Az összeomlás

Találkozás

*Lisa szemszöge*
Egy maszkos alakot néztünk...
Ő is minket...
Senki nem mert megszólalni...
Őt még nem láttam az egészen idáig...
Talán új gyerek...
Nagyon félelmetes a maszkja...
Közelebb jön...
Úr isten, közelebb jön...
Miért jönk közelebb?
-Lisa?-kérdezte a maszkos tag.
-Igen?-mondtam megszeppenve
Még közelebb jön, úr isten!
-Nem ismersz meg?-kérdezte a valaki
-Nem, ki vagy?-kérdeztem
-Keren 4 hete nem láttál.-mondta a valaki
-Még mindig nem tudom.-mondtam
Még közelebb jött. Már csak fél lépes válsztott el minket. És az a valaki átölelt...
Megrökönyödve álltam ott.
Tennem kellett valamit.
Felpofoztam és leesett a maszkja.
Gyorsan a fejére húzta a pólóját. És fölvette a maszkot a földről. Úgy próbálta fölvenni a maszkot, hogy nem lássam meg, nem sikerült. Az egész arca le volt égve. Úgy nézett ki, mint Deadpool.
-Ezt most miért kellet?-kérdezte a valaki.-Tényleg nem emlékszel rám?-kérdezte szomorú hangal.
-Nen láttalak még, de nagyon hasonlít az arc csontozatod valakiére.
-És azt az embert nem Jasonnek hívják?-kérdezte.
-De...Jason?-kérdeztem felvidulva.
-Csak emlékszel még rám.-mondta boldogan Jason.
(*Jason szemszöge*, ahogyan a könyv indult.)
-Mi történt veled.-kérdezték egyszerre mindhárman.
-Majd fönt elmondom.-Én.
-Hol fönt?-Lisa.
-A lakásomban.-Én.
-Van lakásod?-Lisa.
-Persze. Amint csatlakoztam az assassin okhoz kaptam egy lakást, és egy maszkot. Mondjuk én ha nem csatlakoztam volna, úgy is kaptam volna maszkot.-Én
-Oké, akkor menjünk.-Lisa
Elkezdtünk az ebédlő vége fele menni és elvettem a kiszolgáló pultrór egy csomagot.
-Ne várjunk meg?-Oli
-Ha kajálni akarok, le kell venni a maszkom, és nem akarom itt levenni.-Én
-Ja boccs.-Oli
Felmentünk a lakásomba. Elég nagy, és be van rendezve.
-Na hát itt kéne levennem a maszkom. Légszi forduljatok el.-Én.
-Én nem fogok, úgy szeretlek ahogy vagy.-Lisa
-De tényleg csúnya.-Én
-Nekem nem annyira jó a gyomrom, én lehet, hogy elfordulok. Bocsi-Bella.
-Semmi baj.-Én
-Én szeretlek, ne értsd félre, csak barátilag.-Oli.
Amúgy Olit fősuliban ismertem meg. És legjobb haverok lettünk. Olyan magas mint én gyerekesen viselkedik, de tud érrelmes is lenni, nagy arc.
-Hát oké.-én
Levettem a maszkot.
*Lisa szemszöge*
Kicsit csúnya, de leszarom, mert nagyon szeretem és nagyon hiányzott.
*Oli szemszöge*
Azta kurva, ez tényleg csúnya, de a legjobb és valószínűleg az egyettlen élő vagy nem mutáns haverom.
*Bella szemszöge*
Nagyon kívamcsi vagyok, hogy hogy néz ki, de félek, hogy kidobom a taccsot és megbántom. Mindegy, megfordulok.
...
Hát tényleg csúnya, de rosszabbra számítottam.
*Jason szemszöge*
Vajon mit gondolhatnak?... Mindegy, megtaláltuk egymást és ez a lényeg.
Elkezdtem enni. Furán éreztem magam, mert még nem vettem le a maszkot mások előtt.