The Edge of Madness

Fourteenth

  A sértett fiatal távozása után az összegyült tömeg halk nyüzsgésbe kezd, többen a másik füléhez hajolva suttognak valamit, majd az ott maradt, három teljesen nyugodtnak tűnő alakok felé fordulnak. A kamera továbbra sem áll le, hátha valami fontos történik - a szerkezet vörösen villogva rögzít minden egyes fagyosnak tűnő másodpercet. Azonban senki sem mozdul. Kei a Rika lábaitól nem messze heverő gyűrött ruhadarabokat nézi kerülve az őt fürkésző szempárokat, leginkább a vele szemben állóét. A legidősebb végül tesz egy lépést előre, és barátságosan, már-már nyugtatóan megpaskolja az angyal fedetlen vállát, egy röpke pillanatra talán valami mosoly-szerű grimasz is végigfut az arcán.
 -Gratulálok. Sokadikként felkerültél Kyo "kit fektettem meg" listájára - vágja hozzá gúnytól, és megvetéstől csöpögő hangnemben, majd az említetthez fordul.
 -Te meg ha ezentúl nem bírod visszafogni magadat, menj csak a kis haverod ágyába, de engem többet ne keress - sziszegi hűvösen, majd elindul a lépcsők felé. Távolról még látni, hogy értetlenül megrázza a fejét. A fehér hajú gyorsan túllépve az eddig történteken az ajtóban állóra mosolyog, majd az ellenkező irányba indul.
 -Hallottad, mit mondott...de te is jöhetsz - erre a mondat erejére még megáll, majd zsebre vágott kézzel elsétál. Az újonc pszichiáter többeket is kikerülve kezd el a lépcső irányába rohanni, és a szürke szoknyáját feljebb húzva siet lefele a beton lépcsőfokokon. Ahogy még olvasta a szakvéleményekben, Natsu előszeretettel vesz be az átlagnál több nyugtatót, és a nő ezt most szeretné elkerülni. Az utolsó lépcsőfokok egyikére lépve a gondolataiba süllyedt nő lábai összeakadnak, és egyensúlyát elvesztve csattan a hideg kövön. Az előtte ülő alak fejét kíváncsian oldalra döntve néz végig a fiatal nőn, aki fájdalmasan nyöszörögve porolja le a kopottas, szürke ruháját, majd kiegyenesedve egyenesen rá néz - és rettenetesen zavarba jön. Egy pillanatra még el is felejti, miért rohant az előtte üldögélő, látszólag ideges fazon után, végül a torkát megköszörülve határozottan lép előre egyet. Aztán még egyet. És még egyet. Túl közel nem szeretne menni, így két-három lépésnyi távolságban megáll, és a teljesen feketébe burkolt Natsu felé nyújtja a kezét, aki pár pillanatig a nő kézfejét vizslatja, majd mélyen az előtte álló szemeibe néz.
 -Leszarom, mit akarsz tőlem, szóval tűnj innen - szólal fel határozottan, de a nő reakció nélkül, egy ujját sem mozdítva, továbbra is bizakodó arccal néz rá. Natsu érdektelen tekintete a pszichiáter nyakában lógó arany színű keresztre csúszik, majd lassan feltápászkodik, és jéghideg ujjait a nő vékony csuklójára fonja. Rika éppen egy óvatos mosolyra húzná a száját, amikor is a fiatal egy egyszerű, de határozott mozdulattal megszorítja, és balra csavarja a nő csuklóját, ami jól hallhatóan megreccsen. A naiv nőszemély egy fájdalmas ordítás kíséretében megtántorodik, a vele szemben álló pedig ezt kihasználva teljes erejéből mellkason rúgja. Rika felsőtestébe zuhanás közben éles, égő fájdalom mar, arcára meleg vér fröccsen, és amint a feje csattan a kőpadlón, a levegő szinte belé szorul. Érzi, ahogy végigcsordul a hasán, és az oldalán a vér, bordóra színezve az átlóban kiszakadt ruházatát. Torkán megakad a sikoly, csak zihálva fekszik, a beázott, és repedezett plafont nézve. Zúg a füle, homlokán hideg verejték csordul le.
 -Mocskos Isten-imádó ribanc, - hall egy torz, elmosódott, és távolinak tűnő üvöltést - csak azzal segítenél, ha helyben megdöglenél!
 Csend van. Nem bír moccanni. A könnyek megállás nélkül csorognak le az arcán, a hangok egyre távolabb úsznak, a fájdalmai tompábbak, és régi, boldog emlékek jutnak az eszébe. Házasság, a kislánya születése...kevés jó emléke van, de ezekért nem adhatja fel.
Hirtelen, mintha víz alól bukkanna volna fel, a kínzó fájdalmak ismét felerősödnek, a távolban lévő párbeszédet pedig felhangosodik. Nyöszörögve az oldalára fordul, és meglepetten konstatálja, hogy Natsu mellett egy ismerősnek tűnő, tejfelszőke hajú alak áll. Homlokán felhőként jelennek meg a ráncok, ahogy a nő reményét vesztve pillant felé, majd a mellette állóra tekint, aki csak biztatóan bólint egyet, és barátilag megveregeti a vállát.
Ha eddig nem halt meg, most meg fog.