Várható és váratlan

🌸4.rész🌸

Éppen Shawn Mendest hallgattam és a Facebookot pörgettem, amikor a telefonomból megszólalt Ed Sheerantól a Galway Girl. Maja hívott.

-Szia! - köszöntem neki.
-Szia! Csak szólni akartam, hogy tíz perc és ott vagyok.
-Oké.
-Szia! - köszönt el.
-Szia!

Hát ez gyors volt. Végig néztem magamon. Egy fekete sort volt rajtam és egy fehér póló amin az állt feketével "Shawn Mendes is my boyfriend". Ez a kedvenc pólóm. Hosszú barna hajamat kiengedve hagytam. Megkerestem a kék táskám és beledobtam a telefonom meg a pénztárcám. Felvettem a fekete szandálom és kész is voltam. Pár perc múlva meg is érkezett Maja.

-Szia! - köszöntem neki mikor kinyitottam az ajtót.
-Szia! Balu tudja, hogy Shawnnal is jársz? - kérdezte nevetve mikor ránézett a pólómra.
-Ma tervezem neki elmondani. Remélem megérti - mondtam szomorúan, de azonnal el is nevettem magam.
-Szorítok - mondta nevetve.
-Na jó, induljunk - mondtam még mindig nevetve.
-Oké - mondta.

-Sziasztok! - köszöntünk el anyuéktól meg a tesóimtól.

Amint beértünk a papírboltba Maja elővette a listát, hogy miket kell venni. Elég sok időbe telt mire kiválasztottuk, hogy miket vegyünk. Amikor végeztünk úgy döntöttünk, hogy átmegyünk hozzájuk. Amint odaértünk köszöntünk és bementünk a szobájába.

-És mit csináljunk? - kérdeztem.
-Nézünk animét?
-Persze - mondtam fellelkesülve.

Egy ideig eltartott mire kitaláltuk mit nézzünk. Végül a Naruto mellett döntöttünk. Miután azt meguntuk beszélgettünk és zenét hallgatunk. Miután onnan hazaértem nem sokára már jött értem Balu és mentünk jégkásázni. Nem igazán történt bármi érdekes. Legalábbis egy ideig. Már hazaértem és épp a füzeteimre készítettem borítót, amikor megcsörrent a telefonom. Amikor megláttam ki hív nagyon meglepődtem.

-Szia Áron! - köszöntem neki.
-Szia! Átmehetnék? Beszélni szeretnék veled - halottam a hangjából, hogy kissé izgul a válasz miatt.
-Gyere, nyugodtan. Mikor jönnél?
-15 perc és ott vagyok, ha neked úgy jó.
-Nekem tökéletes.
-Oké. Szia!
-Szia!

Hát ez fura volt. Kissé ideges lettem, hogy mit szeretne mondani. Vagy, hogy egyáltalán miért akar átjönni. Végül úgy döntöttem nem foglalkozok ezzel és lementem enni. Egy kis idő múlva hallottam, hogy csöngetnek. Gyorsan beraktam a mosogatóba a tányért amiből ettem és már mentem is nyitni az ajtót.Mire odaértem már anya beengedte Áront és épp beszélgettek.

-Hali! - köszönt.
-Szia! - köszöntem vissza neki.
-Nem mentek be a szobádba? - kérdezte anya.
-De - mondtam és el is indultam a lépcsőn. -Nem jössz?- kérdeztem visszanézve Áronra, mert láttam, hogy még nem indult el.
-Jövök persze - mondta mosolyogva.
-Oksa.

A szobámba beérve körülnézett. Teljesen más lett mióta utoljára itt járt. A szoba a régi fehér szín helyett most sötét rózsaszín lett, tele poszterekkel, rajzokkal és közös képekkel Baluval, Majával, Ábellel és Marcival. Sétálgatott a képeket és a posztereket nézve, amikor megállt egy kép előtt amin Balu épp egy puszit nyomott az arcomra. Emlékszem ezt még Maja fotózta. A képen látszott, hogy nem beállított, hanem csak egy pillanatkép.

-Összejöttetek? - kérdezte Balura utalva.
-Igen - mosolyogtam rá.
-Mióta vagytok együtt?
-Egy-két hónappal azután jöttünk össze hogy te elmentél.
-Nem is mesélted - amikor ezt kimondta kissé ideges lettem.
-Azok után amiket mondtál? Mit gondoltál, hogy majd boldogan mesélem neked, hogy mi történik éppen velem? Ezt azért te sem gondolhatod komolyan - mondtam neki idegesen.
-Mégis miről beszélsz? Mit mondtam? - kérdezte csodálkozva a hirtelen idegességemen.
-Hogyhogy miről beszélek? - kérdeztem egyre idegesebben. - Mondjuk arról, hogy azt mondtad, hogy miért foglalkozom Baluval, mert mindketten tudjuk, hogy semmi esélyem nála. Meg arról, hogy mikor elköltöztél és átakartam menni hozzád te azt mondtad nem akarod, hogy átmenjek nehogy bárki is azt higgye tartani akarod bárkivel is a kapcsolatot az előző sulidból, mert beakarsz illeszkedni - mondtam a végét már kiabálva.

-Én ezekre nem is emlékszem - mondta csodálkozva.
-Pedig megtörténtek - mondtam lehalkulva.
-De, Bell ez mind rég volt és nem is gondolom már így a dolgokat -próbált nyugtatni.
-Nekem attól még mindig fáj- mondtam elcsukló hangon elfordulva tőle, hogy ne lássa, hogy a könnyeimmel küszködök.

Hallottam, hogy egyre közelebb lépked a következő pillanatban pedig átölelt, mire én csak eltoltam magamtól.

-Kérlek menj el - mondtam a sírással küszködve.
-Rendben - mondta és hallottam ahogy elindul az ajtó felé, kimegy és becsukja maga után.

Egy perc sem telt el és hallottam, hogy az ajtó ismét nyitódik. A következő pillanatban pedig, két kar ölelt át hátulról. Tudtam, hogy Balu az. Csak felé fordultam, átöleltem, a vállába fúrtam a fejem és csak sírtam néhány percig, míg ő nyugtatott. Mikor már nagyjából megnyugodtam kicsit eltoltam magamtól és a szemébe néztem.

-Mennyit hallottál belőle? - kérdeztem.
-Az egészet - mondta, mire én csak lehajtottam a fejem. - Hé - mondta fölemelve az állam - bármik is történtek két évvel ezelőtt az már nem számít - mosolygott rám.
-Köszönöm - mondtam neki mosolyogva.
-Mit? - kérdezte.
-Hogy vagy nekem - mondtam neki mosolyogva, majd közelebb hajoltam, hozzá és megcsókoltam.

Ebben a csókban minden érzelmünk benne volt. Amikor eltávolodtunk egymástól csak átöleltem.

-Nagyon, nagyon szeretlek - súgta a fülembe.
- Én is téged. Mindennél jobban - suttogtam mosolyogva.

Azt hiszem hivatalosan is ez életem legszebb napja.

Sziasztok! Itt is lennék egy újabb résszel. Remélem tetszik c: Hamarosan jövök a következővel.