Mentsük meg Harry Styles becsületét!(Harry Styles Fanfiction)

Part 3

Eljött a szombat. Korán reggel volt,és már be volt pakolva az összes ruhám,az óriási bőröndökbe. Én még korábban kelltem,hogy tudjak letusolni,meg,hogy tudjam felrakni a szerencse macimat:Briant. Nem volt valami nagy szám,egy egyszerű plüss medve,de már 5 éves korom óta megvan,és már nélküle nem tudok elaludni.

Később a családom is felkelt,hogy elbucsúzzon tőlem. Nagyon hosszú volt a búcsú,főleg úgy,hogy anya elmondott minden amit egy szülőnek muszáj elmondania:vigyázz magadra, fogadj szót,stb. Tudjátok,az az unalmas duma minden utazás előtt...

Aztán megjött Steven és a családja. Bepakoltuk a bőröndjeimet a kocsijukat,majd elindultunk. Mivel korán volt,nem bírtam sokáig nyitva tartani a szemeimet,elaludtam.

Arra ébredek,hogy a kocsi meg van állva. Mindenki ki van szállva a kocsiból,csak Steven maradt.

—Megérkeztünk?

—Dehogy érkeztünk meg. Még csak egy benzinkútnál vagyunk.- válaszolt vissza nevetve Steven.

—És a többiek.

—Kiszálltak pisilni.

—Hát felkeltél?!-kérdezte Steven anyukája, miután vissza jöttek a pisilésből.

—Igen.-válszoltam.

—Az új neved Szundi lesz!-csúfolodott Steven.

—Hagyd már,fáradt volt nagyon.-védett meg Steven nővére Tessa.

Erre aztán mindenki elhallgatott és utaztunk tovább.

—Rakjatok valami zenét!-szólt Tessa elé a szüleinek.

—Oké,mit rakjak?-kérdezte Steven apukája.

—Apa! Rakj valami One Directiont Szundinak.-szívatott tovább Steven.

Steven apukája berakott egy One Direction számot,amely nem más volt,mint a Changed my mind.
Halkan,magamban elkezdtem dúdolni:,,But baby if you say you want me to stay, I'll changed my mind. Cause I don't wanna know I walking away, if you be mine."

Aztán elértünk a határt,és egy hajóra szálltunk,amely elvitt Nagy Britannia felé. Nagyon tetszett nekem a hajó,mivel még sosem utaztam hajón. Kiderült,hogy nem vagyok tengeri beteg. Aztán csodálatos módon a hajón is elaludtam. Basszus,én tényleg Szundi vagyok. Vígasztalt az,hogy most nem csak én aludtam el,hanem Steven és Steven családja is.

Arra ébredtünk fel,hogy másnap dél van. Ettünk,és oda is értünk Angliába. Nagyon szép volt,de még elég távol voltunk Londontól.

—Szundi! Hogy tetszik Anglia?!-szólt hozzám Steven.

—Nagyon szép.-valaszoltam vissza,és hozzátettem—Nem vagyok Szundi.

—De az vagy.-vágott vissza.

Jó,nem szóltam semmit,csak hagytam,hogy mondja a magáét,mert tudjuk mind a ketten,hogy ez más esetben sohasem érne véget.

Aztán kb. 6 óra múlva odaértünk Londonba és megérkeztünk a mi kis hotelünkhez. Kipakoltunk és elindultunk várost nézni.

Nem tudom,számomra London túlságosan piros volt:piros buszok,piros telefonfülkék,de ettől eltekintve nagyon tetszett. Aztán megpillantottam egy óriási plakátot,amelyen az állt:,,Zayn pary". Eldöntöttem,ott kell legyek,és hát ki is segíthetne más,mint Steven.

—Steven! Ott kell legyünk a Zayn koncerten.-mondtam neki.

—Milyen Zayn koncerten? Azt írja a plakáton,hogy ,,Zayn Party" nem biztos,hogy Zayn fog énekelni.

—Steven,biztos,hogy Zayn fog énekelni! Kérlek menjünk el!-kértem tőle.

—Nem Szundi! Ehhez nekem semmi kedvem.

—Figyelj Steven:ha elmegyünk a Zayn koncertre vagy partyra, vagy akármire,akkor hívatalosan is szólíthatsz Szundinak.-alkudoztam.

—Biztos? Bárki előtt?

—Igen.

—Akkor megegyeztünk.-mondta és az anyukája felé fordult—Anya, ma megyünk Szundival Zayn Partyra!

—Oké,de vigyázzatok magatokra!-válaszolta vissza Steven anyukája.

Komolyan,csak ennyit kellett volna tegyek:odamentem volna hozzá és megkértem volna,hogy engedjen el,és kész! Na ne már! Most egész életemben hallgathatom a Szundi nevet.

Itt van a part 3. Remélem mindenkinek tetszik. Kérlek segítsetek meggyőzni arról,hogy jó ez a sztori. Írjatok kommenteket,és szavazzatok a részekre. Ha pedig nem tetszik azt is nyugodtan írjátok meg,tényleg nem haragszok meg. Köszönöm mindenkinek!❤