b a c k t o y o u | k j a p a |

🍑 t h r e e 🍑

KJ hirtelen megindult felém, én pedig annyira megijedtem, hogy azt sem tudtam fiú vagyok e vagy lány.

- Szia Neva. Rég találkoztunk - nézett rám KJ, én pedig nagyot nyeltem, majd bólintottam.

- Ja, elég rég - kezdtem el fészkelődni zavaromban a fotelben, a kávésbögrét pedig olyan erősen szorongattam, hogy azthittem széttörik.

- Mi újság veled? - érdeklődött.

- Semmi - vontam meg a vállam, a szemkontaktust pedig igyekeztem elkerülni.

- Aha.

-  Te miért vagy itt? - kérdeztem hirtelen, ugyanis nem értettem hogy mit keres a kedvenc kávézómba, ahova már lassan fél éve járok.

- Csak benéztem. De mi ez a számonkérés? - nevetett fel kínosan.

- Nem számonkérés, csak kérdeztem - dörrentem rá, mire KJ egy lépéssel hátrébb ment.

Szerencséje, mert amilyen idegállapotba voltam, simán neki is mentem volna.

- Ezt imádom benned - fúrta tekintetét az enyémbe.

- Ugyan mit? - vontam fel a szemöldököm.

- A lobbanékony természeted. Oda meg vissza vagyok érte.

- Aha - bólintottam.

- Leülhetek? - mutatott a velem szemben lévő fotelra.

- Ha akarsz - vontam meg a vállam.

- Akarok - jelentette ki vigyorogva, majd helyet is foglalt a fekete bőrfotelben.

- Te mit iszol? - kérdezte mosolyogva.

- Melange - válaszoltam, majd belekortyoltam az említett italba.

- Akkor nekem is olyat kell innom.

- Nem muszáj, olyat iszol amilyet akarsz - nevettem fel kissé erőltetetten.

- Tudom, de neked mindig olyan jó izlésed volt mindenben, Neva.