Itt van ez a "szuper" hét, a nyár utolsó napjait tapossuk. Elvileg nagyon elégedetlennek kellene lennem, hiszen mindjárt suli, de ez csak kicsit zavar.
Nagyon durva, hogy mennyit hegedültem a nyáron. És még most, az utolsó két napban is. Először a kedvenc hegedűtanárom írt, hogy ráérek-e, ami szuperül esett. Mármint hogy gondolt rám, és rövid itt (értsd: a városomban) tartózkodásából hajlandó volt egy teljes délelőttjét rám szánni.
Aztán megbeszéltük a volt brácsásommal, hogy találkozunk, és zenélünk egyet, meg beszélgetünk egy nagyot. Anno nagyon - nagyon szerettem vele lenni, vele zenélni, és elképesztően szomorú voltam, amikor otthagyta a zenesulit, úgyhogy nagyon boldog vagyok, hogy ráér.
Egyébként folyamatosan próbálni járok: először a már említett tábor miatt gyakoroltunk, de egyébként a hétvégi fellépésükön én kísérem a táncosokat. Eddig kétszer csináltam ilyet, először akkor, amikor még nagyon kicsi voltam, utána pedig csak egy négy perces, öt dallamból álló koreográfiát játszottam... A mostani három, egyenként tíz percet meghaladó koreók azért nagy előrelépést jelentenek. És hihetetlen, hogy rám bízták.
YOU ARE READING
Üzenem neked: Jól vagyok! 11.
Non-Fiction@Hollosy kezdeményezése. Csak és kizárólag olyan dolgok, amik boldoggá tesznek. Mert igenis vannak az életben ilyenek. 2016. 12. 23.: #48 in Igaz történet, hűha 2017. 04. 26.: #46 in Igaz történet 2017. 11. 18. #41 in Igaz történet 2017. 11. 19. #37...
