Az összeomlás

A csata

Elkezdtek felénk jönni...

Szinte már futottak...

Fejbelőttünk hármat, de még mindig jöttek és pár másodperc múlva a halott Radskorpiók is fölkeltek.

-Szerintem vagdosni kell őket!-Jason

-Az meglehet, de akkor túl sokan lesznek a közelünkben.-Oli

-Megoldjuk!-Jason.

Vártunk, az a pár másodperc hosszú óráknak tűntek. Nekem még nem volt meg az időhajlítás képessége, ezért nem biztos, hogy mindannyian túléljuk. Ideértek hozzánk...

Már levágtunk négyet és ez jó ötletnek bizonyult, mert nem keltek föl. Már elhittük, hogy van esélyünk, de ekkor Bella nem figyelt és felnyársalta egy skorpió. Oli odafutott hozzá és csak sírt, mire őt leköpték emésztő nedvekkel és lassú, kínokkal teli halál várt rá.

Már csak ketten voltunk, Lisa és én. Egymásnak háttal aprítottuk a Skorpiókat, de még több jött a föld alól. Szerintem ez Campbell lesz, a sötét oldal vezetője. Nagyon nagy hatalma van, egyszer majdnem megölte Dr.John, de szerencsére el tudott menekülni. Most bekerített minket, de nem tudunk menekülni, elveszett minden remény. Addig idézi meg a Radskorpiókat, ameddig akarja, mi meg egyszer ki fogunk fáradni.

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

Hátranézek, Lisát átszúrták ketten is. Hasba szúrták, amikor kivették a fullánkjaikat a hasából belei elkezdtek kifolyni. Rámnézett és összeesett.

-Jason...itt a vég...jó volt veled...mindent köszönök... Jas... -és a karjaim között lehelte ki az utolsó szavait.

A skorpiók eltüntek, amik engem akartak megölni, amik Bellát kezdték el enni. Szegény lányból csak pár hús szafat, csontok és bőr marad, meg néhány belső szerv. Oli még élt de belőle is folyt a vér bőven, mert a sav beitta magát a bőre alá és mert a skorpiók elkezdték enni őt, de csam a hasát tépték föl, így percekig élne még.

-Ölj meg!-suttogta Oli rám nézve.

Én csak odamentem hozzá, láttam, hogy kínlódik és már nem megmenthető

-Viszlát Jason!-mosolygott fájdalmasan rám.

-Viszlát Oliver!-mondtam és fejbe lőttem.

-MIÉRT?!-ordítottam fájdalmamban.

Ekkor előlépett egy alak a kövek mögül. Campbell volt az.

-Miért tette ezt?!-ordítottam rá.

-Mert így volt kedvem, de most te jössz!-mondta Campbell.-kíhívlak egy barátságtalan tusára.

-Anyádat! Megöllek-futottam felé egy vadászjéssel a kezemben, mire ő is előkapott egy kést.

Egymásnak vetemedtünk, a szememből folyékony gyűlöletet és bosszúvágyat lehetett volna lecsapolni, Campbel szemében viszont őrületet lehet felfedezni, nagy mértékben. Hasba szúrt, szinte az első támadásnál. De nem hagytam magam, felvágtam az arcát és az egész arcán átívelő vérfolt jelezte ezt. Elhomályosodott a világ de még mindig harcoltam.

-Jó harcos vagy Jason! Miért nem csatlakozol hozzánk!-Campbell

-Mer én nem vagyok elvetemült gyilkos!-Jason

Újra egymásnak vetemedtünk, mire még egyszer hasba szúrt. Alig láttam a fájdalomtól, viszont ő még megforgatta bennem a kést és felvágta a beleimet.

-Viszlát Jason! Nem fogsz hiányozni.

Eldőltem elsötétült előttem a világ...
Már nem éreztem semmit...
És vége...
Az üres, örök álomba zuhantam...