Eldarya fanfiction (HUN) - Szikrázó holdfény [BEFEJEZETT]

A vallomás

    Nem tudom, mennyi ideig aludtam, de amikor magamhoz tértem, nem a parancsnok sátrában voltam. Sokkal inkább a HQ gyengélkedőjén. Szédültem, és a testem még mindig nem mozdult.  Amint a történtek leperegtek előttem, fájdalmas sírásba kezdtem. Ordítottam, és a szememből patakokban folyt a könnyem. Ha tehettem volna, jobbra-balra vergődtem volna.
   - Jól van, jól van. Nyugodj meg. Nincs semmi baj. Most már biztonságban vagy. - szólt Ewelin lágy hangon.
   - De.. Hogy nyugodhatnék meg, amikor...Amikor.... - nem tudtam befejezni a mondatom, mert elcsuklott a hangom. Olyannyira megviseltek a történetek, hogy nem lennék képes Nevra szemébe nézni.
   - Mi a baj?! - rontott be az ajtón Nevra. Remek ennél nem lehetne rosszabb - Yuyu.. Végre magadhoz tértél? - momdta megkönnyebbűlve.
   - I..igen. - válaszoltam. Nagy léptekkel odajött hozzám, és megölelt.
   - Nem tudtam mitévő legyek, amikor külön választottak, és ahogy akkor ott láttalak, azt hittem meghalsz... - suttogta, és a mondat végét alig lehetett hallani, mert annyira beleremegett a hangja a sírásba. Bakker, akkor úgy látott engem?? Ne ne ne ne, könyörgöm csak azt ne. A kezem félúton megált, hogy viszonozzam ölelését. Haboztam. Haboztam, mert nem tudtam mi tévő legyek. Megöleljem úgy, hogy már látszólag minden rendben, vagy távolodjak el tőle.  Nevra észrevette a habozásomat, és eltávolodott tőlem.
    - Látom  még nem igazán épültél fel. Magadra hagylak, hogy fel tudj épülni..
    - Oh.. R..Rendben.
    - Kérlek... Hamar épülj fel. - evvel a mondattal kilépett az ajtón és becsukta azt. Arcán látszódott a bánat és a keserűség. Ő sem tudta, hogy most mit kéne tenni.
    - Evelin.
    - Igen? Mi a baj? Fáj valamid?
    - Nem.. Vagyis.. Csak a szívem.. - nem válaszolt, csak együttérzően átölelt - Mondcsak.. Meg tudnád vizsgálni a ha-
    - Persze, nem probléma! - közbe szolva, felállott és a szekrényhez ment - Csak lazulj el..
    - O..Oké. 
 Egy olyan műszert hozott ami olyan, mint az ultrahang készítő. Annyiban különbözik, hogy nem csak képet készít, hanem felméri az esetleges károsodásokat. Nem. Inkább úgy mondom, hogy a magzat egészségét vizsgálja meg. Speciális olajjal bekente a hasamat, majd rátette a fejet, és mozgatta azt.
    - Hmm... Ahogy elnézem, minden rendben van vele. De mond csak.
    - Hál' égnek.. - könnyebbültem meg - Mit szeretnél tudni?
    - Mégis mióta vagy áldott? És, ha szabad tudnom kitől?
    - Eh..? Miért szeretnéd tudni?
    - Csak azért, mert... - egy pillanatig hallgatott - Hát tudod, ez a műszer nem csak képet készít, és az egészséget figyeli, hanem.. Azt is milyen fajhoz tartozhat..
    - Oh értem.. Na és mit mutat?
    - Hogy egy tündér, és vámpír keveredése... - ahogy kimondta, gombóc akadt a torkomon. Na most mi legyen.. Elmondjam az igazat, vagy sem.
    - Nos... Az igazat megvalva.. - komoly tekintettel néztem rá - Ígérd meg, hogy senkinek sem mondod el.
    - R..Rendben. De miért titkolózol ennyire?
    - Azt most megtudod. - mosolyogtam rá. Igaz a kappa nester azt mondta, hogy az egyik srácnak mondjam el. De ennek még nem érzem úgy, hogy elérkezett volna az ideje.
   Mindent elmondtam Evelinnek. Hogy a jövőből érkeztem, ahol elbuktam mint kiválasztott, mert túlságosan engedtem az érzéseimnek, és ezáltal megpecsételtem Eel vidékének biztos pusztilását. Mindenki aki számomra fontos volt meghalt a Fekete sereg kezei álltal. Elmondtam neki miként nem tudtam megvédeni Meryt, és a hibám miatt el is vesztettem. Elmondtam neki, hogyan közelítet Nevra felém, hogy kaptam tőle egy medált amivel szerelmet is vallott nekem, és azt a medál az erőm megfékezésére szollgált. Azt, ahogy mire észbekaptunk, már áldott is lettem. Eztán volt a lánykérés, és folyamatosan arra koncentráltunk, de mire eljött a nagy nap, a fehér ruhámat vér áztatta, mert a sereg elérte Eel vidékét, úgy, hogy mi észre sem vettük a mozgolódást, és harcba elegyedtünk velük. És miután minden remény szerte foszlott megjelent az Orákulum és a medálomért cserébe visszatérhettem a múltba, hogy megakadájozzam mindezt. Csak egyetlen hátránya volt.. Hogy ezúttal hamarabb fog bekövetkezni.
   - Te jó ég.. - sápadt el Evelin - És ezt Te mind átélted? 
   - Hát. Valahogy sikerült.
   - Be kell valljam nagyon bátor vagy, hogy ezt elmondtad nekem. - vállamra emelte kezét és jelen helyzetben, egy enyhe mostolyt megengedett magának.
   - Köszönöm, hogy meghallgadtál.
   - Ugyan.. Ha bármi gondod lenne csak szólj nyugodtan.
   - Köszi... Azt igazat megvalva lenne is..
   - Nevra?
   - Igen.
   - Ne erőltesd, hogy elmondod neki. Majd ha eljön az ideje, tudni fogod és akkor.. Majd elmondhatod neki azt amit most nekem is.
   - Jó de...
   - Valami más is aggaszt igaz?
   - Igen.
   - Bökd ki mi az?
   - Nos.. - vettem egy mély levegőt, és kiböktem -  A szerelem.
   - Mi bajod vele?
   - Az, hogy félek..
   - Attol, hogy ha most is bevallod neki, ismét elbuksz?
   - Igen. Nem akarom újra elveszíteni, se így, se úgy...
   - Vald be!
   - Mivan??
   - Jól hallottad. Mond el neki, hogy szereted. Nem kell ettől félned. Amit elmeséltél, csak azt bizonyítja, hogy milyen erős a szerelmetek.
   - Dee..
   - Semmi de! - huh még nem láttam iylennek Evelint - Azt, hogy akkor ez történt, csak azért volt, mert nem voltatok teljesen felkészűlve. Meg persze azt is, hogy túl hamar bele akartatok kezdeni valami nagy dologba.
   - Oké. Tételezzük fel, hogy megteszem. De még is mikor, és hogy a fenébe??
   - Hehe Mondjuk... - kutakodott majd a mellettem lévő asztalra tette amit talált - Láss neki!
   - EEEH! A..Azt akarod, hogy.. Egy szerelmes levelet írjak?
   - Miért ne?
   - De hát ez..
   - Nem kell elárulnod a kiléted. - felkaptam a fejem - Elég ha az érzéseidet írott szavakba öntöd, majd egy botitékba rakod, eláttod Nevra nevével, és becsúsztatod az ajtaja alatti résen.
   - Jó de.. 
   - Azt ajánlom láss neki, mert mindjárt este nyolc, és akkor mindenki az ebédlőben lesz.. Kivéve téged. Mert te..
   - Itt leszek. Azaz mindenki azt hiszi majd.
   - Pontosan! Na láss hozzá.
 Kezembe vettem a tollat, majd gondolkodóba estem. Végül csak megfogalmazódott bennem aminek kellet és írni keztem. Tíz perc múlva felnéztem a papírból, és Evelinre néztem.
    - Kész!
    - Nagyszerű! Akkor tedd a boritékba és címezd fel. - az órára nézett - Rendben, és most elmegyek enni. Azt ajánlom várj egy kicsit, és aztán menj el. 
    - Rendben.
    - Oh, és ne erőltesd meg magad! 
    - Úgy lesz. - kilépett az ajton én meg vártam egy öt percet.
  Miután az letelt, hallkan kinyitottam az ajtót. Kinéztem rajta, és hejeslőn bólogattam, hogy az idő pont jó. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd halk léptekkel leosontam a lépcsőn. Az ebédlőből hangos lárma, és edények csörömpölését lehetett hallani. Na meg persze a jó illatokról ne is feledkezzünk meg. A folyosón végigrohantam, egészen Nevra szobájáig. Nem szűrődött ki fény, szóval nem volt ott. Leguggoltam, és a résen pont át tudtam csúsztatni a levelet. Ugyanazon útvonalat követve visszatértem a betegszobába. Szerencsére senki nem jött velem szembe váratlanul, és így megúsztam feltűnés nélkül. Leültem az ágyra majd oldalra döltem. Pár perc után az álom elnyomott.

********   Nevra szemszöge ********

     -Hahaha. Oh lányok, hogy ti milyen csodásak vagytok, mint mindig!
     - Ajaj. Nevra-sama, ne légy ilyen hízelgő...
     - Nos akkor fi-
     - Záróra! - be se fejeztem a mondatot, de Kabutó érdes hanga közbevágott - Kérek minden gárda tagot, fáradjanak a szállás helyükre.
  Duzzogva álltam fel, és a körülöttem lévő hölgyekre tekintettem, akik csalódott arckifejezéssel követték mozdulatomat.
     - Oh. Nyugalom hölgyeim. Holnap ismét ilyen jó bájcsevejbe kezdünk.
     - Kyáááá! - sipítoztak egyszerre - Már alig várjuk Nevra-sama!
  Szépen lassan kijutottam az ebédlőből, és hamar a szobám fele mentem, mert kellőképpen elfáradtam. Hirtelen egy kar ragadta meg a vállam.
     - Oh Valkyon! Ne ilyesztegess..! - mondtam megkönnyebbülve.
     -  Oh. Bocs. Nem akartam.
     - Semmi gond. Tudom én azt. Mi az? Baj van?
     - Hm.. - karba tett kézzel és felhúzott szemöldöggel állt elöttem - Értem én, hogy jól akarod érezni magad, de azért ne ennyire.
     - Ugyan, ugyan. Még is mi a baj?
    - Te is tudod! Az ellenség a határon van, és csapatot gyűjt. Folyamatos készenélt még nincs, de részleges igen. Ezt vésd az eszedbe.
    - OKÉY! - ahogy kimondtam Ő tovább is ált - Micsoda alak... Hát ez meg..? - amimt a szobámba értem egy levél fogadott. 

       "Drága Nevra!

 Valószínűleg furcsának fogod találni ezt a levelett, de arra kérlek, ne ítélj el. Lehet, hogy ismersz, lehet, hogy nem. De az érzéseimet nem tudom elnyomni amit irántad érzek. Ha a közelemben vagy, egyszerre fog el a boldogság, és a halál érzet. Elfog, mert örülök, hogy élsz, és mellettem vagy. De félek, mi lesz amikor a sereg ideér? Mi lesz ha nem leszel többé mellettem? Undorító ez az érzés. Akármennyire is próbálom elnyomni mindig visszatér... 

 Remélem, hogy egy nap felismersz, és felfedhetem a valódi énemet elötted. Addig is vigyázz magadra, kérlek ne halj meg..!

                                                       Holdkő."

      - Ez meg mi a franc.. Szerelmes levél? Na de kitől? .... Holdkő...