- Nagyon bátran küzdöttél!
Mondta Azrael, miközben újra Chris háza felé tartottunk. Alig szólalt meg, leginkább csak a földet bámulta, vagy a csuklóit borító vastag, fehér kötést tépdeste. Eszembe jutott, amit a csavarhúzóval csinált, és émelygés fogott el az emléktől.
- Nem nagyon akadt más lehetőségem, de azért köszönöm az elismerést! Te sem voltál semmi, hogy tudtad megtenni? – enyhén elmosolyodott, de láttam az arcán, hogy közel sem boldog.
- Azt hiszem, még nem igazán értem az emberi fájdalom természetét! Nem is gondoltam rá, hogy rossz lesz magamba döfni valamit, csak megtettem. Legközelebb jobban át fogom gondolni, ebben biztos vagyok!
- Hát, én sem voltam tisztában az erőmmel! Talán ez volt a szerencsénk! – értetlenül nézett rám.
- Miért?
- Ha tudjuk előre, milyen, nehezebb lett volna megtenni, nem?
- De, ez is igaz! Michael gondolom elmondta, mivel jár a képességed, ugye?
- Persze, de ne aggódj miatta! Mostantól kezdve vigyázok! – halkan nevetni kezdett.
- Nem úgy ismerlek, mint aki törődik ezzel!
- Hát, akkor rosszul ismersz! Most nagyon is foglalkozni fogok vele! Eléggé fájdalmas volt ahhoz, hogy ne akarjam még egyszer átélni!
- Sajnálom! Nagyon remélem, hogy nem kell megint használnod a nyilaidat!
Ahogy ezt kimondta, egy kéz a vállamhoz ért, én pedig annyira megilyedtem, hogy majdnem felsikítottam. Szerencsére, mielőtt még ezt megtettem volna, észrevettem, hogy csak Kelly az.
- Kelly!
- Beszélhetnénk egy kicsit? – kérdezte, még mindig enyhén remegő hangon.
- Persze!
Válaszoltam, és hagytuk, hogy lemaradjunk Azraeltől és a többiektől. Pontosan tudtam, hogy hiába mondott el neki pár dolgot Michael, attól még én is magyarázattal tartozok.
- Nagyon sajnálom, hogy belekeveredtél ebbe! Nem akartam, azért is nem mondtam el, - valahogy elnevettem magam - meg persze nem is hittél volna nekem!
- Hát nem, ebben igazad van! – az arca még mindig sápadt volt, de ennek ellenére mosolygott.
- Michael azt mondta, elmagyarázta neked az egészet!
- Igen, legalábbis próbálta! – furcsán felnevetett. – Ez kész téboly, Michael angyallal beszélgettem! Alig hiszem el! Michaellel.
- Először én is így éreztem!
- És az is nagyon durva nekem, hogy te és Chris, hogy ti mind a ketten angyalok vagytok! Megértem, hogy nem mondtátok el, de ez akkor is hihetetlen!
- Igazából csak félig vagyunk azok! – próbáltam szépíteni a dolgot.
- Az nekem teljesen mindegy! A legjobb barátnőmet és a fiúmat láttam szárnyakkal a hátukon, miközben embereket öltek!
- Letaszítottakat. – javítottam ki ismét, mert én magam sem szerettem a gondolatot, hogy gyilkoltam. – Megöltek volna minket, ha nem tesszük!
- Tudom, és hálás is vagyok, amiért megmentettétek az életem, csak ez egy kicsit....
- Túl sok? – fejezetem be helyette, mire ő bólintott.
- Igen. Nehéz megemészteni, ami ma történt!
- Tudom jól, Kelly! Én két éve így érzem magam! – a szeme elkerekedett.
YOU ARE READING
A Hangtalan Lelkek Könyve: Záródó Kapuk
Mystery / Thriller(A Hangtalan Lelkek Könyve: A Halála Tava c. könyv folytatása) Most, hogy Azrael lemondott Szuzanna lelkéről, és letaszítottá vált, szembe kell néznie az emberi lét problémáival. Megélhetés, iratok, lakás stb, közben pedig mind a kettőjüknek meg kel...
