Várható és váratlan

🌸3.rész🌸

-Menj oda hozzá! - mondta Marci.
-Csak úgy? És mit mondjak? Hogy vagy? Több mint két éve nem beszéltünk. Nem kezdhetem ezzel - mondtam a fejemet ingatva, elbizonytalanodva.
-Legjobb barátok voltatok. Tudni fogod mit mondj - biztatott Marci.
-Idejön. A fagyizóhoz. Ugye nem vett észre? - kérdeztem megijedve.
-Nyugi. Minden oké lesz - nyugtattak. A bátyám a szemembe nézett. Tudtam mire gondol.

Csak Ábel tudja miért nem beszéltünk. Miért beszéltünk egyre kevesebbet míg végül semennyit. Megbántott. Olyanokat mondott amiket nem fogok elfelejteni még egy jó darabig. Amikor megláttam olyan volt, mintha a régi sebeket tépnék fel.

-Egy oreós fagyit kérek - mondta Áron odalépve a pulthoz. De rég hallottam a hangját. Végig néztem rajta. Egy farmer, fekete Converse és sötétkék Ramones póló volt rajta. Barna haja ugyanolyan volt mint régen. A szemét nem láttam, de emlékeztem rá, hogy tengerkék. Aztán megfordult és egyenesen rám nézett.
-Bell? - kérdezte, miközben nagy kék szemeimmel engem nézett. Én csak bólintottam. Erre odajött hozzám és megölelt. - De rég láttalak. Hiányoztál - mondta.
- Minket már meg se ismersz? - kérdezte Ábel. Láttam, hogy próbál kimenteni a helyzetből.
-Dehogynem - mondta és elengedett. Kezet rázott a fiúkkal és megölelte Maját. - Annyira rég találkoztunk. Nem baj ha csatlakozok hozzátok?
- Nyugodtan - mondtam. Kíváncsi voltam mennyit változott. - Milyen az új helyen lakni? Jó a suli?
-Igen. Egész jó hely - mondta mosolyogva.

Egyszer csak megcsörrent a telefonom. Balu hívott.

-Szia! - köszöntem neki és egy kicsit arrébb mentem, hogy nyugodtan beszélhessek vele.
-Szia! Még mindig koriztok meg deszkáztok? - kérdezte.
-Nem. Végül nem is mentünk inkább fagyizunk egyet.
-Ja, értem. Holnap lenne kedved elmenni jégkásázni?
-Persze! - mondtam lelkesen. - Csak még nem tudom holnap mikor, mert Majával meg akarjuk venni a cuccokat a sulikezdésre.
-Oké, akkor majd beszélünk. Szia! - köszönt el.
-Szia!

-Hogyhogy vissza jöttél? - kérdezte éppen Maja Árontól mikor vissza mentem.
-Apát megint áthelyezték. Most a szomszéd városba lakunk és mivel ennyire közel van, gondoltam vissza jövök ebbe a suliba.
-Miért jöttél vissza, ha ott is tanulhatnál? - kérdeztem.
-Nem akartam megint új helyre menni. Inkább maradtam az első iskolámnál - mondta miközben felém fordult.
-Nekem mennem kell - mondta Maja. - Anya most írt.
-Nekünk is mennünk kell - mondta Ábel.
-Sziasztok! - köszönt el Áron.
-Szia! - köszöntünk el tőle.
-Maja, jössz velünk egy darabig? - kérdeztem.
-Persze - mondta.

Mielőtt elváltunk Majától még megbeszéltük, hogy holnap mikor találkozunk. Amint hazaértünk én csak köszöntem és felmentem a szobámba. Felmentem youtubera és néztem a kedvenc videósaimat. Épp Cresser egy videóját néztem amikor kopogtak.

-Bejöhetek? - kérdezte Ábel.
-Gyere - mondtam.
-Jól vagy?
-Persze - küldtem felé egy halvány mosolyt.
-Tudom, hogy nem nagyon örülsz neki, hogy visszajött.
-Hát... Nem igazán.
-Emlékszel még mi volt amivel megbántott?

-Igen. Két ilyen volt. Az egyik az volt, hogy "Miért foglalkozol Baluval? Mindketten tudjuk, hogy semmi esélyed nála." A másik pedig mikor miután elköltözött megkérdeztem, hogy átmehetek-e hozzá erre ő rávágta, hogy "Szeretnék beilleszkedni. Nem akarom, hogy bárki idejöjjön. Még a végén azt hiszik kötődök valakihez az előző suliból és akarom bárkivel is tartani a kapcsolatot." - mondtam és közben alig bírtam visszatartania a sírást.
-Tudod, hogy én itt vagyok neked. Szólj ha bármi van - mondta és közben megölelt. Eddig bírtam visszatartani a sírást.

Miután megnyugodtam együtt néztünk videósokat. Este még beszéltem Baluval, aztán lefeküdtem aludni.

Sziasztok! Itt vagyok a következő résszel. Remélem tetszik.😊 Ha igen nyomj egy vote-ot. Hamarosan jövök a folytatással.