"Hiszen az útfélen itt-ott
Egy kis virág nekem nyitott:
Azt leszedve,
Megvolt szívem minden kedve."
(Arany János: Epilogus)Az életembe örökké visszatérő motívum a virág, pontosabban az útszélén, betonrengetegben, hideg, szeles, esős ősszel nyíló, a létezéséért küzdő virág. Egyébként is rajongok az összes illatos, színpompás csodáért, de az előbb felsorolt helyzetekben tengődő társaik mindig mosolyt varázsolnak az arcomra.
Rátérve az idézetre: ez a versszak a kedvencem Aranytól. Az Epilogus c. vers- nyugi, azért nem fogok itt irodalom órát tartani- amúgy kissé önirónikus, és és az egész művet tekintve ez a versszak nem pontosan azt jelenti, amit így, kiemelve, de nekem mégis azonnal megtetszett. Igen, a kis útmenti virágok miatt. Ez nálam telitalálat. Innentől kezdve igazából ki vagyok békülve Arannyal, akármit is ír. Ezzel az egyetlen rövid részlettel megnyert magának.
Összegezve tehát ezt a csodálatos eszmefuttatást, szeressük a virágokat, és járjunk nyitott szemmel, hogy észre vegyük a kis nyomi százszorszépeket is a járdák mellett. Mert hihetetlenül nagy erőt tudnak adni. Ők ilyen körülmények között képesek élni, szóval mi fogjuk be, és örüljünk annak, amink van, meg annak, hogy ők is vannak, és ráébresztenek arra, hogy mennyire önzők vagyunk.
Hű.
Ez a legutóbbi bekezdés érdekes lett.
De legalább most jó kedvem van. És szerintem nektek is, mert azt hiszem, jól kinevettetek. Mindegy. A cél a jó kedv volt. ;)
VOCÊ ESTÁ LENDO
Üzenem neked: Jól vagyok! 11.
Não Ficção@Hollosy kezdeményezése. Csak és kizárólag olyan dolgok, amik boldoggá tesznek. Mert igenis vannak az életben ilyenek. 2016. 12. 23.: #48 in Igaz történet, hűha 2017. 04. 26.: #46 in Igaz történet 2017. 11. 18. #41 in Igaz történet 2017. 11. 19. #37...