The Edge of Madness

Sixth

  A pszichiáter összerándul a kérdés hallatán. Nem bírja az alkoholt, néha egy pohár sörtől is képes teljesen lerészegedni. A fejét rázva süti le szemeit az asztallapra.
- É..én nem...nem bírom az...az alkoholt - nyögi ki, teljesen zavarba esve. Kijelentésére a három orosz egyszerre röhög fel.
- Azt mondja, hogy nem bírja a piát! Hát lehidalok! - Lev jól hallhatóan túlüvölti a másik kettőt. Alek hirtelen Rika vállaira teszi jókora, televarrt kézfejeit, és csaknem teljes súlyával ránehezedik a nőre. A pszichiáter ajkait egy halk, fájdalmas nyöszörgés hagyja el.
- Tudsz te inni. Ha nem tudnád, mindenki tud inni. Kivéve Saya - egy cinkos mosolyt küld az említett gyújtogató felé, mire az megforgatja a szemeit.
- Mélyen tisztelt Sokolov elvtárs - kezd bele mondandójába, feltűnően hivatalos hangon - Remélem nagyságod észrevette, hogy ez a pszichiáternek csúfolt nőszemély, aki valószínűleg valami internetes oldalról rendelte a diplomáját, egy nagy rakás szerencsétlenségnek néz ki. Csak nézzen rá. Maga szerint úgy néz ki, mint akinek vasmája van? Mert szerény véleményem szerint még a misebortól is holtrészegen fetreng az árokban.
- Ugyan, ugyan. Vigyázni fogunk rá - feleli Alek. A hangja mély, és erős orosz akcentussal beszél, ami felettébb irritálja Rikát.
- Ja, ti meg a vigyázás. Erre befizetek - vonja fel a szemöldökét Saya. A mondata utolsó részére Ryouko is felfigyel. Párja mellé pattanva belekarol, lábujjhegyre áll, és fejét a kék hajú vállára teszi.
- Mennyit? - kérdését csillogó szemekkel, vidám hangon teszi fel. Válasz helyett csak egy fáradt sóhajt kap.
- Tehát, kedves pszichiáter asszonyság...üvegből iszod, vagy felesezel? - a kérdést az orosz terminátor teszi fel. Rika riadtan pislog fel a mellette állóra, akit a nő látványa nyilvánvalóan szórakoztat. A száját nyitja, hogy megint mondjon valamit, de egy, az ajtó helye felől érkező hangos köszönés megzavarja. A szobában tartózkodó összes ember a hang irányába fordul. Az említett helyen két fiatal férfi áll. Az alacsonyabbik lemondóan sóhajtva túr bele állig érő, vöröses végű, lágyan hullámos fekete hajába, miközben a padlóra dőlt ajtót szuggerálja, bakancsa orrával finoman lökdösve azt. Fekete irhakabátja, mellkasáig kigombolt inge, rongyosra szakított farmere, és a nyakában lógó ezüst zsebórája miatt a pszichiáterben az az érzés támad fel, hogy épp egy gerillaharcos áll vele szemben. Másikuk, a magasabbik érdeklődve néz körbe a szobában. Piros, pici copfba fogott haja először megrémíti Rikát, de amint észreveszi a nyakában a keresztet, egy megkönnyebbült sóhaj szakad ki belőle. Hosszas, már-már kínos csend után az irhakabátos gerilla végre megszólal.
- Odin vagyok. Örvendek - már a hangján hallatszik a származása, de gyanúsan felcsillanó szemeivel a több liternyi, az asztalra kipakolt szesz láttán szinte azonnal el is árulja magát. Egy újabb orosz.
- Desya Kavkov. Örülök a találkozásnak - mutatkozik be a magasabb. A pszichiáter szinte meg se lepődik azon, hogy ő is az északi szuperhatalom állampolgára.
- Deszka? - a visszakérdező személy Ryouko. Fejét még mindig barátnője vállán pihenteti. Az említett fiatal idegesen ráncolja össze a homlokát.
- Desya, te igen süket - veti oda Saya idegesen. Láthatóan feszült az alkohol, és a megsokasodó oroszok miatt, akik a bemutatkozás után szinte azonnal elkezdtek az anyanyelvükön társalogni. Közel tíz percnyi, Rika számára érthetetlen halandzsa után mind az öten egyszerre néznek a nőre.
- Ha kell, lefogom, amíg ti döntitek bele - ajánlja fel Odin, mire a többi felröhög.
- Segítek - vágja rá Desya. Kijelentésére Odin kezet nyújt felé, a piros hajú pedig megrázza azt.
- Akkor kezdhetjük is, azt hiszem - Rurik feláll a székéről, ép kezébe fog egy üveg vodkát, és a szintén fém végtaggal rendelkező farkasával a nyomában Rika mellé lép. A nő minden erejét összeszedve kilő az ajtó helye felé, de Lev az útját állja. A pszichiáter meglepetésében hátraesik, Odin és Desya pedig azonnal ráugranak. Desya a háta mögé csavarja a nő karjait, Odin az állkapcsát feszíti szét, ami ettől egy hatalmasat roppan. Rika szemei könnybe lábadnak.
- Nem mész te sehova, cicám - Lev Rika felé küldött vigyora nem túl biztató. A nő becsukja a szemeit, ahogy megérzi Rurik hideg, fémes tapintását a nyakán. Fogaival lecsavarja a palack kupakját, amit nemes egyszerűséggel a karcokkal borított fapadlóra ejt. Valahol hátul Alek kezdi el énekelni a Katyushat.
- Nyeld csak szépen - Rurik hangja hűvös, de mégis vidám, ami megrémíti a pszichiátert. A fiatal férfi lassan megdönti az üveget, a nő pedig kénytelen lenyelni a szétfeszített szájába boruló szeszt. A torkát marja az ital, legszívesebben kihányná, de nem tudja. Könnyei már patakokban folynak, teste teljes egészében remeg az erőfeszítéstől, s szinte el se hiszi, amint végtelennek tűnő másodpercek után Rurik befejezi a tortúrát. Szemeit kinyitva a mellette állóra néz, majd a kezében tartott üres üvegre, ami miatt a fiatal pszichiátert a hatalmába keríti a pánik. Rángatózni kezd, mire az őt tartó két fiatal elengedi, a nő pedig esetlenül zuhan le a padlóra. Alig kap levegőt, köhög a torkában érzett fájdalom miatt, körmeivel az alatta lévő, viseletes falapokat karmolássza. Az öt orosz elnémulva figyeli kínlódását. Megpróbál elkúszni, de úgy érzi, tagjai lebénultak. Feje egyre nehezebb, szédül, látása tompul. Mereven bámulja a kijáratot, azon belül is az ott ácsorgó két személy lábait. Egyikük bőrnadrágot visel, ami tökéletesen kirajzolja szépen kidolgozott izmait, ehhez pedig hozzá passzoló bakancsot. Ő is a kidőlt ajtót bökdösi cipője orrával. Másikukon egy egyszerű, fekete, térdnél szakadt farmer, és egy piros tornacipő díszeleg. Jobb lábát kissé behajlítja, ezzel olyan benyomást keltve, mintha fájdalmai lennének, és megterhelő számára a járás.
- Mi a picsa történt szegény ajtóval? - Kei a kérdését nem túl szalonképesen teszi fel. Megigazítja lófarokba összefogott haját, majd tekintetét a földön fekvő Rikára emeli.
- Könyörgöm, valaki mondja azt, hogy döglődik, és fél óra múlva már valamelyik bundás dög fog csámcsogni rajta - reménykedve néz a kék hajú piromániásra, aki csak lemondóan csóválja a fejét.
- Sajnálom Nakahara, de csak leitatták ezek az idióták. Valószínűleg egy harmadfokú alkoholmérgezéssel megússza - feleli, majd Rika mellé lép, és fél térdre ereszkedik. A hátára fordítja a nőt, majd kettőt csettint előtte, ő azonban csak halkan nyöszörög. Lassan lecsukja a szemeit. Még hallja, ahogy Saya az oroszokat szidja, amiért plusz munkát okoztak neki, majd teljesen eszméletét veszti.
Egy jókora lámpa alatt ébred. A kedvenc kórházas sorozataiban vannak ilyen lámpák. Eldönti magában, hogy ez egy műtőlámpa. Fáj a feje, forog vele az egész világ. Fázik. Maga alatt valamilyen hideg, sima, fémes dolgot érez. Fejét kicsit megemelve végignéz magán. Nincsenek rajta a ruhái. Ijedten oldalra kapja a fejét, de megdermed. Közvetlen mellette egy fiatal lány támaszkodik az asztalnak, amin ő fekszik. Mézszőke haja rendezett hullámokban omlik a vállára, hosszú, bordóra lakkozott körmeivel ütemesen kocogtatja a fémlapot.
- Cukorbogaram, láttál te már ilyet? Saya mindig nagyot alkot, viszont ez volt a csúcspont. De Ryouko arckifejezéséből ítélve nem csókolhat olyan rosszul - szavait egy gurulós széken ücsörgő, a szivárvány összes színében pompázó hajú srácnak intézi, aki érdeklődve hallgatja kolléganője monológját. Rika egy nagy levegőt véve a másik oldalra fordítja a fejét, de az épp kilégzésre kerülő levegő megakad benne. Az asztal másik oldalán egy magas, hulla fehér alak ácsorog, tekintetével a nő meztelen testét vizslatja. Sötét napszemüvege rozé árnyalatú hajkoronáját díszíti, hosszú, fekete szövetkabátja alatt hordott bézs garbójának nyakát egészen az álláig húzta. Szemei furcsamód rózsaszínek. Mögötte egy sötétebb bőrű, fiatalabbnak tűnő fiú áll, karba tett kezekkel, teljesen feketébe burkolva. Mintha megérezné, hogy figyelik, sötét tekintetét a pszichiáterre emeli, s a még mindig zavart, sokkos állapotban lévő nő felé dob egy gonosz félmosolyt. Rika összerezzen, az alkoholtól eltompult agyában megszólalnak a vészkürtök. Teljesen össze van zavarodva, fogalma sincs arról, hogy hol van, vagy épp hogy mi folyik itt, de egy dolgot mégis tud. El kell tűnnie innen.