Phoenix - You're burning in my heart

Második fejezet

Baekhyun egy pillanatig sem hitte, hogy könnyű dolga lesz a korábban felettébb mogorvának és agresszívnek tűnő vörös hajú idegennel, és annak véres sérülésével, de arra azért mégsem számított, hogy a férfi oldalában egy fémes csillanást lát majd, amikor leteszi terhét az egyik bőrkanapéra az üzletben és bekukkant a pólója alá. Vékony, gyönyörűen formált ujjai kissé remegve tartották a vérrel teliázott pólóanyagot, miközben fejében rengeteg kérdés kattogott.

Pisztoly volt nála, talán harcba kerülhetett. Esetleg bandatámadás volt?

De a sápadt, izzadtságtól gyöngyöző, erősen pihegő alakot nézve lenyelte kíváncsiságát, és eleresztve a másik ruháját, telefonja után kutatott a zsebében. A még nála lévő fegyvert az asztalra rakta a hátsó irodából előhozott elsősegély felszerelés mellé, és véres kezeit undorodva nadrágjába törölve, vigyázva mobilkészüléke érintőpadján beütötte a 119-es segélyhívó telefonszámot. Szabad karjával átölelte magát a hasánál, és hátat fordítva az áldozatnak, ajkait beharapva várta meg a diszpécser jelentkezését. Három csörgés után életbe lépett a vonal.

- Ön a 119-et hívta – szólalt meg egy kellemes női hang. – Mi a vészhelyzete és tartózkodási helye?

Baekhyun idegesen megköszörülte a torkát és próbálta tisztán és érthetően előadni a problémáját.

- Jó estét, orvosi segítségre lenne szükségem.

- Jól van? Tudna egy pontos címet mondani? – aggódott a nő, de Baekhyun megnyugtatta a kedélyeit.

- Nem rólam van szó. Az üzletem közelében találtam rá egy férfira, akinek talán lőtt sebe van. Tanultam elsősegélyt, de úgy vélem, jobb lenne, ha sürgősen ellátnák, mert csúnya a sérülés.

- Értem – mormogta a nő komolyan; a háttérben billentyűzet pötyögésének hangja. – A sérült eszméleténél van?

- Nincs, de lélegzik és van pulzusa is. A hely a Naebang metróállomás közelében –

A fegyver kattanását tisztán és közelről hallotta a füle mellett és pillanatokon belül egy érdes tenyér szorult a szájára, félbeszakítva mondatát. Baekhyun már átkozta magát, amiért letette a pisztolyt, magánál kellett volna tartania. A háta mögötti jelenlét teljesen hozzásimult, aminek egyszerűen beleborzongott a közelségébe. Markáns, füstös parfümillat bódította érzékeit az izzadtság és a vérszag keserű bűzével. A tarkóján lévő cső hűvössége miatt szintén végigcikázott rajta egy hideghullám.

- Ha még egy szót mersz szólni, azonnal lelőlek – suttogta a vörös hajú férfi közvetlenül a bal fülcimpájára. – Kapcsold ki.

Baekhyun hallotta a diszpécser összezavarodott hallózásait, de a neki nyomuló fegyvernek készségesen engedelmeskedve megszakította a hívást, majd kikapcsolta a készüléket és felemelte a kezeit.

- Cs-Csak segíteni akartam – nézett hátra óvatosan a válla felett.

A vörös hajú alak olyan közel volt hozzá, hogy érezte a leheletét az arcán. Tekintetében még mindig az a furcsán meleg, pattogó szikra ült, de látszott, hogy bágyadt, fáradt a sérülés miatt.

- Senki sem kérte – mondta kemény hangon, majd egy vészes imbolygás után lehuppant a kanapéra és lehunyta szemeit. – Egyedül is elboldogulok.

Baekhyun közelebb lépett hozzá és csípőre tette kezeit. Nem tudta, hogy ki az előtte ülő férfi, de azt látta, hogy elképesztően makacs volt, és az eget verte a büszkesége. Semmilyen segítséget nem volt hajlandó elfogadni, pedig látszódott, hogy nincs a legjobb bőrben.