem is bánom...végül is éreztem, hogy ez lesz a vége. Ha ő teszi meg nem is bánom. Mosollyal búcsúztam tőle. De utoljára ezt suttogtam teljes szívemből neki nyugodt hangon.
-Semmi baj.Tedd meg.Ennek így kell lennie.És utoljára. Bocsáss meg. -halvány mosollyal az arcomon elsötétült előttem a világ.

Viszlát Kageyama.Mindig is szeretni foglak.

------------The-End-----------