Mentsük meg Harry Styles becsületét!(Harry Styles Fanfiction)

Part 5

Harry megnézett. Szerintem el sem hitte,hogy valaki felismerte, annyira el akart vegyülni a tömegben. Be is akarta velem vetetni,hogy ő nem az,akinek én gondolom:

—Nem! Össze tévesztessz valakivel!

—Persze! Nem Harry vagy,hanem Harold!-néztem rá csúf szemekkel,amit észre is vett,mert abban a pillanatban ezt mondta:

—Jó,mondjad! Várom a hosszú szöveget,amit minden ex rajongótól kapok mostanában.

—Én nem ex rajongó vagyok! Én rajongó vagyok.

—Tényleg?!-csodálkozott Harry,és most komolyan elhittem,hogy tényleg én vagyok az egyetlen rajongója.

—Igen Harry! Csak azért utaztam ide Londonba,hogy segítsek neked.

—Miben akarsz nekem segíteni?

—Harry! Bebízonyítom,hogy ártatlan vagy!

—Pff! Lehetetlen.

—Miért? Talán tényleg igaz,amit rólad írnak az újságok? Tényleg te ölted meg azt a csajt?!-kiabáltam,és mondogattam magamban,hogy ,,mond azt nem igaz,mond azt nem igaz". Aztán egy rövid csend után megszólalt:

—Nem tudom!

Csak bámultam. Mi az,hogy nem tudja?! Harry Styles ennyire hülye komolyan? Nem. Ennek valami más oka kellett,hogy legyen,és minden áron ki akartam deríteni.

—Figyelj Harry! Holnap találkozzunk, akárhol,ahol csak szeretnél. Adok egy telefonszámot.-mondtam, miközben írtam egy lapra a telefonszámomat Harrynek—Hívj fel,hogy hol találkozzunk. Jó?-kérdeztem.

—Rendben,de legalább egy nevet kaphatnék?!-kérdezte.

Én nagy levegőt vettem és akartam mondani a nevem,Lea Vega,de aztán Steven ezt mondta:

—Persze. Az ő neve Szundi.

Én nagyon vörös fejjel néztem Harryre,és láttam,hogy már ő sem bírja sokáig kacagás nélkül.

—Szundi? Az meg milyen név?-kérdezte végül.

—Becenév.-motyogtam és közben szúrós szemekkel néztem Stevenre,aki nevetett.

Végül Harry csakhamar lerázott. Állítólag beszélnie kellett az ügyvédjével,de azt ki hiszi el. Éjfél után beszéd az ügyvéddel. Nem valami okos ez a Harry Styles,ha azt hiszi,hogy beveszem neki a találkozót az ügyvéddel.

Mi is elindultunk Stevennel hazafelé. Olyan izgatott és boldog voltam. Találkoztam Zaynnel, találkoztam Harryvel,és lehet,hogy holnap is találkozni fogok vele,bár ahogy ma lerázott nem reménykedtem semmi jóban. Egész úton nem szóltunk egymáshoz Stevennel,mérges voltam rá,hogy leszégyenített Harry és Zayn előtt.

—Most azért vagy rám mérges,mert elmondtam a nevedet azoknak?!-kérdezett rá a hotel előtt Steven.

—Igen.-válaszoltam neki karbatett kézzel.

—De megegyeztünk.

—De én nem gondoltam komolyan.

Végül abba hagytunk a beszélgetést,mert Steven anyukája várt minket a hotel előtt.

—Steven! Hol voltatok idáig?!-kérdezte, miközben én láttam,hogy nagyon mérges volt rám is és Stevenre is.

—Öhm. Most ért véget a koncert.-hazudozott Steven.

—Máskor nem engedlek el titeket kettesben sehová.-nyilatkozta Steven anyukája,nekem pedig azon járt az agyam,hogy akkor holnap,ha Harry mégis feltalál hívni,hogyan fogok elmenni a találkozóra.

Miután bementünk a szobánkba, meg is említettem Stevennek,hogy most mi lesz Harryvel,de nem nagyon érdekelte,mert annyira fáradt volt,hogy egyből elaludt.

—Még,hogy én vagyok Szundi!-mérgelődtem magamban,majd én is bementem a szobámba.

Egész éjjel alíg aludtam pár órát. Csak azon járt a fejem,hogy milyen lesz a holnap,és milyen volt a ma. Életem legjobb estéjén  vagyok túl,és annak az estének Harry és Zayn is a részese. Egész éjjel a kezemben volt a telefonom,hogy hátha Harry véletlenül elüti a számot,és engem hív fel valaki helyett. De aztán nem hívott sem ő,sem más,és eme gondolatok között én is elaludtam.