*Másnap*
- Nem hiszem el... - karba tett kézzel ültem az ágyon - Nem hiszem el, hogy képesek voltatok bezárni a szobafogságra kifejlesztett szobába! - ordítottam.
- Nem tehettünk mást. - szólt lágy hangon anyám az ajtó túloldaláról.
- Nem akarjátok mihamarabb megmenteni a fiúkat?
- Dehogy nem! Viszont azt sem akarjuk, hogy neked bajod essen.
- De az se biztos, hogy megtudom csinálni. Miért nem adtok egy esélyt?
- És mi van ha adunk? És sikerül megidézned a "Szikrázó holdfény"-t?! Mi lesz ha te is úgy eltűnsz, mint az a lány??! Felfogtad, hogy mi mit akarunk?
- Igen... De ha meg sem próbáljuk olyan, mintha semmit sem tennénk.
- De teszünk!
- És ugyan mit? Beavatnál engem is?
- Apád és Leiftan azt tervezik, hogy megkeresik a Fellegvárba vezető utat.
- Heh.. Az lehetetlen!
- És még is honnan tudod, hogy lehetetlen?
- Onnan, hogy az Orákulum mondta! - egy pillanatig hallgatott.
- Na és mikor mondta el ezt neked?
- Ott a csarnokban.
- És mi miért nem hallottuk?
- Mert telepátiával mondta el.
- Na és pontosan mit mondott neked erről?
- Nos..********Leiftan szemszöge********
- Akkor az egyes kereső csapat, a Sziklás hágót közelíti meg észak felől, míg a kettes délfele a mocsárhoz tart. - ecsetelte a király.
- A hármas, és négyes csapat pedig a pusztaságot fésülik át, két irányba. - folytattam.
- Pontosan. Valahol itt kell lennie az útnak, ami a Fellegvárba vezet.. - pödörte meg szakálla végét.
- Főleg a portyázásaikat áttekintve, biztos erre lesznek..
- Nos.. drágám, úgy tűnik van egy kis bökkenő. - szólt Ofilia a homályból, lassan előlépett, hogy tisztán lássuk.
- Ofiilia, kedvesem. Ezt meg hogy érted?
- Úgy, hogy az imént beszéltem erről Yukival.
- Ő mégis honnan tudna bármit is ez kapcsán? - hitetlenkedett.
- Úgy feleség.. - szóltam tisztesen - Hogy mivel Yuki, még mindig Őrző, így összeköttetésben áll az Orákulummal. Így gondolom tudakolta őt, efelől.
- Úgy bizony. - helyeselt Ofilia királyné - Elmondta, hogy a csarnokban tett látogatása során, az Orákulum telepátiával beszélt vele.
- És mit beszéltek? - türelmetlenkedett.
- Hogy a Fellegvárba vezető út megtalálásához, világméretű szerencsére lesz szükség.
- Micsoda?! - mondtuk szinkronban.
- Na és akkor az óriások, hogy találtak rá?
- Nos ez csak feltételezés, de könnyen lehet, hogy ott valamilyen oknál fogva jobban látszódik. Esetleg a felhők ritkábbak, vagy csak szimplán másabb a színűk. Erre még maga az Orákulum sem tudta a pontos választ.
- Nem érdekes. - mondta a király - Ha velünk van az a "világméretű" szerencse, akkor a keresőcsapatok egyike meg fogja találni!
- Ez így igaz. - helyeseltem - Akárhogy is, nem hagyjuk, hogy Yuki használja azt a mágiát.
- Oh jut eszembe, Leiftan.
- Igen?
- Yuki szeretne veled beszélni.
- Oh. Mégis miről?
- Azt majd ott megtudod.
- Rendben. Felség? - a királyra néztem, aki engedélyt megadva bólintott.
- Már mindent átbeszéltünk. Menj csak.
- Köszönöm. - meghajolva sarkon fordultam és Egyenest Yuki felé vettem az irányt. Bár a királynő elég titokzatosan mondta, hogy beszélni akar velem Yuki. Netán Valami baja van? Vagy a kicsinek van valami baja?! Mindenesetre szaporáztam lépteimet, hogy minél hamarabb odaérjek.
Az ajtó előtt megtorpantam. Amit csak eltudtam képzelni, ott zsongott a fejemben. Igyekeztem elhessegetni azokat. Mély levegőt vettem, és kopogtam.
- Gyere. - bementem.
- Beszélni, szerettél volna velem?
- Igen... Ülj le.
Leültem mellé az ágyra. Szemébe néztem, ő is az enyémbe. Láttam, hogy a tekintete zavaros.. Vajon mi lelte?
- Tán valami baj van?
- Nos.. - arcát félig elfordította - Mondhatjuk úgy is..
- Hé.. Ne viselkedj így, mert a frászt hozod rám.
- Ne haragudj.. Csak tudod.. Nemigazán tudom, hogyan mondjam el...
- Mégis mit? - a szívem úgy ver, hogy majdnem kiugrik - Talán van valami baj a babával?
- Hogy?! - rémülten nézett rám - N-Nem dehogy.. - kezeit maga elé emelve mozgatta, hogy ezt a gondolatot elhessegesse - A kicsinek semmi baja..
- Hát akkor meg mi lelt téged? - kérdőn felhúztam szemöldököm - Fél szavakból és mondatokból nem értek egy kukkot sem. Ugye tudod?
- Persze tudom... Na jó.. Kibököm.
- Várom.
- Az a helyzet, hogy.. - mély levegőt vett - Nem igazán tudom eldönteni, hogy vajon még mindig szerelmes vagyok-e Nevrába.
BINABASA MO ANG
Eldarya fanfiction (HUN) - Szikrázó holdfény [BEFEJEZETT]
FanfictionEgy lány története, aki az emberek világából, egy másik világba csöppen. Ezt a világot Eldaryának hívják. Sok-sok dolog történik. Vannak köztük kellemes pillanatok, de vannak amik rémisztőek. Az idő viszont megállt egy momentumnál, és az Orákulum e...