Phoenix - You're burning in my heart

Hetedik fejezet

Ellopták a 'Millennium Star' óriásgyémántot Hong Kongban

A lenyűgöző, 203.04 karátos gyémántot, a Millennium Start ellopták a Sotheby aukciójáról, kedden Hong Kongban. A kő értékét ugyan nem fedték fel, de a Millennium Star 100 millió angol fontra volt biztosítva, amely valószínűleg a valódi értékének mindössze töredéke.

Három férfit és két nőt letartóztattak bűnrészesség gyanújával az aukciós házban és a reptéren, mondja a hong kongi rendőrség. Az aukciós dolgozóknak álcázott fegyveres banda akkor lopta el a gyémántot, amikor az bemutatásra került volna, majd valószínűleg elhagyták az országot.

A Millennium Start 1990-ben, Afrikában bányászták ki egy nyers, 777 karátos drágakőként, amit lézerek segítségével vágtak hibátlan körte alakúvá. David Bennett, az aukciós ház ékszerosztályának elnöke szerint a kő a legnagyobb hibátlan, színtelen gyémánt, amit az Amerikai Gemmológiai Intézet valaha minősített.

A tudósítók szerint ez a világ eddigi legnagyobb gyémántlopása, a még mindig hiányzó drágakővel.

                                                                            *

Őszintén szólva a férfi számára elég meglepő volt, hogy ennyire egyszerűen hozzá tudott szokni új napirendjéhez. Egyáltalán az is ritka volt, hogy most volt neki, mivel az egész élete rögtönzésből, rohanásból és változásokból állt a szituációktól függően; a bizonytalanság mindig ott függött a feje felett. Elvárták, hogy ne építsen kapcsolatokat, otthont, még csak nagy benyomást se tegyen senkire, mert idővel úgyis hátra kell hagynia mindent, amikor egy újabb bevetés jön.

Egy elveszett lélek volt a társadalomban: élénkebb bármely szellemnél, de színtelen azokhoz az emberekhez hasonlítva, akiknek van családja, barátaik, egy átlagos munkája és összefoglalva – egyszerűbb élete. Nem szabad, hogy lássák, hallják, vagy beszéljen a szükségesnél többet. És ennek ellenére, mégis most olyan dolgokat tapasztalt, amit évek óta hátrahagyott, és magának sem mert bevallani, hogy kellemes változást hoztak az életébe.

- Itt is van a brownied és a sós karamell frappuchinod, Loey. Egészségedre! – hallotta meg a kedves hangot, amire felemelte tekintetét a kezében tartott telefonról a mellette álló lányra.

Hyejin mosolygós volt, mint mindig; talán ő volt az egyetlen felszolgáló, akivel néhanapján beszélgetésbe elegyedett, mivel a többi lány tartotta vele a távolságot – amivel nem igazán törődött; számukra talán jobb is volt így -, de Hyejin nem. Ő nem félt közeledni hozzá, és sarokba szorítani egy két szóra, miközben udvarias maradt és tisztelte az idegenek íratlanul is ismert szabályait.

- Köszönöm – mondta a férfi egy biccentéssel, belekortyolva kávéjába, és jólesően hümmögve, amikor az megfelelt az ízlésének.

Egy meglepett pillantás volt a jutalma, amikor korábban rendelt, de Hyejin végül csak vállat rántott, mondván, hogy már majdnem hozzászokott ahhoz a fura szokásához, hogy hideg kávékat igyon a lehető leghidegebb, legrondább napokon. Ami, tekintve, hogy ősz közepén járt az idő, elég gyakran fordult elő, ahogy az is, hogy megjelent az üzletben.

A brownie szeletet méregetve, óvatosan beleharapott az egyik sarokba, és halkan felnyögött, amikor az ízek megrohamozták az ízlelőbimbóit. Tökéletes volt, ahogy a csokoládé és minden más harmóniában volt, kezdve a mogyoróval, egészen a karamell folyamig a tetején. Olyan volt, akárcsak az első alkalommal, amikor a konyhában kóstolta titokban.