Phoenix - You're burning in my heart

Ötödik fejezet

A nehéz, gőztől ködös fürdőszobában egy kéz vágott utat a bepárásodott üvegen, így tulajdonosa farkasszemet nézhetett saját tükörképével. Mandulavágású szemei alatt kisebb karikák éktelenkedtek az ébren töltött órák miatt; máskor makulátlanul puha állán most szúrós borosta éktelenkedett; ajkán kelletlen grimasz húzódott. Ha arra gondolt, miért veszített el értékes órákat az éjszakából, mosdókagylót markoló kezei dühösen összeszorultak. Az elméjébe tolakodó puha, barna hajkorona, a hozzátartozó szépséges arccal és törékeny alkattal, valamint a frissen sült sütemények édes illata nem hagyta nyugodni, idegesítően körbe-körbe járt minden szegletet, mielőtt a férfi száműzni tudta egy frusztrált fejrázással.

Phoenix egy óriási sóhajjal benedvesítette arcát a megnyitott csap segítségével, majd a tükör melletti kis polcról kezébe vette a borotvahabot, amivel beborította arcának alsó szegletét és nekiállt a borotválkozásnak. A procedúra teljes csendben zajlott, mindaddig, amíg a férfi fel nem szisszent: az éles pengék megvágták napbarnított, bronz bőrét. De mire az ujjával letörölte az alácsorduló vérfolyamot, a seb összezáródott és eltűnt. Phoenix teljes természetességgel folytatta reggeli készülődését, mintha az előbbi mindennapos dolog lett volna – és számára az is volt. A gyorsabb gyógyulás már hosszú ideje egy olyan tulajdonsága volt, aminek hasznát vette. Nagyon nagy hasznát.

Akárcsak mikor azon a napon az oldalába kapta azt a golyót. Bár nyilván az ahhoz hasonló, komolyabb sérülések lassabban gyógyulnak, azért mégis csak gyorsabban fel szokott épülni, mint egy átlagos ember. Ezt mi sem igazolta jobban, hogy pár nap alatt összehúzódott és begyógyult a seb.

Végigszaladva ujjaival a varraton, agya ismét elárasztotta egy olyan képpel, amire nem lenne szabad emlékeznie. A törékeny, hideg, remegő ujjak emlékétől a hasfalán, kiütközött karjain a libabőr, teste pedig felhevült, ahogy a kis cukrászra gondolt egy pillanatra. Phoenix felmordult és a szemben álló, értetlen képmásának behúzott egyet, mellőzve a következményeket.

A fürdőszobai tükör egy hangos csattanással darabokra hasadt az ütéstől; a cserepek nagy része a kagylóba hullott, míg a kisebb üvegszemek szétszóródtak a járólapon. Phoenix keze friss vértől csillogott, amelyek beszennyezték a tükör maradványait. Képe megannyi darabra törött vele szemben, de legalább nem látta tisztán saját, idegesítően lúzer arckifejezését.

- Ne merészelj rá gondolni, megtiltom! – sziszegte, de elméje mintha nem is hallotta volna a parancsot, újabb képekkel és érzésekkel árasztotta el őt.

Phoenix nem értette, miért érte ekkora benyomás az erőtlen kis cukrász személyében, hogy nem tudta teljesen kordában tartani a gondolatait. Gyűlölte, ha valamit nem ért, de mégsem akart mélyebbre ásni az ügyben, amit magában teljesen nevetségesnek titulált.

Talpába üvegszilánkok fúródtak, ahogy hátrébb lépett a csaptól és hajába markolt, de mintha nem is érzékelte volna a fájdalmat: egyedül azon gondolkozott, hogyan verhetné ki fejéből gondolatainak tárgyát. Volt valami furcsán vonzó abban a cukrászban, amitől egyszerűen nem volt képes szabadulni, ami nem hagyta nyugodni. Valami a felszín alatt.

Ki kell derítenem. Elegem volt.

A törött tükörben lévő megannyi szempárban is tükröződött fekete szemeinek elszánt szikrája.

                                                                       *

A Gateau Madeleine szokás szerint vendégektől hemzsegett még ezen a viszonylag korai reggelen is. A cukrászda a munkájuk előtt reggelizők kissé álmos hangjától volt teljes, valamint a frissen sült péksütemények átható illatától. Volt minden a különféle ízesített croissant-októl kezdve a fahéjas csigákon át egészen a gyümölcsös lepényekig, amelyeket finom kávékkal, teákkal szolgáltak fel.